Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

KISS ATTILA 9. kép. Eilend I. 82. sír korongos fibula (1:1) A ''Hegeszteti források részlet-vizsgálatai együttesen arna engednek következtetni, hogy a pannonom későrómai népesség egyes részei a miaguik anyagi és szellemű kultúrájában túlélték a provincia feladását. Mivel kultúrájúk nyoma szellemi és fizikai értelemben még az avarkorban its meglehetősen széles területen [mutatható ki, Keszthely—iFenékpusztán biztosan, a Keszthely kultúra 'körében valószínűleg látszó etnikai iflbliológiai, nyelvi, kulturális) továbbélés mellett azt szükséges feltételeznem, hogy más területeken csak kulturális és biológiai, ismét oniás területeken csak biológiai ltovábbélés volt. Ugyanakkor ez a »leépülési sor-« területenként más és más időbeni lejátszódásának lehetőségével is számolni kell. A folyama t végső eredménye 'valószínűleg a továbbélő lakosság teljes felszívódása volt. ÖSSZEGEZÉS Dolgozatomban a történeti időikben élt népességek megismerését lehetővé tevő mégy forráscsoporton, az írásos-, nyelvészeti-, 'embertani és régészeti forrásokon keresztül azt az alapivető kérdést kutattam, hogy Pannonba területén az V. .században megszakadtáé a pravincia-lakosSág élete, vagy esetleg a nagy változások időszakában megváltozott formák között tovább folytátódott-e? Az egyes iforrás-Hdsoportok vizsgálatának végén összegeztem azokat a következtetéseket, amelyek az adoitt forras-csopoirtokból levonhatók voltak, de az ott megadott négy válasz együttes értékelésére csak litt, a dolgozat befejező részében kerülhet sor. Valamennyi forras-osoport végén, igen feltételesen, az a tendencia mutatkozott, hogy Pannónia lakosságának' egy része a provincia feladását követően a korábbi lakhelyét jelenítő provincia területén élt. Itt e dolgozat keretében megadandó végső válasz esetében éppen az adja az alapvető problémát, hogy az előttiem kirajzolódott kép nem egyértelmű és minden részletében kivehető. Ezért a részletek hiányos [ismeretében nem tudom megmondani, hogy tételeim imilyen arányiban tükrözik az egykori valóságot. E kérdésben aihszdlut mércék nincsenek, s minden lehetőség csak viszonylagos, minden igen—nem jellegű, határozott eldöntő Válasz többet mond ki, mint amire a mögötte levő adatok lehetőséget adnak. A folyamat egészét tekintve, azt látom, hogy a római-kori lakosság helyben maradt részének sorsa a beolvadás lett. A ifolyaimatban ez az általános, s nyilván minden egyéb jelenség esetleges. Amikor azt állítom, hogy a rómaikori lakosság továbbélt, egyben ugyaniakkor azt is állítom, hogy (beolvadt. Almikor a megmaradás történeti, nyelvi, embertani, régészeti forrásokban való jelentkezését kutatom, sok esetben valószínűleg már a beolvadás folyamattá közben vagy befejeztével ragadom meg e jelenséget. A beolvadás folyamata konkrét s ennek során a korábbi egység részekre esik szét, s azok nieim egyforma erővel vesznék részt a folyamatban. A részletek ismeretlenek. A részletkérdésekre az igen feltételes válaszokból nem lehet egy egészet felépíteni.