Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL 111 gálatával közvetve a kontinuitás kérdésére is további fényt vethetnek. * A fejezet első részében a kontinuitás kérdésének lehetőségét az anyagi kultúra forrásainak területén vizsgáltaim, most a szellemi kultúra terét teszem vizsgálat tárgyává. Pannónia későrómai életében a szellemi kultúra jelentős részét a keresztényiség 'határozta ímeg.

215 Ezért az lesz a következő feladat, hogy megállapítisaim : vámnak-e olyan jelenségeik, amelyek a későiróimiai lakosság kultuszának helyiben! továbbélése mellett szólnak, vagy sem. Azzal kezdem vizsgálataimat, hogy számbaveszem: milyen /források jöhetnek számításba? A 'keresztény ideológia jellegéből fakadóan az élő kultusznak is viszonylag kevés ímegnyilvánülálsla van. Ezért a múltra vissza vetítve, még kevesebbre lehet számítani. A kultusz tárgyi megnyilvánulásai közül a kuituszhely legszembetűnőbb. A késiőrómai bazilikák megismerése (terüleitén a kutatás nem áll a legjobban. Még a legjelentősebb, forrásokból ismert, erős közösségekkel rendelkező városok esetében is ismeretlenek a kultuszlhelyek (Sirmlium, Siscila, Soairbamtia, Sopianae) .

216 A kérdésben kiindulásul vett rómiali-lkori állapdtok sem teljesen tisztázottak. Az ismert Iblazililkák régészeti ímegfigyelései pedig olyan hiányosiák, s éppen azok legkésőbbi időszakára vonatkozóan annyira keveset imondóak, hogy belőlük sem a kontinuitás mellett, sem ellene nem lelhet következtetést levonná. Az egyetlen, modern ásatással hitelesített, de a korálbibi munkákkal már megbolygatott Keszthely-iFenékipusztai II. bazilika esetiében az épület folyaimaltös Ihasználaita, Sági Károly megfigyelései szerint, a VII. századig volt (megállapítható.

217 Ugyanakkor a templom töbibszöiri elpuszltulálsa és gyors helyreállítáisa az épület állandó és folyamatos használata mellett szól, ezért nem kell mögötte imás-más templomot használó közösségeket feltételezi. A fenékpusztai 11. bazilika esetében felmerülő megoldás továblbi kérdéseket vet fel: az ezidéig egyetlen hitelesen feltárt, és a kultuszlhelyek továbbélése szempontjából pozitív adat menynyire ad általános értékű választ a többi kultulszlbelyre vonatkozóan? A szekszárdi rómaikori bazilika és a XI. századi székesegyház irodalomban felvetett lehetséges kapcsolata

218 az újabb, hitelesítő ásatás eredményeinek közléséig

219 csak ifelvelthétő hipotézis marad. 215 Nagy (1939); Nagy (1938). 216 Nagy (1938) 119—126; Mócsy (1962) 755—758; Bóna I.—B. Vágó E. Aroh.Ért. 90 (19Ő3) 300—301. 217 Sági (1961) 431. 218 Dercsényi (1947) 210. 219 Kozák K. Aroh.Ért. 88 (1961) 297. A kultuszlhelyek továbbélése mellett, vagy eilend adatnák számít a templomok védőszentjének megmaradása, vagy eltűnése. E kérdésben az itáliai és frank területekkel szemben

220 az a döntő különbség, hogy míg ott már a VI—

VII. században új térítés útján elterjedt a kereszténység, és ennek következtében e korszakiból maradtak fenn írott források, addig Pannoniában csak a XI. századtól lehet a folyamattá] számolni. Mivel a XI. századi adatok nem adnák semmiféle adatot a római-kord bazilikák védőszentjeinék VI—

VII. századig való meglétére, sem tagadni, sem állítani neim lehet a templomok védőszeintijeiinek isimeretét vagy elfelejtését. Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozik a helyneveknél már említett kultuszra vagy szentek tiszteletére utáló, azok nevéből kialakult helynevek megmaradásának (Míitrovioa, Quinque Eoclesiae, Szent Ernye) kérdése

221 is, amelyek a többi helynévvel együtt kiindulópontul szolgálhatnak a régészeti kutatások helyének ímegihiat árazásaihoz. A temetkezési szokások területén a fcereszitónyiniitus igen kévéset mondó forrás, hiszen azonkívül, bogy megköveteli a korhasztásos (csontlvázias), általában nyugat-keleti irányú temetkezést, nem ad jellegzetes meghatározót. A népvándorláskor folyamán Pannóniában élt népek is ennék a szokásnak megfelelően temetkeztek, ezért csak a temetkezési szokások alapján ezidálig nem lehetett a keresztény sírokat kiválasztani. A keresztény hittételék szerint a halottak megérkezési helye, a túlvilág nem jelenti a földi élettel azonos formájú élet folytatását. Ezért a nleim keresztény elképzelésektől eltérően nem szükséges \a (halottak étellel, itallal és gazdasági jellegű mellékletiekkel, fegyverekkel való ellátása. Kovrig Ilona figyelt fel arra a jelenségre, hogy a Keszthely kultúra temetőiben hiányzik a halottak .használati tárgyakkal, ételi-áldozattal (edény), állatmellékleteklkel, a férfi sírok lóbemetkezéssel és fegyvermélléklelttel való ellátásának szokása.

222 Mivel ennék a régészeti kultúrának kapcsolatai a római-kori lakosság felé mutatnák, Kovrig Ilona joggal vetette fel annak lehetőségét, hogy a Keszthely kultúra népe körében kereszténység mlég a VIII.. és esetileg még a IX. században is létezett. A Keszthely kultúra népének keresztény voltáról szóló feltételezés, s a népesséig VIII—IX. századig kimutatható léte veti fél annak lehetőségét, bogy a VIII. század végén Pannóniára is kiterjeszkedő klaroling-tóllam keretében létre220 Böhner (1958) I. 317—320. 221 Alföldi (1938) 158. 222 Kovrig (1960) 159. j