Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

F AUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 9 mérlegeljük a déli és az északi oldal mikroklímája között észlelhető különbséget és szem előtt tartjuk, hogy a magasabb hőmérséklet befolyása alatt álló déli oldalon a jelentékenyebb párolgás következményeként csökkent a levegőnedvesség is —, érthetővé válik, hogy az egymástól csekély távolságban húzódó északi és déli oldal élővilága között miért olyan nagy a különbség. Míg ugyanis a déli oldal pusztafüves lejtőin a karsztbokorerdő uralkodó elemeiként a molyhos tölgy és a virágos kőris említhető, addig az északi hegyoldalon, alig megszakított összefüggésben túlnyomóan a gyertyán, a bükk és a kocsánytaian tölgy terjedt el. A levegő relatív nedvessége — különösen a nyári hónapokban —, a déli és a koradélutáni melegebb napszakban jelentékenyen kisebb, mint a reggeli és az esti órákban, amikor a harmatképződés is nagyobb arányú. A párolgás a levegő telítettségének hiányára vezethető vissza s minél magasabb a levegő hőmérséklete és minél kisebb aránylagos nedvessége, annál nagyobb lesz az értéke. (Részletesebben 1. 11.) A vázolt mikroklíma eltérő sajátosságaira vezethető vissza, hogy az elkarsztosodott déli lejtő keletbalkáni növényzete élesen elüt az A Misina- és a Tubestető állatvilága a Mecsek hegység többi, biotopjaitöl elkülönítve, a maga összefüggésében rendszeresen még senki sem kutatta, következésképpen csak elvétve találunk az irodalomban olyan faunisztikai adatot, mely szorosan a vizsgált terepre vonatkozik. A régebbi, úttörő gyűjtők (Bíró Lajos, Kaufmann Ede, Viertl Adolf stb.) lelőhely céduláikon, vagy közleményeikben legtöbbször megelégedtek annak megjelölésével, hogy az állatot a Mecsekben találták. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának állattani gyűjteményében még számos ilyen hiányosan megjelölt objektum van, az 1950. évtől számítható, újabbkori gyűjtések azonban már a közelebbi lelőhelyekről, valamint a gyűjtés idejéről is pontos felvilágosítást adnak. Ennek a tanulmánynak faunisztikai megállapításai az újabbkeletű szakkutiatások mellett ezekre az utóbbi adatokra támaszkodnak. A vizsgált terep állatvilágának egyik negatív jellemvonása az, hogy a terep száraz, karsztos jellegének megfelelően — források, patakok, állandó tócsák hiányában —, életközösségéből a vízi szervezetek szükségképpen erdőkkel borított északi oldal középeurópai jellegű flórájától. A terep változó karakterében és a vegetáció egymástól eltérő összetételében észlelhető széttagoltságnak (diszkontinuitás) az állatvilág szempontjából elsősorban táplálkozásbiológiai vonatkozásban van különös jelentősége. Míg ugyanis a gyeppel, különböző gyomnövénnyel és vadvirággal borított sziklás déli lejtőkön főként a melegkedvelő, szárazságot jól tűrő zöld növényevő állatok élhetnek meg, addig az északi oldalon az állatközösségnek olyan tagjai is elterjedhettek, melyeknek táplálékul a reves fatönkök és egyéb természetű növényi korhadékok, valamint kalapos-gombák, zuzmók is bőséges mennyiségben rendelkezésre állnak. Az állatvilág elterjedésében azonban nemcsak a táplálék biztosítása, hanem a rejtőzés, a megfelelő védettség, az áttelelés lehetőségének kérdése is nagy szerepet játszik. A vizsgált terep egymástól eltérő sajátosságai ezen a téren is jelentékeny különbséget mutatnak. A déli lejtő túlnyomóan a sziklalakó, illetőleg a sziklás s e mellett napfényes, meleg élethelyeket kedvelő fajoknak biztosít állandó letelepedésre kedvező terepet, míg az északi oldalon inkább az erdőkre jellemző fajok terjedtek el. hiányoznak. Egyedüli kivétel ez alól az odvas fák üregeiben, talaj mélyedésekben, keréknyomokban időszakonként, átmenetileg felgyülemlő esővíz, melynek kevés fajt számláló mikrofaunája a kiszáradás ellen betokosodással védekezik. Egysejtű állatok — Protozoa Az egysejtű állatoknak óriási jelentősége van a természet háztartásában. Amilyen fontos szerep jutott az apró — egy mm-nél rendszerint jelentékenyen kisebb —, növényi és állati szervezeteknek a tavak és a nyílt tenger élővilágának (plankton) táplálkozásában, ugyanolyan nagy a jelentősége a talajlakóknak (edafon) a föld felszíni rétegeinek életében. A növény és állatvilág tagjai ugyanis egymással szoros viszonyban vannak, amenynyiben csak az egyik csoport jelenléte teszi lehetővé a másik megélhetését. Mindenütt, ahol növények teremnek, a föld kb. egy méter mélységig tele van baktériumokkal, továbbá penész- és erjesztő gombákkal. A földalatti növényzet (kovamoszatok, haFaunisztikai rész