Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék
KOPÁCSI NÉPMESÉK 219 hogyan bírna összeszenni annyi pészt, hoty szép házat bírna szerezni. De hát ojan lassan munkás vót közbe, hogy alik tutta megszerezni a napszám jávai a napi kenyerét. Sëhotysë jutott ahhoz, hoty hát űneki a zű keresetébű natyház és szép lehetött vóna. Etycer csak. amind spekulát rajta, — gondoskodott — elgondóta : — Jó vóna őneki a zördöggel szöveccséget kötni. Ö megígéri neki, hogy átagygya a mennyei jussát, hoty ha neki ëty szép házat építene. Sikerűt is neki az ördöggel tanácsot csinálni. A zördög mingyár meg is örűt neki, mikor a — mikor behívta a Balázs az ördögöt és kérte űtet, hogy: — A mennyei jussomat adom neköd ördög, hoty ha ëty szép házat építői énneköm. Vagyis csak segíccsél és majd én is veled csinálom. Az ördög asz-monta, hogy: — Rátarthacc számot, mer annak mëg kell lenni. — Ne is búsújon rajta. Pár napok alatt a szép ház meglesz. — Az ördög dolgozott éjszaka, nappal rajta. Meg is lëtt hamarosan a szép ház a Balázsnak. Akkor a Balázs csoda örömöt tálát benne. Mindig ott, benne fekütt, alutt. Nem ment dolgozni. De ënni is köllene. Nem lëssz erő, hoty ha nem dolgozik. Elment ű szegény dolgozni is pár napokon. De hát asz — házát sajnáta, hogy mast a ház maga van. Nem lehet örökké benne. Hát a zű élete nem sokájig tart, akkó o'an keveset élhet a házba. Hát ű oszt'ákkór lëfekütt este, szegény. Nem evött, nem vacsorát. Eccör csak reggel, hajnalba kopog a zablaka. Beszól hozzá a zördög: — Balázs ! Fölkelni ! És gyere velem ! Balázs asz'monta, hogy: — Megyek. Már nem is alszok. Fölkészűt. Beeresztötte a zördögöt a szobába. És az elröndölte mindenét, — a Balázs, ahoty szokta, a szobába és kimentek a házbú. Mentek. Ahogy mennek, oda érnek sok fáracscságik után egy sík földre. Nagyon szép cssík terep vót, Oda vót a földnek a szélihöl állítva a zeke és a taliga. És, mikor odaértek, aszongy neki a Balázs: — Énekem Ígérted a mennyei jussodat. Nahát a mennyei jussod mast az envüm. Mast én parancsolok neköd. Gyere ide, és haty fogjalak bele ebbe a zekébe. — És a taliga utánna vót. — Mas száncsunk. Ennek a földnek még máma mëg kell lënni. Ha a szömöd kiugrik, ha a zarcod kiu- kijë - kiduzzad, tehát ennek mëg kell lënni. Gyie' ! — A füle közibe vágott. Huzattá a zekét az a zördög a Balázzsal. — Még csak bírsz menni, még csak a zenyim nem leszöl egészen, addig észt mindég húznod kell. — A fülét mëg vagdalta. Ütötte a zördögő- a zördög a Balást. Húszta is a zekét az a Bálás szegény. De utójára csak elesőtt a zeke előtt és a mennyei jussát oda atta a zördögnek, meghalt. Kisgömböc A lejegyzés ideje: 1963. V. 2. A gyűjtés helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtő: Pataky András. A gyűjtés módja: Magnetofon. (I. — 10.) Az adatközlő neve és kora : Szálai Ferencné. Tóth Zsófi, 62 éves. Etycer vót egy szegény napszámos ember, Minden nap az vót az első, mikor fölkőt, fölőtözött, hogy a tarisznyáját elkészíccse és munkába mennyen. Tehát má sok munka után úgy mekfáratt későbben és o'an huzakodva vót. Padláson vót neki ëty kizs gömböccé. Ászt ak- abbú még maj vág a tarisznyába, napi élelömre. De hogy annyit má fáradozott, ojan lustás vót menni. Elkütte föl a legnagyobb — vót hét fija — a legnagyobbik fiját. hogy: — Hozzál fijam le a padlásrú, a gömböcbű ëgy darapkát a tarisznyámba! Felment a gyerök. De már ojan sokára nem gyütt le, má ojan sokat várakozott a zapja. Fölkütte az utánna valót. Az, is odaf öl vót. Má várakozik, hát nem gyün a gyerök, a másik se. Űgy tëtt a' sorba. Ahány fija vót, mind a hetet fölkütte. De nem bírta kivárni. Utójára fölkütte a feleségét, hogy nizze mëg ászt a gyerököket, mer talán még mëg is ëtték a gömböcöt és azér nem mernek előgyünni. Űneki már dolgozni kell menni. Nem bír tovább várni. A kisgömböchöl odanyút a zannyuk, hogy vág belülié. Az csak nagyot kijátott, hogy: — Ham, bekaplak! — Bekapta a zannyát, És má a zegész gyerökeji a hasába vótak a gömböcnek. Az a mazzag, ami jön föl vót kötve, ammá annyira megnyút, hogy mikor a zannyukat bekapta a kizsgömböc, leesött. Ojan nagy vót, mint ëty hor dó. C sak gurut, gurut, gurut, gurut le a létrán, akkor a kamarába és a kamarábú a zudvarra. A zudvarrú ki ja zuccára. És. mikor kijért a zuccára, két lépcső vót, akijön még kellött döccenni neki. Akkor kirepedtt a kizsgömböc és a zegész gyerökök a zannyukkal eggyütt kigyüttek belülié.
