Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Bökönyi Sándor: A bolyi avarkori temető állatmaradványai

110 EÖKÓNYI SÀNDÔft Metacarpus 61. síis 63. sír s 63. sír d 67. síis 67. sír d Tibia 67. sír s 67. sír d 1 о ад" sa SI Proximalis epiphysis szélessége I •s s 5* ai te t« VI •rH <D -Rra & й 1017 22,5 12,5 117,2 117,7 121,3 121 22,7 22,7 21,6 22 13,3 13 12,9 13 Distalis Distalis epiphysis szélessége epiphysis mélysége 26 19.6 26 Calcaneui 19.5 lil in 24,4 24,7 23,8 24 Astragalus 67. sír s 2-й ад !!» oft-Ь ^ ft" Рн 5? и 17 17 17* 17 17 I 11 SI 27.2 .ЯЛ « « д ад Дим и 0) S

I â 3 a s 9 9 9 9,2 9,2 11 il 2 SP M 20.7 15* 15,2 16 16 II CŰ to 17 67. sir d % 11 54,7 23 Metatarsus 63. sir s 63. sir d 67. sir s 67. sir d i ад СО cö П N Ш 127,3 126,8 132 132 •а н <л III Рн IT | 20,3 20,2 20,1 20,1 III Xi Vi 55 Ifi 11,2 11,2 11,3 11,3 PU 23,8 23,7 23* 23,2 111 ill ï ft а 20* 20,2 20,4 20,7 ill а И 15,2 15,4 16,1 16,1 Szarvasmarha — Bos taurus L. A szarvasmarha, mely a neolithikumtól csaknem a középkor végéig hazánk területén a leggyakoribb háziállat volt,

66 már korán került mellékletként az emberi sírokba, s a neolitikus sírokban az ebbel együtt az eltemetett háziállatok 80%-át tette ki.

67 Gyakori sírbahelyezése Behrens szerint a szarvasmarha nagy gazdasági jelentőségével volt kapcsolat tos,

68 s ahogy ez csökkent vagy nőtt, úgy csökkent, vagy nőtt a szarvasmarha számaránya a sírokban. Erős csökkenés volt például a bronzkorban tapasztalható, ezzel szemben viszont a népvándorláskorban növekedés ál66 S. Bökönyi: Acta Arch. Hung. 11 (1959) 83 sk. 67 H. Behrens: Forsch, u. Fortschr. 36 (1962) 177. 68 H. Behrens: i. m. 178. lapítható meg.

69 A szarvasmarha az avar sírokban igen gyakori, magányos csontokkal, koponyákkal, agykoponya részekkel, teljes vázakkal, vagy koponya-lábvég-együttesekkel képviselve. Utóbbi rítus eredetéről már a juhhal kapcsolatban szóltunk, a magányos koponyarészleteknek a kereszténység elterjedése idején is szokásos sírbahelyezésére mint pogány kultusz emlékére Török Gyula mutatott rá.

70 A szarvasmarhából a bólyi temetőben is magányos csontok, illetve koponya-lábvégegyíittesek fordultak elő. Érdekes, hogy míg az előbbiek mindig kifejlett, az utóbbiak vi69 Uo. 70 Török Gy. Folia Arch. XIV (1962) 83 skk.