Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

f AÜNlSZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK {& benőtt sziklákon, korhadó fákon és azok kérge alatt élnek. Környezeti feltételükre való figyelemmel elterjedésük a Misina- és Tubestető erdővel borított északi lejtőihez kötött, honnét egyetlen fajuk ismeretes. Eosentomon transitorium. Alsórendű rovarok — Apterygota Rendszertanilag nem alkotnak természetes egységet, ezért a szakirodalom az ebbe a gyűjtőcsoportba tartozó fajokat a lábaspotrohú (Diplura), a sertefarkú (Thysanura) és ugróvillás (Collembola) rovarrendekre tagoltan tárgyalja. Az alsórendű- vagy ősrovarok —közös jellemvonása az aránylag primitív testfelépítés mellett a szárnyatlanság. 2. Lábaspotrohú rovarok — Diplura A legfeljebb 1 cm hosszúságot elérő, gyorsan mozgó, sárgásfehér, vak állatok a vizsgált terepen, nyirkos köveken, kövek, fadarabok alatt, mohában, erdei avarban élnek. Campodea staphylinus, Japyx braueri. 3. Sertefarkú rovarok — Thysanura Ugyancsak rendkívül fürge rovarok, néha elérik a 2 cm nagyságot is. Egy részük gyorsan fut, mások ugranak. Közülük a vörösbarnán pikkelyezett Machilus faj melegkedvelő, sziklalakó, mely a rések között rejtett életmódot folytat, többségük azonban kövek és fakéreg alatt, moha és zuzmó között, ritkán hangyabolyokban található. Machilus notata, Lepisma, sacharina, Atelura formicaria. 4. Ugróvillások — Collembola Túlnyomóan apró állatok, a legnagyobbak sem érik el az 1 cm nagyságot. Elnevezésük arra vezethető vissza, hogy potrohúk utolsó szelvényén kétágú ugróvilla van, melynek segítségével — a bolhákhoz hasonlóan—, jelentékeny távolságra ugranak. Környezetigényük nedves, nyirkos, túlnyomó esetben olyan terepekhez köti őket, ahol a szárazföldi ászkák és a sokl.ábúak is elterjedtek. A Mecsek erdőiben legtöbbször lehullott lomb, kövek, fatörzsek és azok kérge alatt, mohában, zuzmóban, néha tömegesen gombákban élnek, de gyakoriak gyomnövényeken, virágokon is. Egyes fajaik a víz felszínén és úszó vízinövényeken (pl. „békalencsén"), vagy közvetlenül a vízparton találhatók, mások a szárazabb helyeket kedvelik, sőt hangyabolyokban is előfordulnak. A Mecsekben sok éven át gyűjtött ugróvillás rovarokból a Természettudományi Osztálynak igen nagy anyag áll rendelkezésére. Minthogy azoknak elterjedésével, rendszertani tanulmányozásával és biológiájával hazánkban ez idő szerint csak két szakember foglalkozik, az Osztály meghatározás és tudományos feldolgozás céljából az alkoholos preparátumok egy részét Kovács István, másik részét pedig Loksa Imre tudományos kutatóknak küldte meg. A sok türelmet és fáradságot, de mindezek mellett kivételes szaktudást igénylő feldolgozó munka még folyamatban van. 5. Álrecésszárnyúak — Pseudoneuroptera Ez az állatrend a kérészek (Ephemeroptera). álkérészek (Plecoptera) és a szitakötők (Odonata) rovar csoportjait zárja magába. Valamennyien ősi szervezetű, bizonyos tekintet ben kétéltűnek tekinthető rovarok, mert lárváik mindig vízben élnek. Minthogy a kérészek és álkérészek kifejlett példányai túlnyomóan olyan patakok mentén találhatók, amelyekben lárváik fejlődtek ki s hatalmas szárnyaikkal egyedül csak a szitakötők kalandoznak messze a vízparttól, ezért a Misina- és Tubestető rétjein az álrecésszárnyúak közül — meglehetősen szórványosan — csak az utóbbiakkal találkozunk. A szitakötők életmódja nagyon változatos. Egyes fajai (Zygoptera) aránylag lassan, lebegve repülnek, míg a másik csoport (Anisoptera) képviselői vad sebességgel száguldanak tova. Minden fajuk ragadozó. Ebben az életmódjukban nagy segítségükre van a vékony nyakon szabadon ülő, minden irányban jól forgatható fejük és hatalmas, összetett szemük, mellyel igen nagy látófelületeket tekinthetnek át. Szitakötők: Calopteryx virgo, Sympecma fusca, Lestes barbarus, Aeshna mixta = coiuberculus, Ae. cyanea, Orthetrum cancellatum, Libelulla depressa, Sympetrum méridionale. 6. Egyenesszárnyúak — Orthoptera Ebben az állatrendben a csótányokat (Blattidea), a fogólábúakat (Mantidea), az ugró egyenesszárnyúakat : a sáskákat, szöcskéket és tücsköket (Saltatoria) foglaljuk össze. A csótányok a szárnyas rovarvilág legrégibb képviselői. Már a földtörténet kőszénkorszakában az ős csótányok különböző fajai képviselték az akkori rovarvilág főtömegét, melyek-