Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. II.
SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 263 A turbéki hársfa, a búcsúsokkal ham, hogy nyilvánvalóan a mocsaras vidékből legjobban kiemelkedő terület települt be legkorábban. A ternnészeti adottság a XX. század elejéig meghatározta a település határvonalát, s a letelepedés menetét is. 3 Ez a népi emlékezésben a legutóbbi időkig megőrződött, amely a későközépkori időket, a letelepedést úgy tartotta számon, mintha az előtte zajlott volna le. A város kialakulása, illetve a telepedés tekintetében a néphagyomány a történetivel azonos anyagot őrzött meg. Ha figyelembe vesszük a nép között az iskolai oktatás nyomán szétterjedt és gyökeret vert ismeretek továbbélését, akkor is számot kell vetnünk a többi nemzedéken át megőrzött, leszűrt tapasztalattal, amely a sajátos paraszti gondolkozás útján tárja elénk a letelepedés lehetőségeit. Anélkül, hogy a történeti anyag minden egyes problematikus részén végigmenvén, annak hiányosságára hívnánk fel a figyelmet, néhány mindmáig megoldatlan kérdésre 1 éppen a néphagyománnyal való összefüggése miatt kénytelenek vagyunk utalni. 1566 évi török támadás Ezeknek a kérdéseknek egyike maga az 1566-i ostrom. Történészeink a mai napig sem foglaltak el egységes álláspontot Szigetvár ostromára vonatkozóan. Egyesek vallják, hogy a török eredetileg nem Sziget várát akarta elfoglalni, hanem váratlan események következtében változtatta meg tervét, s foglalta el 3 Szentirmay Tibor: Szigetvár nagyközség település földrajza. Szigetvár 1935. még a Pécstől nyugatra eső vidéket, ezen Sziget erősségét. 4 Mások, a törökök következetes politikai és stratégiai terve tartozékához számítják Szigetvárnak elfoglalását is biztosító, igen fontos végvárnak felszámolását. 5 A történeti forrásnak nemcsak a magyar, de török részről való újabb átvizsgálása remélhetőleg tisztázni fogja Szigetvár elfoglalásának valódi okát. Azok a történészek, akik szerint a Bécs elfoglalás ára irányuló török támadás egyik állomása volt Szigetvár, érvelésükben utalnak arra, hogy már az 1556. évi török támadás kudarca figyelmeztette a törököt, hogy Szigetvár elfoglalása nem 'egyszerű feladat, de mellőzhetetlen feltétele annak, hogy az út a Déldunántúlon szabaddá váljék Bécs felé, a hódító előtt. A néphagyomány az utóbbit vallja, mind az alagutakról vallott elképzeléseiben, mind a várépítéssel kapcsolatos hagyományanyagában, mind pedig Szigetvár közvetlen ostrom alá vétele okainak keresésében. Az egyöntetű népi elképzelés részben kétségkívül a XIX. sz-i tankönyvek hatásának, illetve az iskolai tanítás munkájának eredménye, egyben a Szigetvár áldozatát kiemelő Habsburg ellenes magatartás megnyilvánulása is. A XIX. század második felében, a Kiegyezés utáni időben Szigetváron ezek a nézetek mindinkább köztudatossá váltak. 6 De Szigetvár lakosságának gondolatvilágát az iskolai tanítástól függetlenül is nyilvánvalóan foglalkoztatta az 1566 évi török támadás oka. A magyarázat: Bécs elfoglalása, a nép számára teljes értékű, ugyanakkor a történeti valóságot is fedi. 4 Elsősorban a Habsburg-párti Istvánffy Miklós krónikája nyomán írott történeti munkák révén terjedt el ez a felfogás. A költő Zrbyi Miklós érthetően felhasználta a siklósi rajtütést. Ez az eposz számára kínálkozó kiindulás a Szigetvár elestével foglalkozó történetírást azóta is erősen befolyásolta, amely történeti tényként veszi át a Zrinyiászból Szigetvár megtámadásának említett okát. Jelenleg az általános iskolai és középiskolai tankönyvek is ennek a nézetnek adnak helyet, szemben a most megjelent „Magyarország története, II." 1962. egyetemi tainiköinyvvel. 5 Thury József: Szigetvár elfoglalása 1566-ban c. közleményében (Hadtörténeti Közlemények. 1891. 64—65) Szelaniki Musztafa, a szigetvári ostromnál jelen volt, a szultán környezetében élt török történetíró naplóját közli, és magyarázza, amely szerint Szigetvár elfoglalása egy nagyszabású hadjárat első eseménye. Szelaniki naplójának ez az első magyar nyelvű kiadása. A Hammer-féle német nyelvű kiadás több vonatkozásban helytelenül adja az eredeti szöveg fordítását, s számos félreértésre adott okot. 6 A XIX. sz. második felében megalakult szigetvári egyesületek, élükön az Olvasóegylettel, hirdetői lettek ennek az eszmélnek. —• L. Kováts V. Közlemények a Zrínyi Miklós Múzeum anyagából. J. P, M. Évkönyve, 1959. 176—77,