Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Horvát A. Olivér: Mecseki vegetációs tanulmányok. I.
MECSEKI VEGETÁCIÓS TANULMÁNYOK 39 V. Fagetum silvaticae hasiferenshen: Quercus puhescens К I, Arahis turrita К I, Viola alba К I, Campanula rapunculoides К I. VI. Fagetum silvaticae acidiferensben: Pyrus pyraster К I. A megadott adatokból láthatjuk, hogy a Fagetalia sorozatban egészen mellékes szerepe van a QuercetaUa sorozat karakterfajainak, így a Fagetum silvaticae hasiferenshen négy, a Fagetum silvaticae acidiferensben pedig csak egy QuercetaUa karakter-faj található. A QuercetaUa sorozaton belül OrnoOstryon-csoport karakterfaj a Cotinus coggygria, Serratula radiata, Dorycnium herbaceum, Quercus puhescens, míg a Carex michelii és Iris graminea Quercetum pubescenüs karakterfajok. A Quercus puhescens a Cotino-Quercetumban és az Orno (Lithospermo)-Quercetumban egyaránt V-ös értékkel szerepel. A Cotinus coggygria a Cotino-Quercetumban Il-es К értéket ér el. A Serratula radiata К értéke III a CotinoQuercetumhan, míg ugyanebben az erdei fitocönózisban a Dorycnium herbaceum К értéke II, a Carex michelii és Iris graminea pedig csak gyenge l-es K-át mutatnak az OrnoQuercetumhan. II. Sorozat. Mezofil bükkösök és vegyes lomberdők. (Fagetalia karakterfajai.) A Fagetalia kairakteirfajok elsősorban a névadó bükkösökben, azután pedig a gyertyános tölgyeseikben játszanak jelentős szerepet a mecseki erdőkben. Előfordulásuk gyakorisági értéke a mecseki erdőkben a következő: I. A Cotino-Quercetumböl, ebből a legszárazabb klímájú és legmagasabb hőigényű társulásból teljesen hiányzanak. II. A Lithospermo (Orno)-Quercetumban esalk egy-egy felvételben fordul elő ez az elem. (Geranium robertianum.) III. A Quercetum p.-c.-ben csak l-es К értékkel fordulnak elő Fagetalia karakterfajok: Lathyrus vernus, Dentaria bulhifera, Sanicula europaea, Pulmonaria officinalis, Asperula odorata, Lilium martagon, Geranium robertianum, Euphorbia amygdaloides, He patica nobilis. IV. A Querco-Carpinetumban (az l-es К értékűek mellőzésével): К II: Acer platanoides, К V: Carex pilosa, К IV: Asperula odorata, Dentaria bulhifera, Lamium galeohdolon, К III: Viola silvestris, Lathyrus vernus, Pulmonaria officinalis, Asarum europaeum, Hepatica nobilis, Milium effusum, Dactylis aschersoniana, К II: Glechoma hirsuta, Euphorbia amygdaloides. V. A Fagetum silvaticae hasiferenshen: К II: Tilia platyphyllos, К III :-f- Hedera helix, К II: Ruscus hypoglossum, К IV: -f- Asperula odorata, + Lamium galeobdolon, К III: -jPulmonaria officinalis, -f- Carex pilosa, + Hepatica nobilis, Mercurialis perennis, -f- VioZa silvatica, -j- Lathyrus vernus, Euphorbia amygdaloides, Dentaria bulhifera, К II: Aconitum vulparia, Mycelis muralis, Arum intermedium, Dactylis aschersoniana. VI. A Fagetum silvaticae acidiferensben: a Fagetum basiferens -\— tel jelzett fajain kívül még az Asarum europaeum ér el Il-es К értéket. A Mecsek-hegység fitocönólógiai viszonyai erdészeti vonatkozásban, A karsztbokorerdők déli kitettségben kopárosodásra hailamosak. Talajvédelmi jelentőségük van különösen Pécs felett a Mecsekben, hol a víz leáradását gátolják. A Mecsekben szerencsére nem nagy kiterjedésűek. Ugyancsak ezt lehet mondani a Melica uniflorás típust alkotó mészkedvelő tölgyesekről. Ezek főleg a kis Tubesen átmennek a karsztbokorerdő típusba Szép. kiterjedt állományokat alkotnak a város felett egészen a Misina— Tubes gerincéig. Ugyancsak nem kell részletesen szólni a tiDikus mészkerülő tölgyesekről, mert ezek a Mecseken aránylag kis területen találhatók. Kiterjedtebbek azok az állományaik, amelyek átmenetet alkotnak a cseres tölgyesek és gyertyános tölgyesek felé, mint ezeknek az erdei fitocönózisoknak Luzulás típusai. Ellenben részletesebben kell szólni a Mecsek leggyakoribb erdei fitocönózisainak. a cseres és gyertyános tölgyeseknek, valamint ÍI bükkösöknek a jelentősebb típusairól az erdőművelés szempontjából. A cseres tölgyes tÍDUSok közül a leskönvnvebben úiul a szárazabb, Poa nemoralisos és Festuca heterovhyllás tirjus. Ez a típus mészmentes talajon, szárazabb termőhelyi viszonyok között található meg. Jellemző rá a kocsánvtalan tölf?v egyeduralma. A Mecseken nacykiteriedésű állományokat alkot, főleg a mészkőmentes déli Jakab-hegyen és a Dömörkaputól keletre egészen a Zengőig. A Melica uniflorás — cseres tölgyes löszfedés nélküli mészkő gerinceken, de homokkő talajon is tetőkön, Poa nemoralisos cseres tölgyes felett található. A Melica uniflora gyökérszövedéke miatt nehezebben újul itt az erdő, mint a Poa nemoralisos típusban.
