Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Bándi Gábor: Adatok a Közép-Dunamedence korai és középső bronzkorának települési kérdéseihez

A KÖZÉPSŐ BRONZKOR TELEPÜLÉSI KÉRDÉSEI Ю7 zaik ez életmódra annyira jellemző földfeletti építmények. 33 E művelődések fokozatos ÉNy-i előretö­rése viszont megváltoztatta a letelepült föld­műves és mozgó állattartó-földműves népek elterjedésének arányát az egész közép-Duna­medencében. Az ún. telWkultúrák elmozdulá­sának hatása már a korai és középső bronzkor fordulóján érezhető a Dunántúl területén. En­nek egyik ága a perjámosi kultúrából nyu­gatra szakadt gerjeni csoport, M mely délről éri a Dunántúlt. Az ÉK-i területen csupán közvetett ekkor még e hatás, mely szerint a hatvani népesség egy része, leletének utolsó időszakában átlépte az Ipolyt majd a Dunát. A kultúra ezen helyi, korabronzkori őslakos­sággal keveredett legnyugatibb ágát nevezzük tokodi csoportnak. 35 E két lokális csoport ese­tében jelent meg először a Dunántúlon a f öld­műves-állatartó népesség, klasszikus teli te­lepeivel és házaival. 6. kép. Nyergesújfalu-Téglagyár. Lakóház alaprajza. Az észak Duna-Tisza köz és a Mezőföld területén a mozgó pásztorkodó kisapostagi és az egyre nagyobb mértékben földművelő nagyrévi kultúrából a vatyai művelődés ala­kult ki. 36 A vatyai telepek vizsgálata^ főleg a fejénmegyei erődített földváriak esetében a következő képet mutatják. A Sárbogárd— Cifrabolondváron és a Belsőbáránd—Bolond­váron végzett ásatások alapján a legalsó szint­ben, vagyis a kultúra korai periódusában még 33 Banner J., Arch. Ért. 82/1955/143—150., 4. k. 3—4. 34 Bóna I., Rég. Dolg. 2/1960/57. 35 Bandi G., Arch Ért. 90/1963./ Sajtó alatt. A tokodi csoport néhány kérdése. 36 Bóna I., Rég. Dolg. 2/1960/54.—. a gödörlakások voltak használatban. 37 A kul­túra végleges kialakulásának időszakától már a teli-forma válik uralkodóvá, a lakóépítmé­nyek is tapasztott padlójúak és föld felettiek. Mivel e foiyamiat időben egybeesik a gerjeni és tokodi csoportok megjelenésével a Dunán­túlon, feltételezhető, hogy a kedvező földrajzi környezetben, nyugodt történelmi körülmé­nyek között meginduló belső gazdasági fejlő­dés mellett, e két csoport közvetlenül is hoz­zájárulhatott e területen ezideig ismeretlen életmód és települési forma, sőt vele együtt az új építési technika gyorsabb megismerésé­hez és elterjedéséhez. Ha bizonyos feltételek megteremtődnek egy életmód végleges kiala­kulásához, nincs kizárva az azzal járó formák átvéteilénök lehetősége sem. Az új építési mód átvétele inkább követel szoros közeli érint­kezést, esetleg személyi keveredés meglétét is, mely a szokást, hagyományt és gyakorla­tot továbbíthatta. A középső bronzkor folyamán a földmű­ves kultúrák további Ny—ÉNy-i terjeszkedé­se fokozatosan megfigyelhető Szlovákia terü­letén is. Ezt a magyaradi kultúra nagy telijei bizonyítják. 38 Az aunjetitzi kultúra morva te­rületeire viszont csak a korszak végén jutnak el ezek. 39 „A Tisza menti földművelők nagy telijei s vele együtt a föld felett álló ház ál­talánosabb használata csak a magyarádi kul­túra északnyugati előrehatolásával jut el a középső bronzkor 3-ban Morva földre. (Vete­rovi típusú telepek. 40 ) Az egyre nagyobb területeket elfoglaló teli-kultúrájú földműves népekkel szemben a Dunántúl dombos vidékein kialakuló mész­betétes edények népének települési viszonya eltérő képet mutat. A kultúra északi terüle­teiről telepeket nem ismerünk. (Esztergomi és veszprémi csoport.) 41 A déldunántúli pécsi és szekszárdi csoport esetében több részletei­ben feltárt, vagy terepjárással megfigyelt te­lep adatai állnak rendelkezésünkre. 42 A tele­pek közül az Alsónyék—Szőlőskert, 43 Kö­lesd—Csonthegy 44 és Turony—Hosszúföldek —Kosaras 45 lelőhelyek mindegyike egyré­tegű, a lakóépületek földbeásott putrik. 37 Bandi G., Aliba Regia 1/1960/149—153. 38 A. Tocik., im 30.—, 39 К. Tihelka., P. A. 44/1953/229—328. В. Soudsky., Arch. Rozhl. 5/1953/308—318. 40 Bóna I., A bronzkor Magyarországon. II. A középeurópaá kör kultúrái a Közép-Dunaimedence területén с. fejezet. 41 Bóna l., Rég. Dolg. 2/1960/60.—. 42 Uo. 43 Wosinsky M., Tolnavármegye története II. (Bp. 1896.) 369.—. 44 Uo. 444.—. 45 A szerző ásatása. Feldolgozás alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom