Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”
286 ZENTAIJÁNOS 18. kép Drávacsepely VI/XVIII,N,7,od,f/i pedig térben és leihetőleg időben való megjelenésében egyaránt. Minthogy ez rendelkezésre 1 nem áll, csak az ormánsági anyagot; veszem alapul. Az említett 51 temetőben mintegy 2000— 3000 fejfát vizsgálva, kiválogattam a különböző formákat. 179, a többitől különböző fejfát találtam, vagyis ennyi variáns alapján készítettem a tipológiát. Bár ez, csak az ormánsági anyagon alapszik, alapja lehet egy teljesebb rendszerezésnek, A rendszer megalkotásánál öt tényezőt vettem alapul. Ezek: 1. Elölnézetben a fej fa függőleges vonalai. Jelzése római számi. 2. Oldalnézetben, a, magassági élek tagozottsága. Jelzése nagybetű. 3. Fejfavég, a fejfák felső végződésének formája. Jelzése arab szám. A három, felsorolt főtényező, a következő kettő — amely el is hanyagolható, de a pontosabb rendszerezés szempontjából mégis figyelembe veendő -— melléktényező. 4. Díszítés. Jelzése kisbetű 5. Felírás (technikaija). Jelzése görög betű. Elöljáróban megemlítem, hogy a fejfák három nagyobb csoportba oszthatók: 1. Oszlopszerűek (gerenda). Keresztmetszetük négyzet;, vagy azt erősen megközelítő négyszög. 2. Hasábszerűek (palló). Keresztmetszetűk téglalap. 3. Lapszerűek (deszka). Keresztmetszetük hosszan megnyúlt téglalap. Ezeken belül jelentkeznek az egyes típusok. A részletes taglalás előtt megemlítek egy kezdetleges fejfát; is. Ritkán fordul elő, nem is jellegzetesi, mégis be kell sorolni a rendszerbe. Ez egy egyszerű oszlop — mondhatnók cölöp —, minden különösebb formálás, díszítés nélkül durván készítve. 0 (nulla) típusnak veszem. Első tényező: A fejfára való rátekintéssel — elölnézetben — nagyjából megállapíthatjuk annak körvovanalait, alakját. Rendszerezésünknél vegyük először ezt figyeleimbe. így a következő képet, típusokat kapjuk: I. Ép oszlop. Az oszlop függőleges élei egyenes vonalban futnak végig. II. Gyengén tagolt oszlop. Az élek nem futnak egy egyenesben végig, kisebb tagozódás bontja meg az egyenes vonalakat, ezek a függőlegestől enyhén ferde irányban el is térhetnek. III. Erősen tagolt oszlop. Kopjafa-szerű gazdagabb tagozottság. IV. Ép hasáb. Ugyanaz, mint az I. csak hasáb alakban. V. Tagolt hasáb. A,z oldal felületek egyenes vonalát a díszítő faragások megbontják. (Győrffy István a nagykunsági fejfák leírásánál ezt oldalfaragásnak nevezi. 1 1 Győrffy István: Nagykunsági fejfák. N. É. VIII. 94—105.
