Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

. 40 HAVRANEK LÁSZLÓ vizsgálta át, részben a kisebb zsombolyokat és víznyelőket is feltárják. E munka (20) során igen érdekes adatok kerülnek elő, nevezetesen ásatások során subfossilis leletként újabb denevér a Myotis capaccinii (Bonaparte) előkerülésével tízre emelkedik a Mecsekből ismert denevérek száma. A szerző 1961—62 évben végzett megfigyeléseket a mecseki barlangokban. Célja az volt, hogy mintegy 30 év eltelte után mióta e két területről alapvető monográfia megjelent, milyen változások történtek a denevérfaunában? Azóta az; Abaligeti-barlangot igen szépen kiépítették, a Mánfai forrásbarlang vizét ipari célokra használják fel. Ezek változást hoztak a barlangi életben is. ösztönözte továbbá a szerzőt a Vértes László által vezetett expedició feltáró munkája is, mely új zsombolyok feltárásával új denevérlelőhelyek lehetőségét rejtette magáSan. Részben a barlangok átalakítása, részben a nagy idegenforgalom valamint az újabb feltárások arra ösztönözték a szerzőt, hogy összehasonlításokat eszközöljön a régebbi valamint a jelen fauna között, továbbá a jelen faunaadatokat rögzítse. Kutatási módszerek között a helyszíni állatgyűjtés, valamint a helyszíni guanógyűjEgy-egy állatcsoport kutatásánál — különösen ha az olyan speciális területen fordul elő mint a barlang — szükséges az illető csoportot az életközösség tagjai közé besorolni. A speleobiológusok már hoztak létre ily besorolást, azonban ezeknek az a hiányossága, hogy az illető kutatók a saját állatcsoportuknak megfelelően, illetőleg csak annak nézőpontjából vizsgálták a barlangi életet, és ebből általánosítottak. így elsőnek Racovitza (16) rendszerét említeném meg, mely a speleobiológusok körében általánosan elterjedt. Racovitza a barlangban élőket hármas csoportba osztja be: troglobiont = valódi barlanglakó troglophyl = barlangkedvelő trogloxen = vendégek E hármas felosztást több speleobiológus követi, illetve kiegészíti. 1930-ban Dudich Endre (5) monográfiájában már négyes felosztást használt: Topái György (18) enumeratív munkájában tizenkét fajról tesz említést, melyek közül kettő új előfordulás: a Myotis dasycneme (Boie); valamint a Myotis nattereri (Kuhl), mindkettőt az Abaligeti-barlangban gyűjtötte. tés a leglényegesebb. Ez adatgyűjtéseket azonban nem csak télen, hanem a lehetőségekhez mérten mind a négy évszakban folytattam, ugyanis teljes faunaképet csak ilyenformán kaphatunk. Bár több szerző (5, 8) a téli gyűjtést javasolja a denevéreknél, mondván azt, hogy ilyenkor a legkönnyebb a gyűjtés. Ez, ebből a szempontból igaz is, azonban könnyen téves adatokhoz juthatunk. Ugyanis a barlangok gvakran messzi vidékek denevéreit összegyűjtik telelésre. Ha tehát közel pontos adatot akarunk kapni a biocönozisról, mind a négy évszakban szükséges gyűjtenünk, így meg tudjuk állapítani mely fajok a telelők, melyek az állandó lakók, valamint melyek az esetleges átvonuló fajok. Indokolja ezt még az is, hogy a szerző 1961 nyarán a Mánfai-kőlyuk-ban egyetlen élő denevért sem talált, viszont a téli időszakban több faj és egyed telelt ugyanezen barlangban. Eutroglobiont = barlanglakó hemitroglobiont = barlangkedvelő pseudotroglobiont = barlangjáró tychotroglobiont = barlangi vendég E felosztásban az idézett munka (5) 212. oldalán a következőket írja: „Für Pseudotroglobionten halte ich 108 Tiere der Höhle, also ein sehr beträchtliches Kontigent. Dies ist aber kein Wunder, weil Hesse (A. 6, p. 147) selbst sagt dass die tychzönen Tiere in den Lebengemeinschaften vorherrschen. Diese sind in der Faunenliste kenntlich gemacht. Als Beispiel für die erste Gruppe erwähne ich: . .. Fledermäuse usw". Ezt a beosztást azonban önmaga sem tarthatta kielégítőinek, mert valamivel előbb (p. 63) az Eptesicus serotinus (Schreber)-nél a pseudotrogjobiont kifejezés után kérdőjelet tesz. Fentebb már említettem, hogy egyes fajok csak téli időszakban találhatók meg. Ezért szükséges egy újabb kategória bevezeII. III.