Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

SZABADGONDOLKODÓK A TÖRÖK ALATT 245 nus irányzatát fogadják el, s aztán — mert Erasmus teológiájától egyenes út vezet a szentháromságtagadó unitárizmushoz és a 18. századi felvilágosodáshoz, — unitáriusokká lesznek. 27 Kolozsvár után Pécs lesz a legjelen­tősebb unitárius központ Magyarországon, s az is marad — ha egyre gyengülő erővel is — a török hódoltság végéig. A pécsi püspökség másfélszáz évig megszű­nik tevékenykedni Baranyában. Azok a meg­állapítások, amelyeket a mind katolikus mind pedig a protestáns részről egyaránt szeretnek történészeink hangoztatni, hogy t. i. a katholi­kus egyház teljesen kipusztult volna Baranyá­ban, nem felelnek meg a valóságnak. Magában Pécsett is volt a török hódoltság alatt katholi­kus plébánia s a megyében is néhány helyen. (Kétségtelen adatok szerint még 1581-ben is Pécsett István, Bicsérden Mihály, Berkesden György nevű plébánosok működnek.) A XVII. század elején szerzetesek is feltűnnek a me­gyében, akiknek működését a török is „hallga­tólagosan" tudomásul veszi. Nem teljesen tisztázott kérdés, hogy az uni­tárizmus mely úton és pontosan mikor hatol be Baranyába és ver gyökeret Pécsett. Mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy a pannóniai arianizmus, amely az i. sz. 30-as évek elején veti meg a lábát Sirmium, Mursa, és Singiduum délpannóniai városok­ban, s amely minden bizonnyal a közeli Mursa (Eszék) városából jut el Pécsre, az itteni ke­reszténységet is hatása alá vonja. Az ariánus kereszténység tárgyi bizonyítékai ma is látha­tók a pécsi székesegyház alatti sírkápolna szentélyében épségben maradt ariánus szen­teket ábrázoló freskókon. 28 Ennek azonban semmi köze sem lehet a XVI. században fellé­pett unitárius reformációhoz, amely, hogy kik által tör utat Baranyába, ma sem tisztázott kérdés. A magunk részéről hajlandók vagyunk azokkal tartani, akik Sztárai Mihály szemé­lyéhez és munkálkodásához kötik e tanok el­terjedését. 29 Az új „arianizmus" feltámasztói és hirdetői (Ochinus Bemard, Laelius és Faus­27 Gerézdy Rábán: Erasmus és az erdélyi unitáriu­sok. (Budapest, 1947., 5— ft p.) — Thienemann Tiva­dar: Mohács és; Erasmus, Minerva, III. évf., 1—5. ess., 27. p. 28 Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár. 1891-, 20. p. — Nagy Tibor Miklós: Az eusebiánus reakció és a pannóniai arianizmus kez­detei. (Klny. a Regnum Egyháztörténeti Évkönyvből. É. п., 29. p.) 29 J x (Jankovich Miklós): Magyarországban volt Socinianus Eccllesiákról és Válaszuti György Pécsi Pap jóknak Skaricza Mátéval 1588. esizt. tiart. Dispu­tájáról. (Tudományos Gyűjteményj, 1829 VI. köt. 83. p.) tus Socinus, Stancár, Valentinus Gentilis. Blandrata György, Servet Mihály és mások) a páduai egyetem falai közül kerülvén ki, nem látszanék logikátlannak arra következtetni, hogy az ugyanott tanult magyarok is vonzása alá kerültek e megjelenési formájában rene­szánsz jegyeket viselő ideológiának. Példa er­re Dudith András későbbi pécsi püspök esete is. Miért lett volna mentes e hatás alól egy olyan harcos intellektus, mint Sztáray Mihály, aki ugyancsak a páduai egyetemen 30 övezte fel magát azokkal a szellemi fegyverekkel, amelyekkel szinte az egész Dunántúlt meg­hódította az új hit számára. Bizonyos, hogy agitációs munkájának ekevasa nyomán mind a lutheri, mind a kálvini reformáció sikerrel vethette el a maga ideológiájának magvait, így állhatott elő az a helyzet, hogy a reformá­ció mindkét ága a maga úttörőjének vallotta ' őt, nem véve tekintetbe azt a körülményt, hogy Sztáray ideológiája — legalább is fejlő­désének egyik szakaszában — mindkét ágazat­nál radikálisabb lehetett s hogy az Erdélyből ideérkező unitárius prédikátorok nem éppen véletlenül, hanem mint egy már létező ha­gyomány örököseiként jelenhettek itt meg. Nem vettük még kellő alapossággal vizsgálat alá — községről-községre menve —, hogy mi­féle belső harcok zajlottak le ezen a vidéken, ahol a bogumil—patarén—valdens és huszita örökség a lutheri irányzatnál feltétlenül for­radalmibb elvi alapokon álló s erősen létező erőként várta a „legalizálás" korszakának el­jövetelét. Nem tudhatjuk, hogy dogmatiká­juk miként formálódott a megelőző századok alatt. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy no­ha a baranyai reformáció úttörőjeként Sztá­ray t szokás emlegetni, „a baranyai — s álta­lában a hódoltsági — reformáció lutheri for­májának egyházilag gyökeresen megerősödnie sohasem sikerült," 31 Az új eszmék terjesztői — miként már mondottuk — a fejlődésükben gátolt városi elemek, elsősorban a kereskedők és iparosok voltak Pécsett és Baranyában s az országban másutt is 32 E réteg, melyhez Pé­csett a szőlőmunkások jelentős tömege is tar­tozik, „a reformációt úgy tekintette mint a valódi világ forradalmi átalakításának köve­telését,," 33 Az akkori társadalomnak e legön­tudatosabb elemei a harcot már a bogumil­30 Dombi Béla: A drámaírás kísérletei Magyar­országon a XVI— XVII. században. Pécs, 1932., 23. p. • :!l Miklós Ödön: A herczegszőllesi kánonok (1576) eredete. (Klny. a Theoilogiai Szemle 1928. évf.) 32 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedelem törté­nete Magyarországon, a XVI század elejéig. Buda, 1842., 345. p. — Míhalovics i. m. I., 305. p. 33 M. M. Szmirin: Münzer Tálmás népi reformá­ciója. (Budapest, 1954., 564, 559. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom