Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Havranek László: A Mecsek-hegység barlangi denevérfaunája

A MECSEK DENEVÉRFAUNÁJA 41 tése, ez pedig a barlangban telelők (Troglocheimad) csoportja lenne. Ezt a csoportosítást a barlangi pókfauna vizsgálatakor Kolozsváry Gábor (11) már bevezette. Ez csak igazolja, hogy eme bővítés nem kizárólagosan csak a denevérek életmódjának tanulmányozásánál lenne szükségszerű. Kolosváry Gábor (11) felosztása szerint a barlangi életközösséget az alábbi módon lehet csoportosítani : Eutroglobiont = valódi barlanglakók troglobiont = barlanglakók pseudotroglobiont = barlangkedvelők troglograd = barlangjárók troglocheimad = barlangban telelők. E felosztásban már helyet kapnak a barlangban telelők is. Helyes továbbá felosztásában, hogy a tychotroglobiont helyett „troglograd" kifejezést használja, ugyanis a nem •barlangi szervezetek közül nagyon sokan a barlangot menekülési asilumnak használják, s onnan virulens állapotban kerülnek ki, életműködésüket továbbiakban a megszokott biotópjukban folytatják. Kolosváry Gábor felosztásában pusztán egy változást javaslok. Én a „troglocheimad" kategóriát kettővel előbbreviszem, ugyanis a troglograd csoportba sorolható állatok közül legnagyobbrészt külső meteorológiai stb. tényezők hatására kerülnek a barlangba, a troglocheimad csoport pedig fiziológiai hatásra keresi fel a barlangot. Mivel itt életjelenségről van szó, föltétlen magasabbrendű csoportot képviselnek. Ez újabb, módosított Kolosváry -féle csoportosítást szükségessé tette még az is, mert (Dudich Endre munkájában (5) a denevérek besorolása nem kielégítő) nem tartom helyesnek a denevérek egyaránt pseudotroglobiont szervezetek közé sorolását. Ismerünk számos fajt, mely a barlangokhoz ragaszkodik, fő tartózkodási területe is van, s csak ritkán, vagy véletlenül lehet megtalálni más előfordulási helyeken. Ezen fajoknál csak a táplálkozási biotóp nem a barlang (bár néha még táplálkoznak is itt!) egyébként az összes életjelenség itt zajlik le. Így csak egyet a szaporodást és ivadékgondozást! említeném meg. Más állatcsoportnál is döntően figyelembevesszük a fészkelés vagy vackolás helyét. A Tisza mentén pl. a kiskócsagok legnagyobbrészt rizstelepeken szerzik meg táplálékukat. Fészkelő helyük fűz- és nyárerdő. Táplálkozásuk miatt azonban senki sem sorolja ez állatokat a rizstelepek jellemző madarai közé, pusztán azt mondjuk róluk, hogy táplálékdúsabb területeken szerzik meg táplálékukat. A táplálkozás után visszatérnek fészkeikhez, ahol a tojásköltés és ivadékgondozás folyik. Ha mindezeket figyelembeveszszük, a denevéreket három csoportba kell beosztanunk. Az egyes fajok tárgyalásánál hovatartozásukat a későbbiek során közlöm, összegezve a speleobiotóp cönozisa vizsgálatakor a denevérek helyét megvizsgálva új csoportosítást és beosztást javasolok. E beosztásnál a Kolosváry Gábor (11) által benevezett felosztást tartom, jónak és használom az általam javasolt módosítással. A módosítás után e beosztás a következő lesz: (azon kategóriákat melyekbe a későbbiek során denevéreket sorolok +-el jelölöm meg) Eutroglobiont = valódi barlanglakó troglobiont + = barlanglakó troglocheimad + = barlangban telelő pseudotroglobiont -|- = barlan^gkedvelő troglograd = barlangjáró Topográfiai elhelyezkedés szerint nagyobb barlangokban különbözőségeket találunk, ha a denevérek helyzetét vizsgáljuk, így találunk olyan fajokat, melyek a barlang nyílásához közel, mások épp a barlang vége felé helyezkednek el. E topográfiai különbség azonban nem minden fajnál áll fönn, egyesek mindkét helyen előfordulnak, mások — mint a Myotis daubentoni (Leisler) —, inkább a barlang vége felé fordulnak elő. A Myotis oxygnathus (Monücelli) pedig több esetben a barlang; bejáratához közel hozza létre kolóniáit. Mivel két vizsgálati helyünk nem tartozik a nagy barlangok közé, ez a törvényszerűség nem mindig figyelhető meg, bár általánosságiban elmondhatjuk, hogy az Abaligeti-barlangban a ,,Flórián-kút" (160 m.) után nagyobb telepekkel már nem nagyon találkozunk. Vertikális tagozódásban megemlíteni valót nem. találtam.