Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Dankó, I.: Gerecze Péter élete és munkássága

292 1DÀNKÔ IMftË lönböző harctereken, vagy váltak a véreng­zések áldozataivá. 1849-ben a családból egye­dül Gerecze Péter édesapja maradt életben. Gerecze Péter iskoláit szülővárosában, az­után Szamosújvárott, majd a kolozsvári líce­umban végezte. Középiskolai tanulmányai elvégzése után a kolozsvári egyetemre irat­kozott be, a bölcsészettudományi karra. 1881­ben a kolozsvári egyetemen magyar—német szakos középiskolai oklevelet és röviddel utá­na bölcsészeti doktorátust szerzett. Bármeny­nyire is élte ebben az időben a kolozsvári egyetem a maga virágkorát és tanítottak ben­ne tudósabbhál tudósabb, az esetek többsé­gében nagyszerű pedagógiai érzékkel is bíró professzorok, Gerecze Pétert nem tudta az egyetem teljes egészében kielégíteni. Már mint egyetemi hallgató is széleskörű tudo­mányos érdeklődésről tett tanúbizonyságot. A szünidőkben bejárta az egész Erdélyt, meg­figyelte a népéletbeli sajátságokat, gyűjtötte a régi hímzéseket és megismerte a régi épít­ményeket. Érdeklődése először a néprajz, a folklore tanulmányozása felé vonzotta, s bár ilyen irányú érdeklődése egész életében meg­maradt, hamarosan a művészettörténettel, közelebbről a műemlékekkel és ezen belül a középkori építészet és szobrászat kérdéseivel kezdett behatóbban foglalkozni. Kisebb írásai már diákkorában jelentek meg különböző erdélyi lapokban. Ezekhez az anyagot a szünidőkben tett nagy kirándulásai szolgáltatták. Tanári működését a pécsi főreáliskolánál kezdte meg. Ez az iskola 1857. október 1-én nyílt meg és második volt az országban. Csu­pán a pozsonyi előzte meg. Maga az iskolafaj is új volt, a Thun-rendszer hívta életre, a sza­badságharc leverése után. Minthogy ezt az iskolafajtát a közvélemény az osztrák törek­vések egyik eszközének tekintette, nem ör­vendezett valami nagy népszerűségnek. Ge­recze azonban nem ezt látta benne, hanem azt a haladást, amit a korábban meglehető­sen rendezetlen magyar közoktatási viszo­nyokhoz képest jelentett. Azokat a pedagó­giai lehetőségeket látta elsőrenden benne, amit a reális ismeretek tanításával inkább magában hordott, mint minden más korabeli iskolafajta. Nemcsak Gerecze vélekedett így, hanem sok más korabeli érdemes pedagógus is. Ezzel magyarázható, hogy mind a pozso­nyi, mind pedig a pécsi főreáliskolának és a későbbiek során létesült főreáloknak is nagy­szerű, mondhatni válogatott tanárokból álló nevelőtest ilete alakult ki. Gerecze Péter igen jól érezte magát az is­kolában, ahol a tehetséges Dischka Győző igazgatása alatt tanított. Tisztelte és becsülte igazgatóját, tanártársait, akik készségesen se­gítettek a messziről jött fiatal tanárnak mun­kája végzésében, a Pécsett való meggyökere­zésben. Legkedveltebb és legműveltebb ta­nártársa Katona Lajos volt, akit már régebb­ről ismert, Katona később került a pécsi f őreál­ba, mint Gerecze, neki már ő segített a letele­pedéssel járó nehézségek leküzdésében. Igen sok közös vállalkozásuk volt, amelyek egyré­széről Katona Lajossal kapcsolatban már van tudomásunk. 3 Amíg a tantestületen belül, az iskola falai között, jól érezte magát Gerecze Péter, és igazi barátokra talált, addig a város közvéleményé­ről, közéletéről kevésbé mondható el ez. Itt Gerecze Pétert is úgy tartották számon az egészségtelen lokálpatriotizmusban felejtke­zett „tükék", mint egy „jött-mentet." Szorgos kitartó munkával, állandó közszerepléssel igyekezett beilleszkedni a város közéletébe. Kitartó munkájának eredménye is volt, mert működésére felfigyeltek, munkásságát meg­becsülték, elannyira, hogy amikor Katona La­jos Pécsre került, Gerecze már mentora tu­dott lenni. Mindazonáltal bizonyos tartózko­dás mindig érezhető volt vele és Katona La­jossal szemben, ahogy azt Dömötör Sándor is megállapította, már említett tanulmányában/ 1 Dömötör úgy véli, hogy a Gerecze—Katona ál­tal tartott előadásokat, általában közéleti sze­replését „alaposan megrágta a pécsi polgári közvélemény, mely nem nélkülözte a fejlet­tebb nyugati országokba való kitekintés ta­pasztalatait, s így a Gerecze—Katona „népi­es" vonal egészséges visszahatást szült". 5 Ezen a visszahatáson az sem változtatott, hogy Ge­recze letelepedett Pécsett és eredeti elképze­lései szerint élete végéig itt akart maradni. Pécsi polgárlányt, Miller Lujzát, vette felesé­gül, 1887-ben. Sajnos, házassága tragédiába torkollott, mert felesége 1888. június 12-én szülés következtében meghalt. Családi életé­nek tragédiája is nagyban hozzájárult aztán ahhoz, hogy elhagyta Pécset, Pedig a fiatal tanár Pécsre kerülve — amint már említettük is, — nagy lendülettel vetette magát bele a város közéletébe. Természetsze­rűleg elsősorban Pécs kulturális élete érdekel­te. Felolvasásokat tartott, erőteljesen kivette részét a korabeli ismeretterjesztésből. Köz­érdekű, valamint tudománynépszerűsítő új­ságcikkeket írt a pécsi lapokba és maga is ren­dezett különböző népművelési alkalmakat, Előszeretettel forgolódott a pécsi Kereskedő Ifjak Egyletében, ahol több felolvasást is tar­3 Dömötör I. m. 5. 4 Uo. 5 UO. : ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom