Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

274 SZÉKELY GYÖRGY szélnek azonban maguk az egykori tények! Mert tény, hogy a jobbágy nép nem kímélte verejtékét, vérét, életét, hogy védje családját, hajlékát, települését, vidékét, vallását, Élelmezte, újjáépítette, sokszor védte az erődöket. Ezek mögött a súlyos terheket és szenvedéseket is szívesebben viselte, mintsem a török igáját vállalta volna a nép. A török elől vagy a hódított területről menekülőkre különösen áll ez.

53 Politikájának országos jellege megmutatkozik a valláskérdéssel kapcsolatos sorozatos állásfoglalásaiban. Zrínyi már 1658-ban leírta, hogy többre becsüli a jó lelkiismeretű lutheránust a rossz katolikusnál, Az 1662-i soproni országgyűlésen a protestáns rendek kérelmére fáradozott a katolikus Zrínyi a vallástürelem ügyéért és a kudarc után a protestáns rendekkel együtt hagyta ott az országgyűlést. Búcsúszavai ismét a magyar hadsereg sürgetésében csúcsosodtak ki: „Én más vallású vagyok; de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom a kegyelmeteken ejtett sérelem az én sérelmem. Volna bár százezer pápista mellett százezer lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek, ők együtt megmentenék a hazát." Jól ragadta meg tehát Zrínyi vallásosságában a lényeges vonásokat a fiatal Bethlen Miklós: „nem babonás, képmutató s üldöző."

54 Hadügyi és vallásügyi állásfoglalása mutatta, hogy a török elleni védelem megszervezése Zrínyi számára nem jelentette a "Habsburgellenes törekvések elejtését. Politikai lépései beillettek egy magyarországi abszolutizmus feltételeinek és pilléreinek kiépítésébe. Ennek során Zrínyi, miközben abban reménykedik, hogy a közvetlen török támadás veszélye a Habsburgokat is harcra bírja, kifejti azt a sejtelmét is, hogy amennyiben a Habsburgok védik meg az országot és verik ki az oszmán hatalmat, akkor maguknak fogják azt megtartani: „hogy az ha nyer mit, magának ne akarja tartani azt..." Erre a néhány évtized alatt beigazolódott Zrínyi-koncepcióra tért vissza II. Rákóczi Ferenc. A fejedelem 1705-ös nyilatkozata szerint a magyarságot rabbá tevő törököt a természet szerinti ellenség verte ki. Ez utóbbi a Habsburgokra vonatkozik. Mindez érthetővé teszi, hogy nyomta53 Jobbágyok menekülésére Somogyi Ê. i. m. 151. o.; a paraszt szerepe a védelmi harcokban és a Szigeti Veszedelem tükrében,Perjés G.: Zrínyi M. 70'. a, Klaniczay T. i. m. 111» 168. o. 54 Zrínyi toleranciájának kibontakozására Zrínyi M. leveliiéi 34. s;z ; Marko A. i. m. 49, 55. o.; Klaniczay T. Lm. 640, 712—9. o.; Makkai L. Századok 1954. 667. o.; Benczédi L. i. m. 35. o. tásban 1705-ben a kurucok jelentették meg a Török Áfiumot.

55 Zrínyi terve és elképzelése nagy horderejű és előremutató. A valóságtól azonban igen távol esett. A császári udvar most is a török háború elodázására törekedett és egyre jobban óvakodott egy erős magyar hadsereg létrehozásától, a nép felfegyverzését pedig az ellenzéki nemesek túlnyomó többsége sem helyeselte volna. A határszéli urak ellenállása és a jobbágyság elnyomorodása miatt éppen 1661 után tudott mind kevesebb katonát toborozni Zrínyi Miklós. A harcot azonban nem hagyta abba és ismét kiváltotta Bécs rosszallását. Amikor 1660-ban egy robbanás felégette Kanizsa várát és Zrínyi körülzárta és lövette a romokat, a bécsi haditanács visszaparancsolta. 1661-ben Kanizsával szemben Zrínyi felépítette Űj-Zrínyivárát (Űj-Zerinvár) és jó példa mutatására ott maga is talicskán hordta a földet katonáival és török foglyaival egy sorban,

56 A lerombolás bécsi elrendelését nem hajtotta végre. Hogy politikája szélesebb elégedetlen körök véleményét fejtette ki, azt jelzi 1662-ben Szamosújvárról Ébeni István levele: „most az tatárt is újabban megverte az muszka, az persák is az tengeren túl na'gy hadat indítottak Babilónia ellen, az velencések is nagy triumfussal jártak. Most kellett volna emberkedni, ha emberek volnánk."

57 Politikai és katonai pályafutásának tetőpontjára ért hősünk. 1663-ban Köprili Achmed nagyvezír vezetésével valóban kitört a török háború, de első szakaszában nem a külföldön is elismert Zrínyit, hanem Montecuccoli tábornagyot tették fővezérré, aki nagytudású, de dogmatikus, a bécsi udvar céljait követő, ráadásul a lázadóknak tartott magyarságot gyűlölő és a török elleni hadviselésben járatlan

58 hadvezér volt. Serege egyoldalúan 55 Ráday P. iratai I. 336, 113. o.; Zrínyi M.: Török Áfium (Zrínyi M. hadtudományi munkái) 376. o.; Markó A. i. m. 75. a ; T. Gy. i. m. 359. o.; Klaniczay T. i. m. 677—9, 689, 806. o. 56 Markó A. i. m. 45—46, 48. a; Zrínyi M. levelei 42. sz. ; Klaniczay T. i. m. 702 gi köv. o. 57 Ébeni István Teleki Mihályhoz 1662 októberében írt levele: Teleki Mihály levelezése (saerk. Gergely Sámuel) II. k. (Bp. 1906) 366—357. o. — Ébeni István mint Rákóczi egyik küldötte került érintkezésbe Zrínyivel s az utóbbi egy 1656-i levelében igen magasztalja Ébenit. Zrínyi M. levelei 21. sz. 58 Lord Eversley i. m. 1701 o. — Zrínyi névtelen iratban kifejezett véleménye Montecuccoli területvesatő késedelmeskedéséről : Zrínyi M. levelei 47. sz ; vö. Markó A. i. m. 47—48. o.; Rohonyi G. i. m. 92. o. A Montecuccoli és Zrínyi közötti különbségek elméleti alapjairól kialakult felfogást helyesbíti Perjés G.: Zrínyi M. 59—60, 64, 75—79, 82. o. és A „meto-