Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

KOPÁCSI NÉPMESÉK 211 henet. Hát a cigány elvezette haza. Vót annak is ëgy kis otthonnya, ëgy kis gunyhócskája, örűt, Nem atta el mingyá a tehenet. Akkor ez mëg, a ... a papnak a szolgája elment oda. hozzá és tusakodott vele, hogy a... hogy merte elvezetni haza ászt a tehenet, mikor nem a züvé. Asz monta a cigány: — Hát uram ezs a sokas minálunk, aki mit talál, azs a zsüvé. Hát én est talátam, akkor ezs a zsenyüm. Mer én est úgy talátam. Ászt... én észt oda nem adom senkinek se. Mer nem haza a paphol, a plébánushoz a cigány és észt loptam, csak talátam. Hát akkor mast nem víhat vele. Elment mëgmonta neki, hgy ő hogyan járt. Akkor . . . a pap át atatta a csendőrségnek. Hogy a szilaj tehenet ez mëkfokta és nem akari odaanni őneki. Akkor aszmonta ja csendőrség, hát, ha a cigány aszmondi, hogy taláta, hát akkor ű eggyezzön mëg vele. Abba má a csendőrség nem avatkozik belë. Mer nem lopta, hanem asz monta, hogy taláta. Hát akkor a cigányt... Csak annyit segítöttek a csendőrök, hogy el kellött a cigánynak mënni a plébánoshoz, hogy mëgëggyezzon vele. Akkor asz monta neki a plébánus, hogy: — A tehén a zenyüm. De ha të találtad, nem segítői. Hát ez elszalatt és, ha të mëg bírtad fogni, hát segiccs rajtam. Add vissza! Akkor, hát a cigán nem engedött. Ászt monta ja ... a... az a szolgája, hogy: azér vissza kell a gazdának anni. Nem szabad ojan szömtelennek lenni, hogy a felebaráton — Ha a cigányé lehet, akkor a zenyüm is lehet. Akkor azt monta ja plébánus: — Nahát, nem leszök azér ojan keményszívű. Ez a zëggy tehén, ha van vagy nincs .. . De amejitök reggel legelsőbb köszön jó reggelt énneköm, azé lëssz a tehén. Ha a szolga köszön neki jóreggelt, akkor azé lëssz, ha a cigány köszön neki, akkor a cigányé lëssz. Hát ëh. . . a cigány még este elment a papnak a zudvarába és fölmászott ëty fára. De az ... ez a papnak a szolgája, — ammëg, hát bement a zistállóba, a zű szokott helére. Lefekütt. A pap ... a papoknak mëg megnősűni sosë nem szabad vót. Hanem csak szakácsnét tartottak. És akkor a pap nagy szomorúján mindön panaszát elmondott a szakácsnénak. Hogy észt a szép tehenét ijen hamar elvesztötte és ëgy dinárt se kapott. Akkor a szakácsné aszmonta neki, hogy ne sajna ja a tehenet, mer ű még csak megvan. Ha ú veszött vóna el, ütet sajnáta vóna. És akkor ojan boldog vót a plébánus, hogy — Tényleg úgy van. Ötét mégis jobban sajnáná, mind a tehenet. — Had vigye a bagó ászt a zëggy tehenet. csak të anygyalom, ha megvagy. — és ëkezdött szerelmetöskönni vele. És arra jöttek — a dologra, hogy a plébánus úr mingy ár körűsímította ja szakácsnét, és ászt kérdöszte tülle: — Anygyalom, én talátam valamit. De mi-jez? Hát aszongya : — Róma. Akkor aszongya a szakácsné: — De neköm is szabad keresni valamit? Ugyë ta ... szabad keresni? Ászonta ja plébános: — Igen, szabad. Ászt is akarom, hogy keress. — Na, én is mektaláltam. De mos moncsak, mi lëssz... mi az most, amit én talátam? Aszmonta, hogy: — Ez mëg pápa, amit én talátam. — aszondi. Hát aszongya: — Akkor úgy van tisztelendő úr, hogy a pápát külgyünk el Rómába. És elküldték a pápát Rómába, és szépön lëfeküttek. A cigány mëg a zablakon niszte. Az ablak iránt, ott vót ëgy fa. Annak a fatetejébe ment el alu... a cigány. És onnan észt mindönt a két szömével látott, Ési ott vót a fán reggelig. Még csak ki nem yilágosodott. Nem alutt. Csak mindég nízött. És mikor mëgvératt, a zajtózörgést má belűrű . . . halottá, hogy zörög a zaj tó. A szöme mindég az ajtón vót. És a plébánus az ajtóhoz ment, Nyitta ki. Akkor má a cigágy készletbe vót. És mikor a zaj tó kipattant, kinyit, akkor a cigány ászt kiátotta: — Jó reggelt kigyelmes tistelendő uram! Itt vadzsok ám. (A mesélő nevet.) A tehén a zsenyüm. Ugyë a tistelendő úr, a zsigasság csak a csigánynak lehet. A Nagyétű Péter A gyűjtés ideje: 1963. IV. 12. Helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtötte: Pataky András A gyűjtés módja: Magnetofon (I. — 6.). A lejegyzés dátuma: 1963. IV. 25. A mesemondó neve és kora: Tóth Zsófi, 62 éves. Eccer vót egy ... ember. Nagyétű Péter bácsinak hívták. Sok, nagyon sok helön szükség is vót rá, mer ojan ember vót, hogy nagyon szerette a társaságot. És sok társaságba és sok víkságba részt vett, Hát ez eccör úgy történt, hogy nagy halászat alkalmával csudálatos nagy halat foktak a halászok. És a .. . mind a halászok szoktak, mëg szokták a halat — takszáni, hogy hány kiló. És ahány halász vót, az mindannya monta, hogy — Van benne ëgy méter. A másik aszmonta, hogy: — Nincs, csak nyolcvan kiló. A harmadik hatvan kilónak, a negyedik 14*