Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata
12 GEBHARDT ANTAL geti-barlangból csak tört darabjai kerültek elő, következésképpen faji hovatartozása nem volt megállapítható. Rákok — Crustacea A barlangi vizeikben elterjedt szervezetek többstge az alsóbbrendű rákok köziül kerül elő s képviselőik a mészhegyek föld alatti hidroiaunájából ritkán hiányozinak. Egy részük (Gladocera, Copepoda) az állóvizeket, tócsákat kedveli, melyek iszapjában egyes fajok tömegesen fordulnak elő. Más fajok (Amphipoda, Isopoda) viszont a gyors, vagy lassúbb folyású barlangi patakok kristálytiszta, vízében heverő köveik alatt, vagy azoknak oldalain élnek s túlnyomó esetben közöttük szerepelnek a barlangi fauna őshonos ritkaságai : Kagylósrákok — Ostracoda A föld alatti vizekben élő s a legtöbb esetben csak egyes példányokban gyűjthető kagylósrákok Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek számos forrásából és barlangjából ismeretesek, közülük azonban valódi barlanglakónak csak kevés faj bizonyult. 24. Candona neglecta G. O. S. — Az Abaligeti-barlang forrásaiban és csepegő vizekből keletkezett tócsáiban nem ritka. A föld felszínén forrásokon kívül nagyobb tavak fenékiszapjában is előfordul, ahol egyes példányai 150 m mélységben H élnek. 25. Cyclocyp.is naevis O. F. M. — 26. C. ovum Jur. — 27. Суро/д ophthalmica Jur. — 28. Ilyoriypris gibba Ramdokr. — 29. Hefjeirocypris incongruens Ramdohr. — Az; öt utolsó faj a mánfai „Ко1уик"нЬап terjedt éf i Ágascsápú rákok — Cladocera 30. Daphnia pulex De Geer — A Mánfai (első barlang állóvizeiből nagy számban gyűjthető. 31. Chidorus sphaericus O. F. M. — Ugyanott. Evezőlábú rákok — Copepoda Vízfenéken, iszapban a felszíni vizekben is élnek s általában olyan helyeken találhatók, ahol a detritusz nagyobb (mennyiségben halmozódik fel. Táplálékban nem válogatós mindentevő. Az Abailgeti-barlaingfoan előforduló valamennyi Copepoda-íaj a barlang végén elterülő tavacskából került elő. Fam. Cyclopoida 32. Acantiboeyclops viridis Jur. — Mindkét barlangban nagyon gyakori faj, mely hazánkon kívül Franciaországban, Angliában, Romániában stb., egyes változata pedig Amerika („Mammut-barlang") föld alatti vizeiben is elterjedt. 33. A. bisetosus Rehberg — Abaligeti-barlang. 34. Paracyelops fimbriatus Fischer — A szubterrán nidroíaunának rendkívül szapora tagja, mely azonban az Abaligeti-barlangoin kívül a felszíni folyóvizekben, sőt nedves mohában is él. 35. P. fimbriatus Fischer v. imminuta Kiefer — Előfordul a törzsfaj között. A barlang bejárható végét jelző tavacskának: fenekéről felkavart iszapból az év minden szakában gyűjthető. 36. Èucyolops (s. str.) serruiatus Fischer — Mánfai „Kőlyuk". Fam. Harpacticoida 37. Bryocamptus (Rheocamptus) pygimaeus Sars. — Mindkét barlang állóvizeinek iszapjában gyakori. Maradványrákok — Anaspidaeea Apró, alig egy mm nagyságú rákok. Szervezetük számos ősi jelleímvonásra mutat, melyek arra utalnak, hogy a paleozoikumban élt rákok kihalófélben levő leszármazottjai. Föld alatti vizekben élnek, de ritkák. Hazánkban csak két fajuk és egy alfajuk ismeretes. 38. Bathynella Chappuisi Delochaux — Az Abaligeti-barlang patakjában heverő kövek alól Farkas Henrik gyűjtötte. Ászkarákok — Isopoda Az ászkák rendjébe tartozó rákfajok eredetileg vízben élteik s csak a földtörténet során tért át egy részük a szabad levegőn is lélegzeni tudó életmódra. Egy fajuk és egy változatuk a Mecsekben ma is víziben él, és mindkettő az Abaiigeti-, illetőleg a Mánfaibarlang őshonos lakója. Vízben élők — (Asellinea) 39. Stenasellus hungaricus Méh. (syn. Protelsonia hungarica Méh.) — Az Abaligetibarlang vak rákja, de előfordul a „Kis Paplika" és a Melegmányi-harlang 1 karsztvizeiben is. Első 3 példányát 1923. október
