Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Horvát A. Olivér: A mecseki tájak erdei növénytársulásai
A MECSEK NÖVÉNYTÁRSULÁSAI 35 Ebben a Diplachno— Festucetum sulcataeval kevert bokorerdőben találhatók a Mecsek legérdekesebb és legjellemzőbb fajai, melyek jórésze déilkeleti flóraelem. Hogy csak azokról a fajokról szóljunk, melyek a Mecsekkörnyék sajátjai hazánkban, a Colchicum hungaricum, Trigonella gladiata és Digitalis ferruginea a Mecseket nem éri el és Szársomlyón lelhető fel a bokorerdőhöz csatlakozó Diplachno—Festucetum sulcatae-Ъап. A Paeonia officinalis var. banatica pedig a ziengővári cseres, száraz tölgyesékben található fel és lehúzódik a csatlakozó társulásokba is. A Chaerophyllum aureum a Mecsek gyertyános-tölgyeseinek 'karakterfaja. A Diplachno—Festucetum sulcataeban és a bokorerdőbem (Cotino—Quercetum) találhatók: Orchis simia, Helleborus odorus (utóbbi faj a Mecsekkörnyéken mindenfelé a legkülönbözőbb társulásokban fellelhető), Inula spiraeifolia (Szársomlyón és Pécsváradon is megtalálható). Az Asperula taurina a Mecsek gyertyánostölgyeseinek a sajátja. Egyébként a Mecsek és a Dunántúl, illetve a Magyar Középhegység közös karakteirfajai közül még a következők lelhetők fel a mecseki bokorerdőben és a vele mozaikszerűen keveredő Diplachno—Festucetum suZcaíaeban: Ruscus aculaetus, Tamus communis, Galium lucidum, Lonicera caprifolium, Bromus erectus ssp. pannonicus, Silène viridiflora, Waldsteinia geoides, Lathyrus sphaericus, Cotinus coggygria, Valerianella coronata, pumila (membranacea), Serratula radiata, lycopifolia, Artemisia alba, Plantago argentea. Ebből a flóralistából is látható, hogy a molyhos tölgyből álló bokorerdő mennyire sok florisztikai ritkaságiot rejt magában és ezért azután sokan keresték fel a pécsi Mecseknek eat a társulásiát a florisiták közül annál is inkább, mert ezzel a társulással mozaikszerűen keveredik a Diplachno—Festucetum sulcatae és a felsorolt fajok egy kis része erre jellemző (Plantago argentea, Valerianella coronata, pumila (membranacea). A Misina— Tubes vonalától, annak gerincétől délre a bokorerdőhöz csatlakozik a mészkedvelő tölgyes (Orno— (Lithospermo) —Quercetum). Ennek a Mecsek többi táján való előfordulásáról az alábbiakban bővebben lesz szó. | | , rjfcjj A triaszkorú kagylós mészkőhöz csatlakozik a pécsi Mecsekben délkeleti irányban a wengeni, rhäti, liaszfcorú és mediterrán rétegekből keletkezett savanyú kémhatású talajon lévő száraz, cseres tölgyes (Quercetum petraeae-cerris). Ez esetben a mésztartalmú és mészmentes kőzet egyúttal éles vegetációs határt is képez. Ebben a nagy kiterjedésű száraz, cseres tölgyes állományban a Melica uniflorás és Poa nemoralisos típus uralkodik. Néhány északi kitettségű ormon felbukkan, • főleg a Lámpás völgy irányában a mészkerülő tölgyes (Castaneo— (sine Castanea) (Luzulo—(Quercetum) és a mészkerülő bükkös (Luzulo—Fagetum a. h.) is. A cseres tölgyes fokozatosain megy át a Luzulás és Melampyrum pratensés típusán keresztül a Luzulás és végül a Dicranumos mészkerülő tölgyesibe. (Castaneo — sine Castanea) — Luzulo-Quercetum dicranetosum). A lefolyó patakocslkák és harántvölgyek keleti oldalán Melica, uniflorás és Carex pilosás, valamint csupasz típusú gyertyános-tölgyesek lelhetők fel, de van bükkös állomány is. Pécsbányánál a száraz cseres tölgyeshez csatlakozik az újabban meglehetősen megbolygatott, pusztuló és védelemre szoruló gesztenyés. b) Gyertyános-tölgyes és bükkös vegyes erdők A pécsi Mecsek; északi oldalainak az a különlegessége a Mecsek többi tájegységeivel szemben, hogy itt vannak triaszkorú, kagylós mészkövön, sziklás, elég csekély talajon a legkiterjedtebb állományai a baisiphil Melica uniflorás gyertyános-tölgyeseknek. Mélyebb helyeken, kevésbé sziklás talajon itt is, mint a Mecseik más tájain a Carex pilosás és nudumos típusú gyertyános-tölgyes és bükkös jut uralomra. Tavasszal pedig a nyirkosabb helyeken a gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben egyaránt a Galanthus nivalis és kisebb fokban a Cor^daZis-aspektus után a medveihagyma (Allium ursinum) tavaszi aspektust képező állományai feltűnőek és kiterjedtek. A pécsi Mecsek gyertyános-tölgyesének a szélét its eléri egyébként a cseres-tölgyesre jellemző mecseki zergevirág (Doronicum orientale), mely még a cseres-tölgyesekkel határos mészkerülő tölgyesekben is fellelhető, sőt a Keleti Mecseikben a hárskőris erdőkben él, azok peremén. A Középső Mecseikben kisebb' foltokban találunk a gyertyános-tölgyesekben elhárso~ sodort állományokat ós igen kis foltokban Festuca drymeiás típus is felbukkan, míg a Lapis körül feltűnő a bofcorerdő elárasztása mannakőrissel és ezüsthárssal. A Középső Mecseik északi oldalán a Melegmányi és Mély völgyben kiterjedt származéktípusa lelhető fel a gyertyános állományoknak. Ezek a tiszta gyertyános állományok részben gyertyános-tölgyesekbőíl, részben 3*
