Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÖGIAI VIZSGÁLATOK 11 (M. T.), Dileptus anser (M), D. cygnus (T), Euplotes patella (M), Frontonia depressa (T), Glaucoma scintillans (M), Halteria grandinella (M. T.), Holosticha manca (M), Lionotus fasciola (M), Nassula exigua (T), Oxytricha fallax (M), O. lanceolata (M), Paramaecium putrimum (T), Saprophilus muscorum (M. T.), Spathidium amphoriforme (M. T.), S. muscicola (M), S. spathula (M. T.), Stylonychia pustulata (T), Tachysoma pellionella (M), Tillina magna (M. T.), Uroleptus mobilis (M), U. musculus (M), U. piscis (M), Urostyla grandis (M). U. weissei (T), Urotricha farcta (T), Vorticella longifila (M), V. microstoma (M. T.), V. putrina (M). Férgek — Vermes A férgek csoportjában tartozó törzsek közül a Misina- és Tubestető állattársulásaiban csak a hengeresférgek, a villásférgek, valamint a gyűrűsférgek állattörzsei vesznek részt. A kutatott terepen a hengeresférgeket csak a szabadon élő fonálférgek (Nematoda libera). a villásférgeket a kerekesférgek (Rotatoria) osztálya, a gyűrűsférgeket pedig a sertelábúak (Chaetopoda) osztályából egyedül csak a kevéssörtéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) rendje képviseli. A természet háztartásában gazdasági vonatkozásban különösen a fonálférgek, valamint a gyúrűsférgek jelentősége rendkívül nagy, mert állandó mozgásukkal átfurkálják a talajt, abban járatokat készítenek s ezzel porhanyósságát fokozzák, átszellőzöttségét és víznyelő képességét növelik. a) Szabadon élő fonálférgek — Nematoda libera Igen apró — 1 mm hosszúságot ritkán elérő —, megnyúlt testű, karcsú állatok. Korhadó növényi és állati hulladékban, mohapárnákban, növénylevelek tövén összegyűlt vízben, de különösen az erdő talajában nagy számban találhatók. Szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, egy részük baktériumokkal táplálkozik. Szárazság esetében testük víztartalmának legnagyobb részét elvesztik, parányi szemecskévé zsugorodnak Össze s egyidejűleg minden életműködésüket beszüntetik. Életképességük azonban ilyenkor is megmarad, mert ha testük vízhez jut, az ismét megduzzad s élettevékenységüket hetek, hónapok, sőt évek múlva is újból folytatják. A leghosszabb idő, melyet „tetszhalotti állapot"-ba merült fonálféregnél (Tylenchus polyhypnus) megfigyeltek 39 év • volt, melynek eltelte után az állat újból feléledt. Hogy a fonálférgek milyen tömegben élnek a földben, annak szemléltetésére Andrássy István (2. p. 14) néhány számadatát közlöm: „Idevonatkozó vizsgálataim eredményeképpen megállapítottam, hogy egy hektárnyi területen az erdőtalaj felsőbb rétegeiben évi átlagban, mintegy 70 milliárd fonálféreg él, melyek együttes súlya több mint 90 kg-ot tesz ki. Hogy ez milyen óriási tömeg, az akkor lesz teljesen érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy jórészt szabad szemmel nem látható, átlagban példányonként csupán egy ezred milligramm súlyú állatkákról van szó." A Mecsek hegységből fonálférgek mindeddig nem voltak ismeretesek. A Misina- és Tubestetőn kiszáradt fatönkök korhadékából, kevert avarból, erdei talajból, korhadt fák üregeiből, sziklamohából, karsztbokorerdő napos talajából Andrássy István a következő fonálférgeket volt szíves gyűjteni és azokat meghatározni: Rhabditida: Pelodera lambdiensis, Rhabditis longicaudata. Pristionchus lheriteri, Eucephalobus striatus. Chromadorida: Anaplectus granulosus, Plectus cirratus, P. parvus, Wilsonema auriculatum, W. otophorum, Monhystera filiformis, M. vulgaris, M. villosa, Achromadora ruricola. Enoplida: Trlpyla intermedia, Mononchus papillatus, Prionchulus muscorum, Myloncholus brachyuris, Mesodorylaimus bastiani, M. mesonyotius, Eudorylaimus obtusicaudatus. E. holdemani, E. paracentrocercus, E. carteri, Aporcelaimus laetificans, Alaimus primitivus. b) Kerekesférgek — Rotatoria Legtöbb fajuk testhosszúsága alatta marad az 1—2 mm-nek, de egyik fajuk nagysága sem lépi át az 5 mm-t. Életmódjuk nagyarányú eltérései következtében testalakjuk meglehetősen változatos. Túlnyomóan édesvízi szervezetek. Mindenféle vízben megtalálhatók, de számos fajuk a vízpart homokjában, nedves mohapárnákban, zuzmókban, rothadó avarban is él. Növényi anyagokból és bomlási termékekből (detritusz) álló táplálékukat a kerekesférgekre különösen jellemző, s testük elülső részén elhelyezkedő, mozgásra is alkalmas kerékszervvel — csillókoszorúval — szerzik. A szárazföldi fajok beszáradásra — anabiózisra — képesek s ebben az állapotukban az életfeltételek megváltozásával szemben nagyon ellenállók. Ha vízhez jutnak, hosszú idő eltelte után is újra életre kelnek. Nagy fajszámukra és tömeges megjelenésükre való figyelemmel