Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Dankó, I.: Gerecze Péter élete és munkássága

GERECZE PÉTER 293 tott. Gyakori vendége volt a pécsi Kereskedők Önképző- és Betegsegélyző Egyesületének is. Egyike volt azoknak, akik megszervezték a pécsi Első Irodalmi- és Művészeti Estet, amelyen ő maga is szerepelt. Sokat fáradozott a pécsi Nemzeti Színház létrehozása érdekében, előadásokat rendezett és felolvasásokat tartott a pécsi színházalap javára. Rendszeresen írt a Pécs—Baranyai Hírlapba, a Pécsbe, a Figyelőbe és több más lapba is. Ezekben a felolvasásaiban, cikkeiben és előadásaiban főleg irodalomtörténeti és népköltészeti kérdésekkel foglalkozott. Az iskolai szünidőkben, ugyanúgy, mint egyetemi hallgató korában, hosszú tanulmányutakra ment. Bejárta Német- és Olaszországot, ellátogatott Parisba is. Utjai során felkutatta a műemlékeket, gondosan áttanulmányozta a különböző gyűjteményeket és megfigyelte azokat az eljárásokat, amelyekkel a különböző műemlékeket, műtárgyakat védték a pusztulástól, illetőleg amelyekkel helyreállították azokat. Útjairól, tapasztalatairól minden esetben igyekezett beszámolni.

6 Különösen érdekelték külföldi útjai során az épületek helyreállításának módszerei. Pécsre kerülve ilyenirányú tapasztalatainak különösen nagy hasznát vette. Ekkor folyt ugyanis a székesegyház restaurálása, amelyről Gerecze így írt: „Még jobban sarkallta tudás- és élvezetvágyamat a pécsi székesegyház újjászületése, megifjodása, s ez egyre tovább vitt az ismeretek megszerzésében, melyek az egyes művészeti vonások élvezésére szükségesek. Végre, talán túlbecsülve csekély erőmet, azt hittem, hogy másokban is felkelthetem némileg azt a lelkesedést, és felséges élvezetet, amely ily nagyszerű műnek haladó megújulása láttán bennem felébredt."

7 Bár kezdeti folklóré érdeklődésének is szép tanújelét adta 1885-ben, az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokban közölt pécsi bethlemes játékkal, Pécsett érdeklődését igazán már a műtörténet, a középkori építészet és szobrászat kötötte le. Gerecze Péter valóban a pécsi székesegyháznak a múlt század nyolcvanas éveiben folytatott restaurálásából merített ihletet és szerzett indítékot ennek a kiváló műemléknek és különböző maradványainak, múltjának tanulmányozásához. Egymás6 Szent Simeon próféta ezüstkoporsója Zárában. Archeológiai Közlemények XVIII., A művészeti restauraítioröl Olaszországban és a Rajna vidékein. Budapesti Szemlej, 1893. 7 Gerecze Péter dr.: A pécsi székesegyház. Különös tekintettel falfestményeire. Műtörténeti tanulmány. Budapest, 1893, Az ajánlás számozatlan első oldaláról, után jelentette meg írásait a székesegyházról, amelyeknek nagyszerű összegezésével 1893ban ajándékozta meg a magyar művészettörténelmi irodalmat.

8 Ez a hatalmas munka, amelyen mintegy évtizedig dolgozott, soha nem látott részletességgel, a minden mozzanatra kiterjedő eredeti kutatásokra támaszkodva dolgozza fel a pécsi székesegyház múltját, művészi értékeit. Munkájában számos új szempontot érvényesített és igen sok új megállapítást közölt, valamint rengeteg téves adatot helyesbített. Sohasem maradt meg az egyszerű leírásnál, vagy az adatok felsorakoztatásánál. Hanem mindig az adott anyagból kiindulva, mélyre ható elemzésekre is sort kerített. Igen érdekes ezt illusztrálandó a következő fejtegetése: „Ismerve már most a decoráló művészet fejlődésének főbb mozzanatait és a színízlés mai állapotát, az a kérdés, hogyan jártak el a mi díszítőink a pécsi székesegyházban? Mennyiben követik a históriai irányt és mennyiben hódolnak a modern ízlés követelményeinek? E kérdésre röviden kimondhatjuk, hogy Bamberger is, a decoratív falfestmények tervezője és a díszítményfes8 Gerecze i. m. kiadta Hornyánszky Viktor. 282. p. -(- 21. t. számost szövegközi rajzzal.