Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Szabó Gyula: A pécsvidéki bányászok élete és szerepe a magyar munkásmozgalomban, a kezdettől a felszabadulásig

A PÉCSVIDÉKI BÄNYÄSZOK ÉLETE 233 akik a szervezet érdekében munkát fejtettek ki. De a megindult lavinát többé megállítani nem lehetett. A taglétszám csökkent ugyan és a német lapot is be kellett szüntetni 1915 január 1-én, de a szervezet fönnmaradt és diadalmasan állta a rohamokat. A háború kitörésekor a meglévő 3000 tagból 300 maradt, ennek dacára 1914 december 1-én már 1915 tag volt. A taglétszám ezentúl már folytonos emelkedést mutat. 1915 december 31-én 2010, 1916 december 31-én 3200 tag van, 1917 júliusában pedig 9000 a taglétszám. Alapszabály azonban még mindig nincs. 1917. szeptember 1-én újra megjelenik a német lap is, de módosítás történt, a német lap nincs külön nyomva, hanem a magyar lap utolsó oldalát foglalja el és havonta kétszer jelenik meg. A VI. szakszervezeti kongresszus (1917 aug. 19—20) ismét behatóan foglalkozik a bányamunkások helyzetével. Már három küldöttjük van: Tatabánya, Salgótarján, Pilisszentiván. A Szakszervezeti Tanács jelentése is megemlékezik a bányászokról: „Érdekes megemlíteni, hogy a nagy drágaság ellenére is a bányamunkások munkabére a. háború első két évében alig emelkedett, ellenben a munkaidő majdnem minden bányatelepen hosszabb lett. Csak a háború harmadik évében, amikor a bányamunkások igen sok bányavidéken nyugtalankodtak és a panaszbizottság hatáskörét őreájuk is kiterjesztették, emelkedett némileg a munkabér ..." A háború harmadik évében a bányamunkások mindinkább érezték a legális szervezet hiányát. Érezte ezt a bányavállalatok érdekképviselete is, bár még mindig nem szívesen barátkozott meg vele. Ekkor azonban kényelmes helyzetben volt, mert az üzemek élén ott állott a katonai vezetőség és így a bányavállalatok a felelősséget áthárították a katonai vezetőségekre, azzal érvelve, hogy ők akadályozzák a szervezet megalakulását. így akarták továbbra is kitolni a bányamunkások szervezkedését. A katonai vezetőségek, mikor már megszerezték a gyakorlatot, belátták a helyzet tarthatatlanságát és igénybe vették a bányamunkások érdekképviseletét. Ami abban nyilvánult meg, hogy miután a bányamunkások a BÁNYAMUNKÁS с lap köré tömörültek, ennek a lapnak a vezetősége látta el a bányamunkások érdekképviseletét. A katonai hatóságok ezt első ízben 1917. szeptember havában vették igénybe, amikor a salgótarjáni medencében dúltak a sztrájkok, En-