Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata

A MECSEKI BARLANGOK BIOLÓGIÁJA 31 toztatásávai egyidejűleg egyéb — esetleg nagyszámú —, ökológiai tényezőn is jelentős változást ne idézzünk elő (páranyomás, vízáramlás, oxigéntartalom, pH stb.). Adott viszonyok között tehát csaknem minden olyan kísérlet, mely a hőingadozásnak alávetett állat gyors pusztulásából annak gyenge ellenálló képességére iparkodik következtetést vonni —, teljesen elhibázottnak tekinthető. Ezekből a kísérletekből ugyanis osiak az állapítható meg, hogy a barlanglakó szervezetek tűréshatárai, illetőleg azoknak ökológiai életrevalósága minimalis, következésképpen az az életviszonyok megváltozása esetében megfelelő alkalmazkodási képességük már nincs. A szaporodási periódus megszűnését nyilván a szélsőséges ingadozástól mentes, egyenletes hőmérséklet biológiai következményének kell tulajdonítani. A barlangi szervezetek szaporodása független az évszakok váltakozásaitól s ez a magyarázata annak, hogy a barlanglot a kifejlődött imago, nemkülönben az átalakulás legkülönbözőbb fokozatait feltüntető átmeneti alak ugyanegy időben népesíti be. Az egyes fajok kvantitativ összetételében mutatkozó ingadozás — megfigyelés szerint —, nem annyira a meleg és hideg IRODALOM — 1. Bokor, E., Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte (Zoolog. Anzeiger, LXI, 1924. p. 111—121). 2. Bokor, E,, AZ Abaligeti-bairtlang {Térképpel), Földrajzi Közlemények, 1925, VI—VIII. p. 105—140. 3. Bokor, E., A magyar barlangok ízeltlábúi: Arthropoden der ungarischen Grotten (Barlangkutatás, IX, 1921, p. 1—22, 45—40), 4. Chappuis P. A., Die Tierwelt der unterirdischen Gewässer (Stuttgart, 1927). 5. Dudiah, E., Az Afoaligeti-barlang vak rákjáról (Állattani Közlemónyek, XXII, 1925, p. 46—52). 6. Dudich, E., Faunisztiilkai jegyzetek (Állattani Közlemények, XXII, 19215, p. 39—46). 7. Dudich, E., Faunisztikai jegyzetek (Állattani Közlemények, XXV, 1928, p. 39). 8. Dudich, E., A magyarországi denevérlegyek (Math, és Természettudományi Értesítő XLI. 1925, p. 144—150). 9. Dudich, E., Biologie der Aggtelekor Tropfsteinhöhle „Baradla" in Ungarn (Spelaeologische Monographien, Bd. XIII, Wien, 19312, pp. 246.). 10. Farkas, H., Adatok az Abaligeti^barlang állatvilágának ismeretéhez (Állattani Közlemények, XLVI, 1957, p. 67—69). 11. Frivaldszky, J., Adatok a magyarhoni barlangok faunájához (M. T. A. Math, és Természettudományi Közi. III, 1865, Pest, p. 47). 12. Gebhardt, A., Die spelaeobiologische Erforschung dar Abadigieter Höhle (Sditzungsibericihte der időszak váltakozásával, mint inkább a barlangokban uralkodó táplálkozásbiológiai viszonyokkal hozható bizonyos fokú kapcsolatba. Azok a szervezetek ugyanis, amelyeknek adott időben aránylag több táplálék áll rendelkezésére, a barlangban látszólag megsokasodnak, így pl. a koprofag (ürülékevő) életmódot folytató bogarak, atkák, ősrovarak abban az időszakban találhatók a legnagyobb példányszámban, amikor a denevérek tömegesen élnek a barlangokban, viszont téli álomra még nem térnek. A ragadozó csoport tagjainak (Treohus, Porrhornma) nagyarányú fellépése és elterjedése ugyancsak abban az időszakban feltűnő, amikor a táplálékul szolgáló légy lárvák, atkák, ősrovarf élek stb. számaránya a barlangokban a legnagyobb. A vízben élő szervezetek gyakoriságából, iletőleg az egyedek számának csökkenéséből a szaporodási periódusra nem vonható megbízható következtetés, mert ezeknek előfordulását számos egyéb hidrológiai tényező is befolyásolja (vízáradás, apadás stb.). Kétségtelen azonban, hogy ezeknél a szervezeteknél is az időszakok váltakozásától függetlenül, ugyanegy időben az átmeneti alakoknak legváltozatosabb sokaságával találkozunk. — LITERATUR Gesellschaft naturforschender Freunde, Berlin, 1932, p. 304—317). 13. Gebhardt, A., Az Abaligeti-barlang élővilága (A M. T. A. kiadása, 1934, pp. 1—264). 14. Gebhardt, A., A Mánfainbarlang fiziografiája („Barlangvilág", III, 1933, p. 1—15). 15. Gebhardt A., Die Tierwelt der Mánfaer Höhle (Festschrift zum 60. Geburtstage von Prof. Dr. EtmJbnifc Strand, Vol. III, 1937, p. 217—240). 16. Gebhardt, A., Az Abaligeti- és Mámíai-barlang állatvilágának összehasonlítása (Állattani Közi., XXX, 1933, p. 36—44). 17. Kolosváry, G., Über die biologischen Probleme des Trogloditismus. (Fol. Zoo!. HydrotoioL IX. 1. 1936. p. 72—76.). 18. Kolosváry, G., Reflexions sur l'adaption des organismes dans les grottes (Acta Biotheoretica, Leiden, 1936. II. 1. p. 19—22.). 19. Kblesi, V., Az újonnan felfedeztetett Abaligeti-Barlangnak leírása (Tudoimányos Gyűjt, X, 1820, Trattner, T. p. 81—96.). 20. Méhely, L., Protelsomia hunglarica nov. gen. nov. sp. Ein blinder Isopoda aus Ungarn (Zool. Anzeig. LVIII, 1924, p. 353—357). 21. Méhely, L., Űj férgek és rákok a magyar faunában. Neue Würmer und Krebse aus Ungarn (Budapest, 1927, 1—11, 12—19). 22. Mödlinger, G. A., A magyarországi denevérek szívóférgei. Trematoden ungairiseheir Chiropterén (Studia Zoologica, I, 3. 1930., p. 177—190, 191—203). i