Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig
2,32 SZABÓ GYULA DGT bányászai azonban vállalták a kilakoltatást, sátrak alá költöztek a mezőn s tovább harcoltak jogaikért. 12 (Ritka érdekességű felvételeink a kilakoltatott bányászcsaládok életének és a csendőri karhatalom alkalmazásának epizódjait örökítették meg.) Csendőri eligazítás Szabolcsbányatelepen, az 1905-ös sztrájk idején. Gyűjtötte: Gross János ny. bányász. A IV. szakszervezeti kongresszus (1908. január 5—6—7) alkalmával jóllehet küldöttel nem képviseltették magukat, a jelentés elég szép eredményeket mutat föl. A baranyaszabolcsi szervezet 1905-ben 1382 tagot számlál. Kísérlet történt egy németnyelvű bányászlap kiadásával is (1907), mely meg is jelent 1000 példányban. De csak egy-két példányszám jelenhetett meg, mert az anyagiakat nem lehetett fedezni. 1906-ban a baranyaszabolcsi szervezetet felfüggesztették. A munkásság azonban megkísérelte szabadszervezeti alapon szervezkedni. 13 Az V. szakszervezeti kongresszuson (1911. augusztus 13—15) a bányászokat csak egy küldött, Szabó József (Pécs) képviselte, aki jelentette, hogy a baranyaszabolcsi szervezet, dacára az üldözésnek, 1907-ben 800, 1908-ban 1050, 1909-ben 1253, 1910-ben 1074 tagot számlál. E kongresszuson Szabó József többek között ezeket mondotta: „A pécsvidéki bánvászok már 1910 máius havában iártak a zés terén olyan kötelezettségeik legyenek, mint az ipari munkáltatóknak. Egy esztendeig Vártak, mert a miniszter kijelentette, hogy nem munkaképes a parlament; nem győztek tovább várni, egy esztendő után ismét fölmentek a minisztériumba, Wahlner tanácsoshoz kerültek és amikor elmondották, hogy mi járatban vannak, ő azt mondotta, hogy „tisztelt munkástársaim, amit itt önök előterjesztettek, az már több mint hét esztendeje javaslatban fekszik a miniszter előtt és csak a politikai viszonyokban van annak az oka, hogy a javaslatból nem lett törvény." ,,A koalíciós kormány minden jogát elkobozta a bányamunkásoknak és egyáltalán minden olyan törekvést visszautasított, ami egyesület alakítását célozta. 1910-ben ismét visszautasították az alapszabályokat azzal, hogy nem bizonyos, hogy a jegyzőkönyvben felsorolt 98 bányász jelen volt-e az alakuláson és hogy a bejelentők valóban bányamunkások-e. Amikor a hatóság jelenlétében tartották az alakulógyűlést, akkor az alapszabályokat azzal utasították vissza, hogy pécsvidéki bányamunkások nem érezhetik jogosultaknak magukat arra, hogy országos egyesületet alakíthassanak. Hogy kis reménységet mégis adjanak, azt mondották, hogy ez a viszszautasítás nem zárja ki azt, hogy helyi szervezetet ne alakíthassanak. Rettenetes állapotok vannak a bányákban. A komlói bányamunkások pénzén a tisztviselők mulatnak és bármely napon egyszerűen berendelik a kaszinójukba a bányaimunkások zenekarát, anélkül, hogy egy fillérrel is díjaznák, illetőleg hozzájárulnának a zenekar föntartásához. Nagyon sok sérelmük van a bányamunkásoknak és amikor orvosoltatni akarják ezeket, amikor szervezkedni akarnak, amikor értekezletet tartanak, csendőrök törnek rájuk: tíznapi elzárásra, 200 korona pénzbüntetésre ítéli őket a Baranya vármegyei hegyháti járás közigazgatása. A kormány rosszakarata miatt nem szervezkedhetnek a bányamunkások. Úgy hiszi, hogy az ilyen kormányzati rendszert nyílt ülésen meg kell bélyegezni." 1913 szeptember 1-én ielentős mozzanat.
