Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL 115 8. kép. Eilend II. 96. sír korongos fibula (1:1) cm. M: tűszerkezet nélkül 1,2 cm. — Eilend: 'II. temető 96. sír Fettich /1965/ 93—94. Abb. 158. 4., Janus Pannonius Múzeum ltsz. 1943. 4. 105. Kopott ezüsitözósű korongos bronz fibula. Kissé homorú előlapján köriben poncolt nagyszemű láncszemekből alkotott minta fut; a korong közepén dróit^huzaltlail körbevett fogliailaitban sötétkék üvegpaszta félgömb emelkedik ki. A foglalat és a láncminta között körívekből álló szalag sáv helyezkedik el. Oldalán két poncolt pont-sor halad körben. Hátoldalán az ezüsitözés kevésbé kopott; ezen ül a durva megmunkálású másodlagos tűszenkezet. A fibula belsejében megtalálásakor gipsz, vagv méhvisz^szerű anyag volt. Á: 5,2—5,4 cm; M: tüszerkezet nélkül 0,7—0,8 cm. Ellend: I. 82. sír Fettich (1965) 94. Abb. 158. 3., Janus Pannonius Múzeum ltsz. 1940. 9. 150. Bronz korongos fibula, igen töredékes állapotban. Előlapján a körgyűrű a külső szélétől befelé lejt. A gyűrű közepén vékony mélyített vonal fut körbe, amelyre egymástól egyenlő távoliságra hasonló technikával készült kilenc ékforma támaszkodik. A korong közepén lévő medaillonhoz kilenc karély vezet át. A medaillont két egymás mellett álló, a bronz-lemezre poncoltalak tölti ki. Az erősen stilizált, hosszú, bokáig érő ruhás (?) alakok fejét karika, arcukat szemekeit jelentő pont-pár és szájat jelentő vízszintes vonás jelzi. A végtagok páilea-szerűek. Egymás felé eső egyenes karjaik kéznél »összekulcsolva«. Egymástól távoleső a médaillon széle felé eső, könyökben behajlított karjaik keresztet tartanak. A fibula előlapjának széliét körben gyöngysor-mintás drót zárja le. Oldala erősen töredékes, alatta jól látható a fabulát kitöltő méh-viasz, vagy gipszszerű anyag. A hát oldalán br., rugó-пеШик tűszerkezet és tű helyezkedik el. A: 5,8 cm, M: 1,3 cm tűszerkezet nélkül. — Dwnaszekcső: (szórvány) Mohács. Kanizsai Dorottya Múzeum ltsz. 55. 417. 1. 3. — Ismeretlen lelőhelyű fibula: Janus Pannonius Múzeum ltsz. 1477. Valószínűleg a Pécs-gyárvárosi temető utólag bekerült szórványa. Ezüst, korongos fibula. Előlapja és oldala, a médaillon és hátlap hiányzik. Az előlapon a befelé mélyedő tizenegy karélyt mélyített hullámvonal és az ezekre támaszkodó ékek veszik körül. Az előlapot gyöngysor-díszes ezüsthuzal zárja le. Ä: 5,7 cm; M: 1,0 cm. A táblázatból egyértelműen azt tótlet kiolvasni, hogy míg mánid a csatok, mind a pénzek egyenletesen oszlanak meg Dunántúl és Tiszán^ túli között, addig a korongos fibulák (6—11. kép) lelőhelyei csak D'unáintúlon, s azon belül Dél-Pamnonááblan helye'zikadínek el. (12. kép) Ez a tény, akár Alföldi András elmélete, akár Sági Károly elmélete fog beigazolódni, arra mutat rá, hogy ellentétben a ímedenoe többi területeivel, csak Dél-iPainnoniia avairfkori népessége igényelte a legtöbb esetben keresztény szimbolikával megmagyarázható ékszerek viseletét. Ez az igény a helyi kereszténység VI—

VII. századi továbbélése mellett szól. Korábban Kralovánszky Alán figyelt fel arra a jelenségre, hogy a VIII—

IX. századi avarkord sírokban az általánosan elterjedt fekete bögre mellett gyakran világosságira vagy vörös palack vagy korsó is előfordul. A 'későrómai időikben elterjedt korsó-csésze 'mellékletek keresztény sírokat jelölnek.

231 Ennek alapján vetette fel Kralovánszky Alán annak lehetőségét, hogy e hasonlóság nem érteleim nélküli, s a sírokba eltemetett keresztény volta ezzel igazolható lenne.

232 E szokás keresztény volta alapján való magyarázata ugyan kétséges, de mint lehetőséget, fel kell 'Vetnem. A ró'imalikord kereszténység továbbélésének kérdésében a rendelkezésre álló adatok alapján nem áll módomban végleges ítéletet alkotni. Munkahipotézisként elfogadhatónak látszik, hogy Délnyugat-Dunántúlon, elsősorban a Keszthely kultúra körében, de valószínűleg Dél-^Baninoniában másutt is feltehetően szigetszerű zárt csoportokban, számolni kell a kereszténység helyi megmaradásával. 231 Bónis (1945) 567. A kérdés irodalmát 1. ott. 232 Kralovánszky (1961—62) 178.