Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL 109 egymás mellett élő népek és kifejezetten csak az élő népdk között lehetséges, tudásanyag kicserélődése is pozitív, illetve negatív adatot szolgáltathat. A tudásanyag gyakorlati átvételét irégésziti módszerekkel a »tárgyi kultúra« területén itöbibelk közt az egyes »iparágak« tedhniilkiali tudásanyagának, a hozzá kapcsolódó termelőeszköz-formák és termékek új kulturális környezetben való megjelenésié útjián; a »szellemi kultúra« területén e megnyilatkozások sóikkal szélesebb körű lehetőségei közül ezek régészeti úton való megközelítése elsősorban a kultuszok tárgyi megnyilvánulásain keresztül állapítható rneg. Ennek gyakorlati formái közül a kereskedelmi úton megszerzett termékeiket ki kell zárni, mert azok tárgyiak cserélődését és nemicsupán esetleg a hozzá kapcsolódó tudásanyag átvételét jelentik. A Pannoniálba beköltözött germánok emlékanyagát a javarészében közületien langobard és keleti-gót temetőkön kívül szórvány jellegű lelet-együttesek jelentik. Ez a tény elősotrban az V—

VI. századi germánokról nyert ismereteink szűk képére vet fényt, ugyanakkor magyarázatul szolgálhat a korszak fő kérdéseinek megoldatlanságára nézve is. A langobard anyag 1962-ig közreadott ítészét értékelő J. Werner hangsúlyozta, hogy a langoibard kultúrára a római-kori kultúra egyáltalán nem hatott.

206 Ez a tény, mint már említettem, abból is fakadhat, hogy a langobardok ezidáig megállapított, s az esetleg továbbélő római-ikori lakosság nyelvészetileg, helynévanyag alapján »valószínűsített lakhelye nem esett egyibe. így ez esetben elsősorban egymásmeHett-élésről, semmint együttélésről lehet beszélni. Egyetlen pont, ahol a római-kori lakosság kultúrájának a langoibard kultúrára való hatása áthidalhatónak tűnik, a kerámia-niűvesség területe. A langolbardok, úgy tűnik, Pannóniában tanulták meg a korongolás technikáját. A sírokban talált diszk erámia, méretei, technikai megoldása, stlb. miiatt alkalmatlan a mindennapos életben való használatra. Ezért a kerámiát vagy kizárólag dísz-, vagy sír-kerámiáinak kell tekinteni. Ez a negatívum arra utalhat, hogy a használati keráimiia is korongolt lehetett. Miivel a langolbardok a korongolást csak az előttük itt élt római-kori. lakosságtól tanulhatták meg, várható, hogy a üangoibard-telepeken a házi kerámia formái igazolni fogják e feltételezést; a római-kori mesterségbeli tudással együtt átvett késő-római edényformák feltűnését is,

207 A kerámia területén a langolbardok által fel206 Werner (1962) 207 Kiss—Nemeskéri (1964) tételezetten rómaiaktól megtanult korongoiáson kívül megfigyelhető-e a római-kori kerámia-készítés tárgyi továbbélése? A probléma megoldását Pannóniában az nehezíti, hogy azon a helyen, ahol a római-kori lakosság a kutatók egyértelmű állásfoglalása szerint túlélte a provincia bukását, Keszthely—Fenéikpusztán, a lakótelep feltárására olyan körülményeik között került isoir, hogy az e szempontból seimmiféde szeti források egybevetése alapján az avarkor! adatot sem ad. A római eredetűnek tekintett Keszthely-kultúra népességének temetőiben kerámia-edények majd teljes hiánya ismételten megiísimerés gátját jelenti. Áz avarkori kerámia vizsgálatakor Horváth Tibor figyelt fel arra, hogy néhány edényfarma nagyfokú azonosságot árul el a római-koriakkal. A szerző e jelenséget avarkori fazekasműhellyek római előzményeket másoló módszereivel magyarázta.

208 A római-kort követő időszakból a római-kori formákat miutató emlékanyagból ismert kerámiia-edények között több olyan akad, amelyek megléte sem technikailag, sem formailag nem magyarázható azzal, hogy azok kirabolt római-kori isiirofcból származnának, ugyanakkor a jellegzetes langobard vagy avarkori technika körébe sem illeszthetők bele.

209 Ezért mint lehetőséget vetem fel azt, hogy a Horváth Tibor által római-kori utánzatoknak tekintett emüékanyag nem »aitanizatot« jelent, hanem a római-kori lakosság ligen késői ipari tevékenységéinek megmaradt termékeit, amelyeik esetleg a hagyományok és embertől nem független apróbb »műhelyek« valamilyen formában való megmaradása mellett szólnának. Fettich Nándor a VII. századi csáfcberényi és az általa VIII. századra keltezett Pilismarót208 Horváth (1935) 77—78. 209 Csákberény: 44. sír (Fettich (1965) Abb. 179. 1.); 55. sír (uo. Abb. 179. 6.); 111. sír (uo. Abb. 179. 7.); 121. sír (uo. Abb. 181. 2.); 133. sír (uo. Abb. 181. 4.); 185. sír (uo. Abb. 181. 1.); 244. sír (uo. Abb. 181. 6.); 333. sír (uo. Alblb. 181. 5.); 399. sír (uo. Abb. 179. 3.); szórvány. MNM TM Népvándorláskoiri Gyűjtemény Itsiz. 1935. 19. 1., Dévényújfalu: 77. sír (Eisner (1952) 77. t. 2.); 100. sír (uo. 77. tábla 3); 288. sír (uo. 77. t. 1); 302 A sír (uo. 78. t. 3); 709. sír (uo. 78. t. 1); Keszthely— Fenékpuszta: Hampel (1905) 179. t. 1—3.; Keszthely—Sörkert: 21. sír Kovrig (1960) 142. Gyód: 31. sír. (Janus Paminoiniius Múzeum, Pécs ltsz. 1941. 4. 71); Győr: 776. sír; Horváth (1935) XLI. t. 6; Fettich—Nemeskéri (1943) 39—40. XXXIX. t. 6. Hegykő: Bóna (1963) 141.; Nagyharsány: 37. sír Papp (1963) 125— XVI. t. 6.; 41. sír (uo. 126. XVI. t. 8.); 44. sír (uo. 127. XVI. "1 9.); 61. sír (uo. 132. XVII. t. 10.); 63. sír (uo. 132. XVII. t. 12.); Szebény: 337. sír (MNM TM 1935. 26. 35. lltsz.); Üllő: 6. sír Horváth (1935) 11. XIX. t. 3.); 40. sír (uo. 41. XIX. t. 4.); 239. sír (uo. 29. XIX. t. 2.); »A« sír (uo. 31. XXII. t. 3.); »C« sír (uo. 31.. XXII. t. 1.); Pilismarót—Basaharc: 9. sír, 211. sír Fettich (1965) 13—15, 72.)