Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

24 GEBHARDT ANTAL Eupelix cuspidata, Eucanthus interruptus, Aphrodes historionicus, Aph. species (?), Cicadella (Tettinella) viridis, Penthimia nigra, Deltocephalus striatus, Eupteryx atropunctata, E. species (?). A levélbolhák vagy ugró levéltetvek külső megjelenésükre inkább a növénytetvekre hasonlítanak, belső szervezetük ellenben a kabócáéhoz áll közelebb. Általában leveleken, virágokon, fák kérgén tartózkodnak és fajonként legtöbbször elkülönülve csak bizonyos meghatározott növények nedvét szívogatják. A mezőgazdaságra ártalmasak, mert lárváik szívásukkal a gyümölcsfák — főleg a körteés almafák —, rügyeiben, leveleiben kárt okoznak. A levélbolhák, által megszállott levelek azok édes váladékától — a „mézharmat"tól — ragadósakká válnak s ezért különösen a hangyák és a legyek szívesen látogatják. A petékből kikelő lárvák néha a levelek bepödrését, eltorzulását, gubacsokat hozhatnak létre. Ürülékük gyakran szívós, ragadós rétegekkel fedik be az ágakat, amit csak nehezen lehet eltávolítani. A lárvák testüket legtöbbször viaszszerű váladékkal vonják be. Rhinicola laceris, Psyllopsis fraxinicola, P, fraxini, Trioza urticae. A lisztecskék törékeny, apró állatok, melyeket finom, lisztszerű viaszpor fed be. A szabad természetben a juhar, iszalag, szeder, de legfőképpen a csalán leveleinek fonákján találhatók. Általában az árnyékos, páradús helyeket kedvelik. A mezőgazdaságban számottevő károkat azért nem tudnak okozni, mert elszaporodásukat a fémfürkészeken kívül más rovarellenségek és gombabetegségek akadályozzák meg. Aleurodes lonicerae, A. proletella, Benusia carpini. A levéltetvek általánosan ismert növényi kártevők. Közöttük a legveszedelmesebb a hírhedt vértetű (Eriosoma lanigerum) és a filoxera, vagy szőlőtetű (Dactylosphaera vitifolii, korábban Phyloxera vastatrix). Utóbbiak kártevései hazánk legtöbb helyén csaknem teljesen megszűntnek t

ekinthető. Kevés olyan növény van, amelyiken valamelyik levéltetű faj ne telepednék meg. Rendszerint fiatal hajtásokon népes társaságban tömörülnek s a friss rügyek nedvét szívják. Szaporodásuk elég bonyolult. Egy részük megtermékenyített, mások szűz petéből fejlődik. De vannak köztük peterakó s ezek mellett elevenszülő alakok is. Szaporodásuk néha ijesztő mértéket ölthet, mert évente tíz, sőt tizenkét nemzedékváltás mellett az utódok száma több milliárdra is rúghat. Viszont alig van állat, melyet annyi ellenség pusztítana, mint a levéltetű. Hangya, „fülbemászó", katicabogár, apró darazsak, poloska, pók és más rovarok számos faja él levéltetvekbol, melyekkel szemben ezek csaknem teljesen védtelenek. Lachnus roboris, Macrosiphon rosae, Adelges tardus, Sachiphantes abietis. A pajzstetvek elnevezése arra vezethető vissza, hogy viaszmirigyeik váladéka testüket pajzsként fedi. Szárnyas hímjük alakja még rovarszerű, de a fák kérgén, vagy levelein mozdulatlanul elhelyezkedő szárnytalan nőstényeik többnyire erősen domborodó képződményeket alkotnak. Ezek alatt gyakran porszerű, szürke, vagy sárgás állományt találunk, mely nem egyéb, mint a pajzstetű utódainak a pajzs alatt védettséget kereső tömege. A pajzstetűk nőstényeinek legnagyobb része sose hagyja el azt a helyet, ahol szívását megkezdte. Legismertebb kártevők az igazi bíbortetű, mely kaktuszokon Mexikóból jutott hazánkba és a kaliforniai pajzstetű, mely először Kaliforniában tűnt fel. Aulacaspis rosae, Lepidosaphes ulmi, Physokermes piceae, Kermès variegatus, Orthezia urticae. Pókszabásúak — Arachnoidea A pókszabású állatok legnagyobb része szárazföldi és csak néhány pók- és atkafaj alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Ennek az osztálynak négy rendje él a Mecsekben: az; álskorpiók, a kaszáspókok, a pókok és az atkák. Álskorpiók — Pseudoscorpionidea Apró, alig néhány mm nagyságot elérő, ragadozó állatok. Ollós rágóik és ollós tapogatólábaik némi hasonlóságot mutatnak a valódi skorpiókkal, de azoktól egyebek között abban is különböznek, hogy méregtövisben végződő farkrészük hiányzik. Túlnyomóan talajszinten avarban, kövek, moha, zuzmó, f akéreg alatt élnek, de felkapaszkodnak dudvákra, cserjékre, sőt fákra is. Gyakran fordulnak elő madárfészkekben és emlős vackokban is. Emberi lakásokban, a porosodó könyvtárakban (könyvskorpió) és ruhaszekrényekben húzódnak meg. Cheiridium museorum, Chelif er wideri, Obisium erythrodactylum, O. museorum, Roncus lubricus. Túlnyomó részük feltűnően hosszú lábaikról ismerhető fel. De vannak köztük rövidlábú, lapos alakok is, melyek ragadós anyagot választanak ki, s ezért testüket mindig apró szemétKaszáspókok — Phalangidae