Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

A SÁRKÖZI SZÖLÖK ÉPÍTKEZÉSE 155 a szabad kémény alá vezették. A Mözsi-hegyről még egy olyan tanya alaprajzát is közöljük, melynél a tainya bejárata még a rövidebb oldalon van, de a tüzelő a tanya hosszabbik oldala felől csatlakozik a sarokban álló szobához. A tanya végébe utólag még egy pincét 9. kép. Tanya alaprajza. (M = 1:140.) 1. Lepadlásolt szoba. 2. Szabadkéményes konyha. 3. Pinceié járat. Szekszárd, Mözsi hegy, ТоШпа m. is fúrtak (9. kép). E tanya alaprajzi beosztása nemcsak a beépítések másodlagosságát bizonyítja, hanem egyben átmenetet is mutat a sárközi tanyák belső tagozódási rendje felé is, Nem véletlen, hogy ezt is a Mözsi-hegyen találtuk, ahol a mözsi magyar, német és szlovák lakosság szőlői feküdtek a falutól 6—7 km távolságra. A sárközi egyhelyiségű tanyák átalakítását a szükség jobban sürgette. Lehetséges, hogy a legtöbb helyen a szobácskák megjelenése előtt már kéményt kapott a tűzhely, előbb csak vesszőfonáslos sövénykéményt, mely a gerendákra és az azok mellé leállított rudakra került, valószínűleg még mindig a bejárattal szemben lévő, hosszanti fal közepe táján. Erre mutat az az említett hagyomány is, hogy a tűzhely egyik oldala az állatoké, a másik oldal a szüretelő edények befogadására szolgált. Annak a hagyománya is fennmaradt, hogy ősz felé, mikor az idősebb emberek mellé a gyerekek is kitelepedtek a szőlőbe csemegézni és a kártevő madarakat hessegetni, riogatni, este a kémény alá vetették meg az ágyukat, hogy a kéményen beszűrődő világosságra reggel időben felébredhessenek, és lássanak is valamennyit, ösz felé már későn virradt, s a tanya egyetlen ajtaját pedig a hideg és kóborló emberek elől zárva tartották. (Mint már említettük, ablak a régi tanyákon nem volt.) Ezt a sövénykéményt is polyvás sárral tapasztották be, de alig nyúlt túl a tető nádfedésén. Hasonló cserénykémények általánosak voltak valaha a faluban is, legalábbis az 1859-es nagy tűzvészig, ami után nagyobbrészt már vályogból és téglából, bátaszéki kőművesek segítségével épült fel a falu. Csalog J. tanulmányában idézi egy öregasszony emlékezését, aki gyermekkorában a faluban még sok lepadlásolatlan konyhát és sövényfonásos pendelykéményt látott a tűzhelyek felett, Az az adat, hogy még kéménytelen, egyszerű cserény szikrafogós tűzhelyeket is látott, már csak néhány szegényes házra vonatkozhatott, és általános nem lehetett. E feltevésünket látszik alátámasztani az a szájhagyomány is, hogy cserénykémények már a törökök idején is voltak, mert azokat a hagyomány szerint többször nagy hirtelen le is kellett bontaniuk, ha idejében hírét vették a török adószedő jövetelének. Ez ugyanis a füstpénzt a kémények száma után vetette ki a falura. A tűzhely felett, falbavert nagy járomszegre függesztett láncon lógott a körtealakú réz bokráncs. Nagyobb mennyiségű ételt ebben főztek, kisebb mennyiséget pedig a szabad tűz mellé állított kis cserépfazekakban. A bokráncsban főzték a szőlőmézet, forralták a mustot édes bornak, és melegítették a vizet hordómosáshoz. A tűzhely mellett vagy közelében álltak a falnál a nagy, fekete, Bátaszéken készült csörgőkorsók és a szélesszájú kanták, melyekben a közeli forrásokból, kutakból hordták a friss vizet. Hosszabb kinttartózkodás idején valamennyi bort is tartottak a tanyán, leginkább ún. szőlősbort.

22 Legfeljebb egy ágy volt a tanyán, rendszerint az is gyékény vagy szalmafonatos cserényágy volt.. Több tanyázó esetén alkalmi fekhelyet készítettek maguknak a rendek közül nyáron kigyomlált vadmuharon vagy a külső mezei földekről felhordott szalmán. Ősszel, Jakab napja után, amikor a ,leányok kimentek szőlőt őrizni, ahány leánybanda volt a faluban, annyi hálótanyát rendeztek be maguknak. A tanya földjét szalmával terítették le, és arra lepedővel ágyaztak meg. Mindegyik magával vite párnáját és vánkosát (dunyha) is. Esténként kijöttek a legények is a faluból és a tanya előtti pór agon késő éjszakáig daloltak és táncoltak a fiatalok.

23 A tanyában a szüretelő edények (kis teknők, csöbrök, puttonyok, sajtárok), kádak, különböző bormeregető eszközök (káferok, töldöklők, kapinyák vagy kobakok), hordók és a borsajtó mellett szőlőkarók, kapák, metszőkések, balták és gyalogszékek is helyet kaptak. A tanácsülési jegyző22 Hordóba zárt töretlen fürtökre öntött bor, melyet a fogyasztás arányában állandóan vízzel töltöttek fel. 23 Cscdogovits J., is foglalkozik e szokással (С$Щсgovits)., 19)36. 142—.143. 1,