Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez
110 KISS ATTILA basaharci temetők kerámiáinak elemzése során hasonlóképen a továbbélő rómiai iparos-népesség megléítére feövetítezltetótt, 210 Ugyanez a tény szolgálhatna esetileg magyarázatul arra is, hogy a J- Eisner által dunai típusnak tekintett avarkor! kerámiának miért vannak olyan erős formai kapcsolatai a római-kori kerámiával. 211 László Gyula vizsgálatai szerint Kárpát-medencében a rómaikon érmek az V-tőü a XI. százaidig fizetési eszközként voltok használatiban. Részlet elemzései arra lis (rámutattak, hogy az avarkoiri siroklbó'l előkerült római-kori érmek 80 %-a dunántúli lelőhelyről származik. A szerző, bár ellismeirte iazt, hogy Keszthely—iFeniékpusztán és Pécsett a későrómai maradéknépesség 'megérte az avarkort, az avarlkoiri érmek dunántúli jelentős arányát azzal magyarázta, hogy e pénizlfioirgáloim elsősoriban a rcimai-kori imaradéknépesség és a germánok között jött létre. 212 A koraközépkori pénzforgalom kérdését megvizsgálva, a következő meggondolásokra jiutottaim: 1. A iD/unántíúloin élt germánok a nemzetségi társadalom különböző fejlettségi fokán éltek. Adott időpontban érkeztek a területre, ós éppen viszonylag zárt társadalmi szerkezetük rnliátt távozásukkor valószínűleg egész tömegükben válóban elhagyták a 'területet. Ezért az avarkO'rban forgó római-kori érmek fizetőeszköz szerepének az avarkori népesség szempontjából való megismerése csak közvetlenül a Ikésőirámiali népesség megmaradása, vagy a vele való kapcsolat útján jöhetett 'létre. 2. Az avarkori pénzforgalom, meglétét ezért a későrómiai lakossághoz kapcsolódó és tőlük átvett hagyományos ismeretanyagnak kell tekinteni. Ezt azért kell küllőn hangsúlyozni, ment bár nem ismerjük, hogy az avarkorbam használt római érmeiknek mekkora értéke volt, de a kiésőircimai időkben a pénz értékének romlásából következőién ezeknek az érmeiknek forgalmi értéke alacsony lehetett. Ahhoz pedig, hogy az elértéktelenedett éremanyagnak egyfelől a váltópénz-szerepe (?) (megmaradj an, másrészt e szerepét egy új etnikummal (germánok, vagy avarok) el lehessen isimertetni, jelentősebb lélekszámú kósőírómai közösségiét kell feltételeznünk, akik bőrében az anyagát tekintve, érték(telén veretekniek, mint forgalmi eszköznek, évszázados hagyományai voltaik. A kontinuitás kérdésben a történeti-irégészeti kutatás ezidáig elsősorban a »kulturális« ernlékektől, jelenségeiktől várta a választ. Pedig 210 Fettich (1965) 108. su Eisner (1952) 396—397 ill. 248—277. 212 László (1962) 32. ezen a területen a természettudománya kutatásnak is jelentős, kiaknázatlan tartalékai lehetnék. A róimaifcoiri népesség továbbélése és késői története mellett jelentős értékű adat lenne, ha a későrámai népesség által termesztett, és elsősorban csak mesterséges beavatkozással életben tartható növényfajták és állatfajták megmaradása bizonyítható lenne. Pannónia (területén egyes növényfajták i(ipl. búza, rozs, gyümölcsfélék, kender) egyes megbatározott típusainak a népvámdorláskorlban való megszűnése és más típusok meg jelenése a terület lakosságának elvándorlása, vagy ellenkező esetben helybenmiaradiása mellett ugyanolyan értékű forrásként jelentkezhetne, mdint a leghitelesebbnek tekintett történetinrégéiszeiti források. Ilyen jellegű vizsgálatot végeztem el a szőlőművelés megmaradásának kérdése területén. 213 Az egyik IX. század elejéire vonatkozó bizánci forrás adatának értelmezése szerint az avarok körében jelentős szőlőművelés folyt. A forrás adatát a VIII— IX. századi földrajzi, éghajlati, valamint az avarkori társadalom életmódjával összevetve, az volt (megállapítható, hogy azok egymással összhangban voltak. Az írott és régészőlőművelés bizonyítottnak volt tekinthető. Az avarkori szőlőművelés »elméletileg« igazolt meglétét a Keszthely—(fenékpusztai VI. századvégi szőlővenyige; a IX. századi balatonszentgyörgyi temető szőlőmag-, és a IX— X. századra keltezett Szegerdő-i (Somogy m.) telep szőlővenyige lelete támasztják alá. 21 '' Az avarkoiri szőlőművelés eredete a hunok, germánok és keleti eredetű avarok szőlőművelő tevékenységét kizárva, a páleobotanikai leletek által megerősítve, csak a római-kori szőlőiművelésben gyökerezhet. Mivel maga ia növény csak termesztett formában életképes ós a szőlőművelés ismeretanyaga csak embereken keresztül öröklődhet, ezért a koraközépkori szőlő meglétéből művelőjének és művelőinek közösségeinek, magyarán a későrómiai lakosság elemeinek továbbélésére kell gondolnunk. Ugyanennek a gondolatnak alátámasztására szolgál az a tény is, hogy Dunántúl XIX— XX. századi néprajzi anyagában a szőlőimetszökések és szőlőprések formái a római-kori típusokkal azonosak, s így az eszközlök mint a szőlőművelés tudásanyaga, megmaradásának tárgyi bizonyítékai vehetők figyelembe. A termesztett növények sorsából levonható történeti következtetések kiegészítését fogják esetleg azok a paleofiaunisztikái kutatások is jelenteni, amelyek a tenyésztett állatfajták vizs2i3 Kiss (1964) 214 F. Füzes Miklós 1965. január 28-án kelt szíves levélbeli köiziés'e. Az adatok felhasználására valló átengedéséért ezúton mondok köszönetet.
