Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Horvát A. Olivér: A mecseki tájak erdei növénytársulásai
34 HORVÁT A. OLIVÉR siti, hogy a pécsi szőlők helyén is hasonló kitettségben és hasonló kőzet elmállásából keletkezett talajon szintén száraz, cseres-tölgyesek voltak.) Az északi oldal zöme- lösszel borított,, ez a lösztfedés kelet felé triaszkorú kagylós mészkőre fekszik rá, amit a kialakított dolinák is jól mutatnak. Ezen a nagy lösszel borított, északi hegyoldalon a gyertyános^tölgyes mellett főleg az abaligeti erdőkben bükkösök találhatók, de mind a gyertyános-tölgyesben, mind a bükkösökben egyaránt- uralkodik a Carex pilosás típus. A Jakabhegyen aránylag kisebb kiterjedésű a Melica uniflorás típus. Kisebb foltokban fellelhető a Festuca drymeiás erdőtípus is, mely a Keleti Mecsek északkeleti részén alkot csak nálunk számbavehetően kiterjedtebb állományokat. A Jakabhegy gerincének északi oldalán 600—500 méter magasságban van egy nagyobb foltban, a Mecsekben különben ritkán felbukkanó Asperula odoraíás-bükkös, mely 500—600 méter magasságban újra fellelhető a Keleti Mecsekben, főleg a Zengőn és a Hármashegyen. A Magyar Középhegységgel és főleg a Bükkel szemben feltűnően jelentéktelen szerepet játszik a Mecseik hegységben az erdőtípusok között mint faciesfcépző faj az Asperula odorata. Ugyanezt lehet elmondani a szerbiai bükkösökről is. A levegő csekélyebb páratartalma magyarázza meg a Mecsekben az Asperula odoratás faciès egész kisfokú kiterjedését. A baranyai síkon, a Dráva mentén a kocsányos tölgyes-gyertyános vegyes erdőkben a levegő magasabb páratartalma következtében elég szép kiterjedésű Asperula odoratás gyertyános-tölgyesek lelhetők fel. Az egész Mecsekben, de a Jafaabhegyen is a bükkel kevert gyertyános — kocsántalan tölgyes övben a tetőkön kisebb-nagyobb kiterjedésű foltokban Melica uniflorás-, Festuca heterophyllás- és Brachypodium silvaticumos — száraz, cseresHtölgyesek lelhetők fel. B) A középső, pécsi Mecsek erdei növénytársulásai A táj földtani felépítése. Pécs városának legdélibb részén alluviális rétegek: vannak, ezt követőleg a régi városfalig löszből felépült talaj van, míg a pécsi szőlők pereméig mediterrán rétegek találhatók. Ezekről a kőzetekről teljesen eltűnt az eredeti növényzet, ugyanezt lehet elmondani a pécsi szőlők talaját legnagyobb résziben szolgáltató werfeni rétegekről is. Ezekhez csatlakozik az erdővel borított triaszkorú kagylós mészkő, moly Pécs felett északnyugati és részben északkeleti irányban legyezőszerűen szélesedik ki. A pécsi Mecseiktől keletre Kantavár^^ Kisrét vonala közelében a kagylós mészkövet keskeny csíkban a wengeni rétegek kötik össze a rlhäti homokkővel. Ehhez csatlakozik a széntartalmú liaszréteg, majd főleg északkeleti irányban és északi kitettségben mediterrán rétegeik lelhetők fel. Mind a három kőzet (rhäti homokkő, liaszpala és mediterrán rétegek) málladéka nem meszes, savanyú kémhatású talaj kialakulásához vezetett. A hegység északi és keleti peremén elég bőven található löszbafúvás is. A felsoroltakon kívül a mésztufa, szarmata és helvétHtortoni rétegeknek alárendelt szerepük van a Középső Mecsek erdei talajának a kialakításában. A növény földrajzi térképezés eredményei. A Pécs városa felett elterülő Középső Mecsek az egész hegységnek florisztikailag, cönológiailag és a térképezés tekintetében is a legjobban kikutatott és ismert; tája. Piller Mátyás és Mitterpacher Lajos után Kitaibel Pál és sokan mások kutatták a, táj flóráját, majd vegetációját és a növényzet és növénytakaró ökológiai viszonyait. A rendkívül változatos kőzettani felépítés és kétféle, éles, északi és déli kitettség, a meleg mezoklíma mellett magyarázza meg a Mecsek e részének igen gazdag flóráját és vegetációját, jó kikutatiottsága pedig annak következménye 1 , hogy a Mecseknek ez a része esik legközelebb Pécs városához. Mivel eleinte a növényföldrajzi térképezés határát az 1:25 000 térképlapok szabták meg, így a pécsi 1:25 000-es lap észiaki és a hozzácsatlakozó komlói lap déli fele volt a kutatási terület, később a Keleti Mecsek térképezésénél a hegység határa szabta meg a területünket. a) Száraz tölgyesek A száraz tölgyerdők közül a molyhos tölgyből álló bokorerdő, mely annyira jellemző a Magyar Középhegység déli, köves, csekély talajú erdeire, mint extrazonális társulás és még jellemzőbb a Balkánra, mint zonális társulás, Baranyában legjobban a pécsi Mecsekben a város felett a szőlőkhöz és a hegyi styeprétekhez (Diplachno—Festucetum sulcatae) csatlakozik, illetve az utóbbival mozaikszerűen keveredik. A pécsi Mecseiken kívül még a Tenkeshegyen található molyhos tölgyből álló bokorerdő és kezd kialakulni a legeltetés elhagyása óta a Szársomlyón, illetve Harsány h egyem. Kis állományban fellelhető még kocsántalan és cser tölggyel keverve Pécsváradnál és Measekszentkútná! is.
