Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

210 PATAKI ANDRÁS akkor szólok... És akkor elgyüttök velem haza. Nagyon örűtek a kicsik. Reggel — aszongya — kimentek a kövesre. Telerakták a zsebjükét kaviccsal. Asztán mikor elmë . . . elindútak, akkor a nagyobbik rakta mëg a zsebjét, de údba adott a kicsiknak is. Hogyha a züvé elfogyik, akkor menyének . . . akkor mëg azok rakjanak le. És a levelet kaparják széjjel és ojan hej re tegyék le apránként azokat a kavicsokbú. De csak keveset, hogy az édösapjik észre ne vegye, hogy ők micsinának. Mentek . . . mentek. Ügy is csinátak, hogy ëgy mindég elmeradozott, még a zsebjébe tartott kavics. Mindég rakott le. Utánna a másik. Utánna a harmadik. De aki legidősebb vót, az akkor má a zédösapját kisérte. Mer aszongya — az úgy.. . azt is kell, a tájat figyelni, amére űk. . . az édösapja vezeti űket. Nem csak, hogy arra legyön a figyelmik, ahová asztat a kavicsot leteszi, hanem ászt a zerdőbe, asztat a tájat is köll — aszongya — figyelni. El is mentek. És a kavicsot szépön úgy beosztották, hogy addig a helig, ameddig ... az édösapjik otthatta űket, kifutotta az a kavics, amit vittek. De, akkor az édösapja az utolsó falat kenyeret elosztotta közöttik. hogy: — Észtet mind egyétök mëg, addig még ëtten jáctok. Ez a ti porci jótok. Mikóra ti mëgëszitok, majd én akkora, majd ide jövök hozzátok. És akkor maj elmegyünk haza. — Hát a gyerökök megették a kënyeriket, Má azután szomorúk is vótak, mer má beestelödött, lesötétödött. Nem is nagyon látták a kavicsot. Akkor lefeküttek. Csinátak ojan helet. Összebújtak, lefeküttek. Másnap, mikor mëkkezdött a véradás, akkor gyüttek haza. A zöregöbb aszmonta, hogy — sirtak a kicsik — és a zöregöbb aszmonta nekik: — Ne sírjatok testvérjeim, mer azzal. . . azon a zúton, ahol a kavicsok vannak, azon mi hazamegyünk. Mast csak gyeretök. Mind ászt keressük. Ojan szépön mektalálták a kavicsokat. És azon hazamentek a zédösannyikhol. Akkor, asztán, mikor hazamentek, az édösannyik. hát. . . szomorú vót. Ü abba vót, hogy megették űket a farkasok. És mikor hazamentek, nagyon szomorú vót a zannyik, hogy újba csak ott vannak, ahol vótak, hogy éhségükbe kell odahaza elpusztulni a gyerököknek, és ünekik mëg ászt látni kellött, Akkor a zurának mëgen asz monta, hogy: — Nem jó hej re vezetted, mer látod a gyerökök hazagyüttek, Akkor a zapjik mëkszomorodott. Sajnáta is a gyerököket, de még ászt gondóta, hogy mégeccör el fogja űket vezetni. Akkor a nagyobbakbú is tett közibik. Másnap újra, mëgen megindút vélik. De, akkor nem kavicsot vittek, hanem másnap meg kukuricát vittek a zsebigbe. És a madarak ászt mëg másnap fölették. Úgy, hogy akkor azok többet nem tuttak haza menni. Űgy eltévettek, hogy a farkasok mind megették a gyerököket. Akkor a . . . azután mëg ojan sorsa akatt a zöregnek, hogy ojan sokat keresött, hogy halálig siratta a gyerökeit. Hogy masmá ojan sokat keres, mas má el bírná tartani a gyerököket. Mas mëg gyerökök nincsenek. Akik mëg mëgmarattak, még nek . . . nekik gyerök, azok mëg meghaltak. És mindég, halálig a gyerökeit siratta. A plébános tehene A gyűjtés ideje: 1963. IV. 12. Helye: Kopács — Kopacevo A gyűjtés módja: Magnetofon (I. tek. 5. sz. mese.). Gyűjtő: Pataky András. Lejegyzés: 1963. IV. 25. Ellenőrzés: 1963. IV. 27. A mesemondó neve és kora: Tóth Zsófi 62 éves. Volt etycer egy plébános. Akinek volt ëgy szolgája, aki a hásztartást vezette. A ... a ... szóval ojan hásztartást, hogy a jószágjait. barmokat tartott, és azoknak viselte gongyát És ëgy szép tehene volt a plébánus úrnak'. És kihaj .. . kivezettette a vásárra, evvel a szolgájával. És ojan szilaj vót a tehén, hogy már fele útig ment, akkor kiugrott a kezébű a ... a szolgának. A kötelet kirántotta. És elszökött a tehén. A cigány mëg . . . ëgy, szerencsétlen cigány, ballagott a vásárra, hogy ű is hát, ha va . . . ha vësz vagy lop. Mer a cigányok vagy lopnak, vagy cserének. Hát szerencsére a tehenet látta, hogy szalad. Ü meg utánna. És addig-addig ment utánna, csalogatta, hogy mekfokta a tehenet. Hiába vót szilaj a . . . tehén, elvezette haza. Ez mëg a . . . ez mëg az embör, aki a papnak a . . . plébánusnak a szolgája vót, ez mëg hát kereste a tehenet. Mindönütt kérdözgette, hogy nem látták-e? Akik mentek a vásárra — kérdezősködött. Nem látták-ё a tehenet? A kötelet lógasztotta. Kiugrott a kezébű. Elszalatt. És nem taláhati sëhon se. Mi lësz űvele, ha a plébánosúr elibe kerül? Mi lësz a zű sorsa. Hát ű a zű kenyerét elveszti most miatta. Hát vót. aki asz monta neki, hogy ëgy cigán vezette, ű ]átták. Akkor a. .. ászt hajszóta, hogy hol lehet az a cigány. Hát nem is ojan sok időre mëg is találta ja cigánt, amint vezette a te-