Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

256 SZABÓ GYULA A teljes lelkiismereti szabadságra és a hierarchikus egyháztól való teljes függetlenségre való törekvésben világosan felismerhetők a polgárságnak azok a törekvései, amelyekkel már a középkori eretnek-mozgalmakban is találkoztunk. A pécsi polgárság unitárizmusának merészségéig azonban egyetlen európai város polgársága sem jutott.el. Az igaz, hogy a török jelenléte (védelme) nélkül a pécsiek sem fejleszthették volna idáig vallásfilozófiájukat. A török ugyanis nem háborgatta ezt a felekezetet oly mértékben, mint a többit, mivel egyszemélyű istenhitével közelebb állott a muzulmán istenhithez, mint az egyéb keresztény felekezetek. Ráadásul az unitáriusok nem tartoztak semmiféle nemzetközi egyházi szervezethez, következésképpen külső hatalmi (politikai és egyházi) tényezők részéről nem voltak megszervezhetők a török elleni esetleges ellenállásra sem. Ami nem jelenti azt, hogy a pécsi polgárok nem lettek volna elég jó hazafiak, mindössze arról van szó, hogy kellőképpen értékelték azt az előnyt, amit a török védelme jelentett az egykori püspökség feudális önkényuralmával szemben. Megállapíthatjuk, hogy a pécsi disputában a szabadgondolkodó pécsi polgárság valláspolitikai hitvallása aratott győzelmet a haladásban meglassudó s a kompromisszumok zsákutcájában rekedt hazai kálvinizmussal szemben. Érdemes elgondolkozni afölött, milyen széles rétegekre terjedhetett ki a pécsi polgárság, általában az egész nép szellemi műveltsége s milyen magas színvonalon mozoghatott az, ha egy ilyen, tisztán észokokra alapított vallásfilozófiát minden külső kényszer nélkül vallott magáénak! Érdekes és szükséges is volna ezt az érdekes jelenséget behatóbban kutatni, együtt a Mindenszentek-temploma körüli sírokban porladó magyar Descartes-ok: Jászberényi György, Válaszuti György és a többiek életrajzának lehető legteljesebb feltárásával. Hazai filozófiatörténetünket szégyenítenők meg vele, ha e feladatot továbbra is közönyösen elhanyagolnánk! 3. „A 16. századi protestantizmus kivétel nélkül törökellenes volt és ha nem lett volna az, úgy Magyarországot és Európát a 16. század második felében, mikor alig volt az országban katolikus úr, senki meg nem menthette volna a török inváziójától."

78 És tegyük hozzá, hogy ugyanakkor ugyanilyen intenzitással Habsburg-ellenes is volt. E tekintetben Baranyában az unitáriusok voltak a zászlóvivők. A Habsburg-ellenességet és a független 78 Földváry i. m.-ban Szeikfű Gyulától idézi. (194— 195. p.) nemzeti állam eszméjét az Erdélyből egyre sűrűbben érkező prédkátorok és kereskedők táplálják. Mily szoros volt a kapcsolat az egyházi vonatkozáson kívül is Pécs és Kolozsvár között, azt bizonyítja az a kivonatban fönnmaradt oklevél is, mely szerint 1609-ben a Pécsvárosi szabók czéhmestere, Szabó István, több mesterével egyetemben a kolozsvári tisztelendő szabó mester urakhoz folyamodik, hogy az igaz szabóczéhnek levelét nékik igazán megírják, igaz város pecsétével megpecsételjék, hogy erősebb legyen. Mert az övék valami gonosz népek (az 1602/3-ban ott telelt tatárok?) miatt elveszett, mely czéhlevél pecsétcímere volt négy bástyatorony kettős kapuval.

79 Hogy az unitáriusokat tartotta a török hódoltság után refundálódó bécsi udvar a császári hatalom a legnagyobb ellenségének, az kitűnik a pécsi jezsuiták feljegyzéseiből is. amelyekben első helyen az unitáriusok visszatérítésével foglalkoznak. Ez azért is szembetűnő, mert a kálvinisták sokszorosan többen voltak a megyében. Kétségtelen, hogy az unitáriusokat tartották a legöntudatosabb ellenségnek, ideológiájuk miatt is a legveszedelmesebbeknek. Érthető, ha „a katonaság tisztjei is jól tudták, mennyire szorgalmazza a király a török iga alól visszahódított területeken a katholikus vallás terjesztését."

80 A római egyháznak kellett az eretnekségéről és habsburgellenességéről Bécsben is jól ismert megyét az eleve gyűlölt új uralom elfogadásához áthangolni. Ezt a nem sok reménnyel kecsegtető munkát a zalai várkapitányból pécsi püspökké kinevezett Radanay Mátyással végeztetik el, aki egy zsoldoskatonát is felülmúló erőszakossággal fogott a tisztogató munkához. Még a vele együttműködő jezsuiták is nehezen tudják leplezni Radanay túlkapásait: „Radanay akkor püspök, világ életében katona volt és az a katona természet néha még a püspökből is kitört,"

81 A tűzzel-vassal térítő Radnayt és jezsuitáit az egyházmegye több helyén (Gölle, Nádasd, Andocs) fegyveresen fogadta a nép. A községek egész sora nyújtott be panaszokat a durva térítési módszerek ellen. Vörösmarton Miglio Tullius báró császári biztos és Jany Ferenc szerémi püspök ellen lázadt fel a nép, csatlakozván hozzájuk Szőlős, Kő, Sepse, Csúza és Karancs összes lakói pus79 Kolozsvári szsabóczéh jegyzőkönyvéből. Jakab Elek: Kolozsvár története. II. köt.|, 499. p. — Kanyaró i. m. 194—195. p. 80 Pinzger Ferenc S. J.: Emlékezzünk régiekről. (Pécsi, 1934., 37. p.) 81 U. o., 37. p.