Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

и GEBHARDT ANTAL gásúak. Közülük a százlábúak ragadozók, a többi osztály tagjai növényi korhadékból. gombákból élnek. Legtöbbször földbe ágya­zott kövek, kidőlt, revesedő fák és azok laza kérge alatt, felhalmozódott levelek között, er­dei avarban, mohapárnákban és fatörmelék­ben találhatók. A vizsgált terepen a következő fajok terjed­tek el: t 1. Ikerszelvényesek: Glomeris hexasticha bavarica, G. hexasticha bavarica v. pannonica, G. hexasticha bavarica v. circofera, Micro­chordeuma brolemanni gebhardti Loksa. Ha­zánkra és a tudományra új alfaj. Típus: a Ter­mészettudományi Osztály gyűjteményében (17. p. 157.) Heteroporatia bosniense, Gerve­sia noduligera, Polydesmus coliaris, P. denti­culatus, P. complanatus illyricus, Strongylo­soma pallipes, Ophioiulus fallax brevispino­sus Loksa. Hazánkra és a tudományra új al­faj, (leg. Loksa, 17. p. 162.), Leptophyllum na­num, Oncoiulus foetidus, Chromatoiulus uni­lineatus, Ch. projectus dioritamus, Ch. trans­sylvanicus transdanubicus Loksa. Hazánkra és a tudományra új alfaj. (leg. Loksa 17. p, 163.) Schizophyllum sabulosum, Cylindroiulus boleti, С luridus, С horváthi. 2. Szövőcsévések: Scutigerella immaculata. 3. Villáscsápúak: Pauropus huxleyi. 4. Százlábúak: Scutigera coleoptrata. Poly­bothrus transsylvanicus, Lithobius validus, L. forficatus, L. parietum v. mecsekensis, L. mu­ticus, L. mutabilis, L. pusillus, L. erythro­cephalus, Monotarsobius aeruginosus, Cryp­tops hortensis, C. anomalans, Schendyla ne­morensis, Dignathodon microcephalum, Sco­Hoplanes acuminatus, Henia illyrica, Clinopo­des flavidus, Geophilus longicornis. Rovarok — Insecta A természet háztartásában a rovarok sze­repe nemcsak azért igen nagy, mert fajokban és példányszámban az állatvilág leggazdagabb osztályát képviselik, hanem azért is, mert egészségügyi, mező- és erdőgazdasági szem­pontból az embernek mérhetetlen szenvedést és kárt okoznak. Egészségügyi vonatkozásban egy részük — pl. a szúnyogok, a fej- és ruhatetvek — csak kellemetlenséget jelentenek, mások azonban fertőzéseikkel komoly, sőt halálos kimenetelű betegségeket idéznek elő. Gondoljunk csak az emberi történelem pusztító járványaira: a pes­tisre, a kiütéses tífuszra, a kolerára, vérhasra, hastífuszra, sárgalázra és az évente százezrek­re menő, halálos áldozatot is követelő malá­riára, melyeket kizárólag, vagy nagyrészt a rovarok terjesztik. Állategészségügyi vonalon számos kórforma előidézésében, vagy terjesz­tésében ugyancsak jelentékeny szerepe jut a rovaroknak, melyek — közvetve, vagy köz­vetlenül — háziállatainkat és védett vadjain­kat helyenként és időnként ugyancsak meg­tizedelik. Ilyenek pl. a háziállataink rühessé­get okozó számos atkafaj, a különféle ragály­anyagokat beoltó kullancsok, a lovak gyomrá­ban, a szarvasmarha bőralatti kötőszövetében; a juhok, szarvasok és őzek orrüregeiben meg­telepedő s ott mechanikai roncsolást előidéző bagócslárvák stb. A mezőgazdaság terén a rovarok kártevő, néha azonban hasznos szerepe is annyira köz­ismert, hogy annak fontosságára részleteseb­ben felesleges kitérni. A nagyjelentőségű kér­déssel külön tudományág, a növényvédelem foglalkozik, mely szerteágazó és sokoldalú munkával igyekszik a mezőgazdaságban, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben egyaránt je­lentkező, rovarokozta károsodásokat kiküszö­bölni, illetőleg a rovaroknak hasznos — raga­dozó, élősködő, virágok beporzását közvetítő — tevékenységét előmozdítani. Az erdőállományt pusztító rovarok száma ugyancsak tekintélyes. Magát a fatörzset az ormányosbogarak és a szúfélék, a gyökérzetet a cserebogár, cincér, szarvasbogár és orr­szarvú-bogarak pajorjai csaknem szünet nél­kül, de csupán lappangó és nehezen elhárít­ható kártevéssel rongálják. Helyenként azon­ban katasztrófaszerűen sújtja az erdőt a roha­mos elszaporodásra hajlamos gyapjaspille, apácalepke, cserebogár stb. időszakos fellépé­se, mely végzetes következményeivel az erdő­ben rejlő vagyont nemritkán megsemmisítés­sel fenyegeti. Az erdőt károsító rovarok elleni küzdelem és a védekezési módszerek kidolgo­zása az erdővédelem feladata. Ügy táplálkozásbiológiai, mint mikrokli­matikus szempontból az állatvilágban a rova­roknak sikerült legjobban a változatos életfel­tételekhez alkalmazkodni, s ennek tulajdo­nítható, hogy mindenütt elterjedtek, ahol élet egyáltalában lehetséges. A vizsgált terepen az alább felsorolt rovar­rendek fordulnak elő: 1. Félrovarok — Protura Testük felépítése. valamennyi rovar közül a legkezdetlegesebb. Alaktani szempontból kissé még a százlábúakra emlékeztetnek. Ap­ró, 1 mm-nél ritkán nagyobb, színtelen, vak és szárnyatlan állatok. Kizárólag csak nedves he­lyeken: földben (legfeljebb 10 cm mélységig), kövek és lombhulladék alatt, mohapárnával

Next

/
Oldalképek
Tartalom