Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Mándoki László: Pásztor „faragóiskola”

ORMÁNSÁGI FEJFÁK Й87 VI. Alul keskenyedő hasáb. A hasáb alul bekeskenyedik, mintha egy lábon állna (lábas fej fa). VII. Alul szélesedő — talapzatos — hasáb. Alul kiszélesedik, mintha talapzaton állna. Az oldalvonalak párhuzamosak általában. VIII. Felül szélesedő — fejes, v. füles — hasáb. Az előbbivel ellentében felül szélesedik ki. IX. Alul-felül szélesedő hasáb. Az előbbi kettő együtt jelentkezik. X. Felfelé szélesedő hasáb. Az oldalvonalak felfelé kifelé tartanak, Ая eddigiektől eltérően az oldalak így nem párhuzamosak, mint a következőnél sem. XI. Felfelé keskenyedő hasáb. Az oldalvonalak felfelé összetartanak. XII. Toldott, oldalú hasáb. A hasáb épségét nem az oldalfaragás, hanem, éppen ellenkezőleg a hozzátoldás bontja, meg. A törzs mindkét oldalára, a hasáb vastagságának megfelelően, megformált részeket, erősítenek (szögelnek). XIII. Emberalakú (antropomorf) hasáb. Világosan kivehető váll, nyak és kerek fejrésszel. XIV. Gombos-tornyos hasáb. Az oldalak kifürészelésével adva a forma. (A „gomfo"ok is laposak, nem gömbszerűek, esetleg csak a legfelső). XV. Virág-tornyos, hasáb. Változatos mértanias formák egymáson, legfelül virág, tulipán, XVI. Táblás hasáb. Látszólag átmeneti forma fej fa és névtábla között. A kétoldalt kiszélesedő táblaszerű rész egy darab a hasábbal, ugyanolyan vastag is. XVII. Egész lap. Átmenet a hasáb vagy oszlop és a lap között. A lap már deszka, de a „láb" vastagabb, különálló darab, melyre a lapot ráerősítették. (Nem a, névtábla!) XVIII. Tagolt lap. A lap táblaszerű része rövidebb, hosszabb-rövidebb lábrésszel. Az előzőtől eltérően az egész egy darabból készül. (A típusok ábrázolása, sémája az I. táblán,) Altípusok. Egyes típusok, különösen az oldalfaragásúak (V. tip.) és a ,,lábas"-ok (VI. tip.) több változatiban jelennek meg. Ez érthető is. A vonalvezetés!, oldalfaragás többféle cirfázatra adhat lehetőséget. A főtípust ez a variálás nem változtatja meg, de egymástól elütő változatokat, altípusokat hoztak léte. Az említett két típuson kívül még néhánynál előfordulnak altípusok, ha nem is oly nagy változatban, mint ezeknél. 19. kép Kémes VIII,A,37,?,? Az Ormánságban észlelt ilyen változatokat a II. táblán közöljük. Ilyen esetekben az, első tényező jelzése törtszám alakban jelentkezik; számláló a főtípus, nevező az altípus. Második tényező: Oldalnézetben nincs olyan nagy változatosság, mint elölnézetben. Ez természetes is. Az ember tekintete leginkább elölnézetben találkozik a fej fával, tehát ennek kell kifejezőbbnek lenni. Ha nem is olyan szembetűnő, azért itt is többféle változattal találkozunk. A.: Ép, párhuzamosain, függőleges vonalak. A felső végződés vízszintes vonalban. В.: Ugyanaz, a végződés hátralejtő vonal. C: Ugyanaz, ívelt vonalú végződés. D.: Ugyanaz, a végződés ékszerű. E.: Ugyanaz, a végződés tompított (csonka) ék. F.: A homloklapon, annak alsó felében, párkányszerű előugrás. G.:A homloklap felül eresz-szerűen előugrik, úgy folytatódik.