Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

12 GEBHARDT ANTAL az édesvizek faunájának azért is nevezetes tagjai, mert mint haltápláíéknak, gazdasági jelentőségük igen nagy, a szárazföldi fajok pedig figyelemre méltó talajjavítók. A vizsgált terep kerekesférgeit 1960. november 23-án Varga Lajos gyűjtötte be s ugyancsak ő határozta meg. A Misina- és Tubestetőn a következő fajok eltérjedésését állapította meg: Adineta barbata (M. T.), A. gracilis (M), A. longicornis (M), A. vaga (M), Ceratotrocha cornigera (M), Encentrum mustela (M), Habrotrocha constricta (M. T.), H. elegáns (M), H. leitgebi (M), H. ligula (M), H. microcephala (M), H. pusilla (M. T.), H. rosa (M. T.), H. tridens (M. T.), Macrotrachela aculeata (M), M. bilfingeri (M), M. ehrenbergi (M), M. habita (M), M. magna (T), M. multispinosa brevispinosa (T), M. maculosa (M), M. nana (M. T.), M. quadricornifera (M), M. quadricornifera rigida (M), M. papulosa (T), Mniobia lamellata (M), M. russeola (M), M. tetraodon (M), Philodina plena (M), Pleuretra reticulata (T), P. sulcata (M), Rotatoria sordida (M), Scepanotrocha corniculata (T). c) Kevéssertéjű gyűrűsféreg — Oligochaeta Szárazföldön és vízben egyaránt elterjedtek. A televényférgek (Enchytraeidae) és a földigiliszták (Lumbricidae) elsősorban talajlakók, bár ezek között is vannak kétéltű (amphibikus), sőt kifejezetten vízi fajok is. Erdei földben, néha több méter mélységben is előfordulnak, de legtöbbször avar, nedves fakéreg és kő alatt, fák üregeiben, vagy fakorhadékban élnek. A talaj felszínén különösen kiadósabb eső után nagy mennyiségben gyűjthetők. Túlnyomóan elhalt, de néha élő növényi anyagokkal is táplálkoznak. Kevés köztük a ragadozó s ezek egysejtű szervezeteket, fonálférgeket és rovarpetéket fogyasztanak. A gyűrűsférgek — különösen a televényférgek és a földigiliszták —, hasznos állatok, mert földet esznek s belük ebből szívja fel a megemészthető szerves anyagokat, apró növényi törmeléket. Táplálkozásuk közben valósággal áthajtják testükön a talaj felsőbb rétegeit, járatuk révén szellőztetik, keverik, porhanyítják a földet, Jelentőségük a talaj életében elsősorban a vegetáció szempontjából azért rendkívül nagy, mert alkalmas erdei talajon, vagy akár a szántóföldön 1 m

2 területen megejtett vizsgálatok szerint 100—500 földigiliszta és helyenként több tízezer televényféreg is található. A természet háztartásában azt a szerepüket sem lehet lekicsinyleni, hogy elpusztult tetemeik milliárdjait természetes trágyaként lehet számításba venni. A Misina- és Tubestetőn elterjedésük túlnyomóan az északi oldal erdőkkel borított, nedves talajához kötött, bár egyes fajaik a karsztos déli lejtők sziklaközeiben összegyűlt, korhadó lombhulladékban is meglehetősen gyakoriak. A Mecsek hegységben vízben és talajban egyaránt elterjedt számos kevéssertéjű gyűrűsféreg közül a vizsgált terepen az alább felsorolt néhány faj fordul elő : Enchytraeus (albidus?), Lumbricus rubellus, L. polyphemus, Dendrobaena rubida. Eiseniella (tetraëdra?), Allolobophora rosea. • Féreglábúak — Archipodiata Ennek az állattörzsnek a Misina- és Tubes-, tetőn csak egyetlen osztálya él, melybe a medveállatkák (Tardigrada) tartoznak. Rendkívül parányi, legtöbbször csak a mm ezredrészével mérhető állatok, melyeknek még a legnagyobb példányai sem érik el a másfél mm hosszúságot, Vízben és szárazföldön egyformán előforduló fajai általában vékony testfalú növényekkel táplálkoznak, s csak nagyon kevés ragadozó, vagy élősködő faj ismeretes. A szárazföldi fajok életfeltételeit oxigénben gazdag, megfelelően nedves, vagy legalábbis párás mikroklíma mellett, legjobban a félárnyékot nyújtó, sűrű növényzet — elsősorban a mohapárna —, biztosítja, melyben karmos lábukkal levélről-levélre tovább kapaszkodhatnak. Kedvező élethelyei még a mohával kevert zúzmótelepek, valamint a talajszinten alacsonyan tenyésző egyéb növények is (Saxifragaceae). Elterjedésüket elsősorban a víz és a szél biztosítja, mert úgy petéiket, mint a kifejlődött, de beszáradt állatoknak tovaszállítását ezek végzik. A medveállatkák a hőmérséklet ingadozásait jól toírik, szárazságkedvelő fajai pedig iskolapéldái az aktív élet meghosszabbításának, az anabiozisnak. Amennyiben környezetükben a létfeltételek kedvezőtlenekké válnak, főleg ha hosszú időn át tartó szárazság lép fel azesetben összezsugorodnak, alig megfigyelhető életműködésük a minimumra csökken. Ebben az állapotban („latens élet") évekignem pusztulnak el, de ha ismét nedves környezetbe jutnak, újból felélednek. „Anabiotikus állapotban — írja Iharos Gyula —, meglepő a medveállatkák ellenállása különböző hőmérsékleti és vegyi hatásokkal szemben. így pl. kísérletek szerint 20 hónapig életképesek maradtak folyékony levegőben, nyolc és fél óráig folyékony héliumban — 272 C°-on. A magas hőfokon végzett kísérletek is a medveállatkák nagy ellenálló képességét bizonyít-