Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Zentai János: Cúni szőlőmetszőkések

Зоб ZENTÁI JÁNOS munkát végző metszőolló használata a szőlőművelésben feleslegessé tette a kezdetlegesebb metszőkést, akkor ezt igyekeztek más téren alkalmazni. Használták ezután fűzveszsző vágására, ahol nem olyan fontos a metszési felület simasága, nem nagy baj ha a vessző a tökéletlenebb vágás folytán be is reped. Leginkább kukoricaszár vágására használták, sőt előfordul ilyenirányú használata elvétve még napjainkban is. Használták továbbá a répának, töknek disznók takarmányozása céljára történő aprítására is. Sőt az eredeti használatából kikopott metszőkésből egészen különleges vágó, takarmányaprító készüléket is gyártottak egyik cuni ember (Czuni Dezső) gyermekkori visszaemlékezése alapján történt közlése szerint. (Rekontsruált rajza: 7. kép.) b с 6. kép. Metszőollók Cunból. (A szerző felvétele, 1962.) 7. kép. Metszőkésből készített aprítógép. A metszőkést hegye felé eső részén kifúrták; egy kis vaspálca felső végét behasították; az ellapított kétfelé hasított részt szintén átfúrták. A kést a hasítékba helyezték, a lyukakon keresztül csapszeget dugtak, amelyen, mint egy tengelyen, mozoghatott a kés. A vaspálcikát deszkára erősítették. A kést, markolatánál fogva, fel-le mozgathatták. A deszka felé néző, élesre fent baltaszerű rész alá helyezték a kislibáknak szánt csalánt, salátát, répalevelet stb., és a kés lenyomkodásával kellő finomságúra aprították a takarmányt. („Fináncnemlátta" dohányt is lehetett így aprítani — mondják.) Ma már legtöbb helyen csak a kamrák félreeső zugában rozsdásodnak, vagy a padlás szarufái alá dugva pókhálósodnak ezek az egykor nélkülözhetetlen szerszámok, mint értéktelen lomok, de azért beszédes tanúi maradnak parasztságunk egykori gazdálkodásának,