Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

8 GEBHARDT ANTAL nyék és állatok hovatovább kivesznek s számolnunk kell azzal, hogy egykori elterjedésükről csak az irodalom adatai nyújtanak majd hézagos felvilágosítást. Ennek a tanulmánynak egyik legfőbb célja éppen az, hogy széleskörű tájékoztatást adjon a Misina és a vele összefüggőnek tekinthető Tubestető állatvilágáról, elterjedési viszonyairól és azokról az összefüggésekről, melyek az életközösség tagjait — szorosabb, vagy lazább biológiai kötelékekkel —, egymáshoz fűzik. Vizsgálataim faunisztikai szempontból távolról sem tartanak igényt a teljességre, mert a Mecsek hegység állatvilágának a szintézis mértékét megközelíteni törekvő alapvetése más kutató módszereket igénylő munkát és anyagfeldolgozást követel. Ebben az összefoglalásban a hangsúly inkább a természet háztartásában — az állat- és növényvilág életéA vizsgálat alá vetett területet nem csupán egyoldalú elgondolás alapján jelöltem ki. Gyakorlati szempontból elsősorban azokat a terepeket kutattam át, melyeken a tömeges látogatottság hátrányaként fellépő faunacsökkenés a legvalószínűbben várható. Ezt a terepet a Misinán hozzávetőleg az a hegykúp képviseli, melyet az autóbusz végállomásának magasságában kiinduló és vízszintes síkba körbefutó vizuális vonal szel le. A Tubestető topográfiai elhelyezkedését könnyebb megállapítani, mert itt a terep kúpszelvényének bázisát a cca 500 m magasságban épült „Körsétány" („Rotary út") jelzi. A két tetőt egymással az ún. „Tubesgerinc" köti össze, melynek közvetlen környékét — mint faunisztikai szempontból veszélyeztetett területet —, ugyancsak vizsgálataim körébe vontam. A déli lejtők látképi karakterét a többékevésbé összefüggő, széles sávban húzódó pusztafüves lejtőkön, valamint a molyhos tölgy és virágos kőrisből álló karsztbokor-erdőkben külszínre kibukó mészkőszirtek jellemzik. Az északi oldalt — különösen a Tubestetőn —, kiterjedt gyertyán, kocsánytalan tölgy és bükk erdő borítja. Mindkét terep alapkőzete közép triászkori kagylósmészkő. Száraz, karsztos talaja vízben rendkívül szegény. Meredek, déli olçlalain az esővíz azonnal lefolyik és sodra a talajt is állandóan mossa, minek eredményeként a sziklaalapot csak nagyon vékony humuszréteg takarja. Viszont az északi oldal kevésbé meredek, következésképpen dúsabb talajú, nőben —, vitathatatlanul jelentkező összefüggéseken és kölcsönhatásokon vagyis a biológiai egyensúlyon nyugszik, melynek akár természetes, akár erőszakos megbomlása az élővilág gyengébb ellenállású tagjait kisebb-nagyobb mértékben a társulásból kirekeszti. Megfigyeléseim az év minden szakára kiterjedő felvételezésen alapulnak, beleértve a téli aszpektust is, amikor a természet látszólag kihalt, viszont a valóságban — legalábbis az állatvilág körében —, az aktuális élet nem ritkán felfokozott tevékenységével léptennyomon találkozunk. Egyes fajok, osztályok, sőt állattörzsek begyűjtésében és meghatározásában több neves tudományos kutató jött segítségemre, akiknek nevét tanulmányom faunisztikai részében esetenként közlöm. Fáradozásukért, szíves támogatásukért ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. vényzetben is gazdagabb lejtője a csapadékot jobban megköti. Környezettani szempontból rendkívül fontos a talaj kémhatásának (pH) megállapítása, mert annak értékeitől függ a növényzet összetétele, ami közvetlen hatást gyakorol az állatvilág elterjedésére is. Ha a pH érték 7, az esetben a talaj közömbös kémhatású, ha 7-nél nagyobb, akkor lúgos, ha pedig kisebb, akkor savanyú talajjal kell számolnunk. A vizsgálat alá vetett mészköves talajon a pH érték a felszínen 6,6—7,6 között. 20 cm mélységben 6.5—7,7 között ingadozik. A lúgosság foka a csapadék mindenkori menynyiségével fordított arányban emelkedik, vagy csökken, s így annak értéke nemcsak tereprészek, hanem az évi aszpektusok (száraz vagy nedves évszakok) szerint is változik. így pl. a tetők déli, karsztos lejtőin a mélyebb szintekben kisebb a pH értékeinek ingadozása, mint a felszínen, viszont az északi oldalon az értékek között mutatkozó eltérések a mélyebb szinteken feltűnőek. További fontos környezettani tényező a talaj Ca tartalma is, melynek értéke a karsztos tetőkön, 20 cm mélységben 8,25%, az egész Mecsek hegységben a legmagasabb. (Részletesebben 1. 10.) Az élővilág elterjedésében és összetételében annyira döntő szerepet játszó klímaviszonyokra a vizsgált terepen különösen az jellemző, hogy az inszoláció hatásának jobban kitett déli oldal általában sokkal melegebb, mint az erdővel borított északi lejtő, ahol a meglehetősen gyors hőcsökkenés már 13 órakor, míg az északi oldalon 14 órakor következik be. Ha A terep és a környezeti tényezők ismertetése