Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

SZABADGONDOLKODÓK A TÖRÖK ALATT 257 kákkal felfegyverkezve.

82 A göllei unitáriusok viszatérítését így írja le Szemerei János göllei adminisztrátor (1903—1907) a plébánia História Domus-ában: ,,177l-ben Radanay engedve Gr. Nádasdy László csanádi püspök, á székesfehérvári custodiatus javadalmasa kérésének s a kereszt felmagasztaltatás ünnepe körül három jezsuitával át jött Göllébe. Nádasdy ugyanakkor Göllébe jött s ő maga összegyűjtötte a népet a község azon helyén, hol most a templom áll és Radanay megkezdte szentbeszédét, melyet öt napon át reggel és délben folytatott. A hatodik nap négy sátrat állítottak fel gallyakkal, hol a nép Nádasdy buzgósága és ösztönzése folytán meggyónt és két családot: a Bírókat és Esküdteket kivéve, a gölleiek valamennyien elhagyták az arianizmust és kálvinizmust és visszatértek őseik hitére. Jelenleg ugyan az egész község katholikus, de az arianizmus nyoma még a múlt század nyolcvanas éveiben is tapasztalható volt egyes öregeknél, kik ugyan katlnolikusok voltak, de vallási cselekedeteik nem a tiszta katholikus lélek megnyilvánulásai voltak."

83 A visszatérítés munkájáról készített statisztikából kiderül, hogy az unitárizmus ia török uralom végéig terjedőben volt a már ismertetett helységeken kívül még számos, eddig figyelembe nem vett községben is, mint pl.: Keszü, Egerág, Malom, Vargyas, Megyer, Rugésd, Velim, Szentiván, Bakonya, Csorna, Baksa, Regénye, Szentpál, Somogy, Kistelek, Kisasszonyfalva, Üszrő (Eszterág), Görcsöny, Kisdér, Godány, Zoók, Kacsóta, Csütörtökhely, Szilvás. Bosta, Szentmárton, Hirigy (Hirics?), Oszd, Ábrahámfalva. 1725—26-ban már csak egy-egy megtérítendő akad, az unitárizmust a buzgó hittérítők megszűntnek jelentik be.

84 Az unitárizmusból öröklött szabadgondolkodás tüzét azonban — miként a göllei példa is mutatja — teljesen eltaposni sohasem lehetett, sem Pécsett, sem Baranyában. A siklósi ferencesek Actus Siklosiensis-e 1711-ből följegyzi, hogy ,,az antitrinitáriusok Siklóson újra fölélednek."

85 Ehhez hasonló esetek egész soráról tanúskodnak a korabeli egyházi és közigazgatási feljegyzések. A teljes történelmi igazságot tárják fel e tekintetben Domsics Mátyás őrkanonok 1737-ben Thurn Antal pécsi püspökhöz intézett levelének eme sorai: ,,Az egyházmegye különböző nyelvű és nemzetiségű népe igen sok eretnekből, schizma82 U. о., 60—61. p. 83 L. még: Melhárd Gyula: A székesfehérvári őrkanonokság története. (Veszprém, 1906., 38. p.) 84 Pinzger, i. m. 39—42. p. 85 Pákh Albert: Magyar ember könyvtára. (Budapest, 1863

4 327—330. p.) 17 J. P. Múzeum 1964. . ' tikusból (görökeleti) és azon felül rossz katholikusokból áll. A nép durva, üdvösségévei nem törődik, és — ami a legfájdalmasabb — engedetlen, nyakas, nagy része az arianizmusból tért vissza, tévelygéseinek nyomait még máig is magán viseli, a török nevelés szülötte."

86 Ruzsás Lajos a lényegre tapint, amikor megállapítja a 18. századi baranyai népről, hogy annak „megnőtt önállóság tudata."

87 Szerintünk nem azért, — miként Ruzsás véli — mert az előző századokban kialakult mostoha sorsa, a körülmények alakították ilyenné. A helyesen meglátott öntudatosság jelen esetben éppen civilizációs kategóriát jelent. A megyében két, a gimnáziumnál magasabb rangú, és több középiskolai jellegű, valamint népiskola működik a török hódoltság vége felé is. A pécsi unitárius kollégiumot a híres tolnai főiskolához hasonlítják az egykorú írások.

88 A mohácsi és vörösmarti lakosokkal a XVII. század .vége felé is el tudnak beszélgetni latinul az átutazó idegenek, „mert legalább annyira értik a latint." Mindkét város „nagy latin iskoláját" elismeréssel emlegetik.

89 A műveltséggel tehát nem lehetett baj, ha a török hódoltság vége felé is még ilyen magas szintet mutat Baranyában! Az öntudat ebből táplálkozott s abból, hogy a barbár hódító nem igyekezett az igájába hajtott népeket — legalább is Magyarországon — a lelkiismereti szabadságuktól is megfosztani. Az ellenállás a római egyházzal szemben ekkorra már félévezredes múltra tekinthet vissza s amikor a XVIII. század elején megindul a kíméletlen eszközökkel végrehajtott egyházi- és Habsburg-restauráció, az ilyen bánásmódhoz még a török alatt sem szokott baranyai nép inkább elhagyja hazáját, miként Haas megjegyzi: „számos jobbágy, sőt két egész falunak népessége elszökött a török birodalomba. . ."

90 Az egyházi- és Habsburg-restaurációnak az ilyenfajta keserű gyümölcsei már nem voltak ínyére a bécsi udvarnak sem s bűnbaknak megtette Radanay Mátyást, akivel a tisztogatás szennyes munkáját előbb elvégeztették s aztán ugyanúgy elejtik, mint egy évszázad múlva Haynaut. 86 A pécsi Káptalani Levéltárban levő eredetiből idézi Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelmei a nagybirtokkal 1711—1848. (Budapest, 1964., öl. p.) 87 Ruzsás i. m. 61. p. 88 Tóth Ferenc: Magyar- és Erdélyországi prot. ekkl). hist. I., 52. p. 89 Hermann Egyed: Budáról Belgrádba 1683-ban. Gttendorff Henrik képest útleírása. (Pécs, 1943., 54., 50—60. p.) 90 Haas i. m. 211. p. - .