Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

zoâ PATAKI AftDRÁS Ü mëg közel vót ëgy kis hászkáhol és azonnal beszalatt, bement. És akkor a zajtót ű bezárta. Mikor a zaj tót bezárta, a farkas — ëgy öreg farkas — utánna ereszködött, szalatt. És akkor nem... Kéretőzött, hogy eressze be. De a kiskanász nem eresztötte be. Könyörgött neki, hogy: — Eresszél be kiskanászka! Nagyon hideg van ideki. Nagyon fázok. Ammëg ászt monta neki, hogy: — Nem eresztelek be, mer hátha engöm mëgëszol. — Nem ëszlek mëg. Csak a zëggy első lábamat — aszongya — erezd be. És akkor nem ősziek mëg. De nagyon hideg van. Eressz be kiskanászka ! A kiskanász gyorsan föltett ëgy fazékba vizet as a tüzet megrakta. Mer az a kis ház ëgy kanásznak a háza vót. És mindön rendbe — már bent vót víz is, és fazeka vót. . . mindön neki. És ű akkor ászt tutta, hogy asztat szabad bántani. És föltette fórani a vizet. De kiska ... de a farkas fojékonyan, mindég kérte űtet, hogy eressze be, merd űneki nagyon hideg van, és nem fogja bántani. Akkor aszmonta a kiskanászka neki, hogy: — Beeresztelek, de csak az ëggy lábadat. Az első lábadat. — És a zsákot odatette a zajtóhol. És mikor a zelső lábát beeresztötte, akkor a farkas ojan nagy erővel beugrott, és a zsákba beleesött. Akkor a kiskanász becsavar .. . bekötte a zsáknak a száját. És a víz mëg má jól fóró vót a sparheltön. És a zsákot végigöntözte avval a fóró vízzel. Ügy, hogy a farkasrú a szőri mind lement. Nagyon sikítozott. És akkor kieresztötte kiskanászka a zsákbú a farkast. .. és el.. . elfutott... és szalatt, anynyira szalatt, ojan nagy lármát csinát... csudálatossan. Mëgij ettek a többiek is ... szalattak. Akkor a kiskanász elindút, hogy mén haza. És mikor fele útba ért, az erdő szélibe .. . meglátták ütet. Akkor fölmászott ëgy fára, — a kiskanász. És a farkasok mëg rátámattak. Ü, ahogy fölmászott a fa tetejére — egész fölig, még csak mehetött. A farkasok mëg utánnamëntek. És akkor a kopasz, akit megfórázott, az alú vót. A többi mëg annak a tetejére át. És akkor a másik, úgy fölágaskottak, hogy a kiskanászka az rémületébe úgy... úgy vót má, hogy meghal, ahogy mas má elérik űtet. És akkor, a mikor má közelöttek nagyon, mas má csakhogy ëgy-ëgy kis tenyérnyi vót hozzá a fölső farkas, akkor elkiáltotta magát, hogy: — Fóróvizet hozzatok a kopasznak! A kopasz mëgijett. Kiugrott a többi alú. És a többijek mind ki.. . mind leestek. És kinek a lába, kinek a nyaka, mind kitörött. És akkor ű, így szabadút haza, hogy elmë ... elmë ... má úgy szabadút le, hogy elmeetött haza. Mer a farkasok nem bírták bántani. Mind megsebesültek. És mikor hazament, akkora má a zédösanynya, mëg a zédösapjáék várták űtet, hogy hol maradhatott. Mikor az ű elmesélte, hogy miien nagy baj érte űket... űtet, hát akkor nagy öröm vót. És nem engették többet űtet a kanász ... hogy kiskanászka legyön, hanem mindég odahaza nagy figyelőmmel tartották. Nem en . .. nem attak nekik mëg sosë többet akkora kedvet, hogy szabaggyára elmehessön. A bátor liba Az átírás dátuma: 1963. IV. 12. Ellenőrzés: 1963. IV. 27. A gyűjtés ideje: 1963. IV. 9. A gyűjtés helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtő: JPataky András. A gyűjtés módja: Magnetofon. (I. tekercs, 3. számú mese.) A mesemondó neve és kora: Tóth Zsófi 62 éves. Egycer vót, hol nem volt, volt egycör ëgy igön bátor liba. Akinek nem teccött a házigazda-asszonyának a kosztya, amit adott neki. Mindég többre vágyott. És csalta a kacsát is, hogy mennyének el világnak. És a galamb, a vadgalamb az meg mindég bisztatta űket, hogy: — Csak így, csak úgy. Ez mind jó lësz, csak mennyünk. Az maj lësz a vezérjik. És el is indultak világnak, hogy maj talán a . . . útközbe maj mindég jobb sorsik lëssz és több élelmet kapnak, mind a gazdaasszontul. Ez .. . el is mentek. Mikor a zúton mentek, a liba — annak jó vót, mer mindenfelű az csak csibdösött ëty kis gazát, élelmet. De a kacsa, az csak mindég csabdosott, csabdosott a lábával, hogy: — Csak így, csak úgy, csak így, csak úgy. Csak így, csak úgy! A libátú mindég szerette volna elënni a gazát, de hát ne tutta úgy elharapni. Az nagyon sokat éhözött. A vadgalamb az szinten elő ment, vezérnek. Az talált ëgy kis szömöt. A jószágok, ahogy mentek, azok amit elszórtak, asz fölszette. De szegény kacsának, annak nagyon szomorú vót a sorsa. Hát mentek, mendegéltek. A liba jólakott. Csak mindég avval panaszkodott, hogy mas má inna vizet. Mos ... mos má csak arra vóna szüksége. A kacsa, az is asz monta, hogy ű is vízre szomjas, mer űneki mëg mos má, az éhség bántya űtet. És láza van, attú, hogy nincs ... nincs neki ennivalója. Hát, de ha víz vóna, maj abba űneki is hát talán akanna valami. Hát az ... azér hát mentek. Akkor a vadgalamb előre repűt, nagyon