Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Horvát A. Olivér: Mecseki vegetációs tanulmányok. I.
40 HORVÁT A. OLIVER A Brachypodium silvaticumos típus egyrésze legalábbis olyan cseres tölgyesekben alakult ki, melyek az erdőgazdálkodás következtében túlnyomóan csertölgyből állanak. Űgy látszik az állomány kevésbé záródó jellege kedvez a nagyobb fény- és vízigényű Brachypodium süvaticumnak. Tömeges jelenléte ilyen esetekben az egykori helytelen erdőgazdálkodást (túltengő és egyoldalú cserfa-ültetés) tünteti fel. Nem megfelelően és nem megkívánt arányban való fafaj kiválasztást jelez. Ugyanezt észleltem például a Zselicben, ahol a löszdombok tetején ötven év előtt kocsányos tölgyet ültettek, melynek az alját ellepte a Brachypodium silvaticum. A gyertyános tölgyes Asperula odoratás típusa szépen újul, de a Mecsekben, különösen annak nyugati felében, sajnos csak kis foltokat alkot. Annál gyakoribb, sőt mondhatjuk leggyakoribb erdőtípus az egész Mecsekben a Carex pilosás gyertyános tölgyes, főleg lösszel borított platókon, gyengén podzolosodó erdei talajon, többször átmenettel a Melica uniflorás és az almos típushoz. A Mecseken a vegetációs térkép szerint főleg a Jakabhegy északi oldalán és a Tubestől északnyugatra hatalmas foltokban található. Kevésbé könnyen újítható, minit az Asperulás típus, de jól újul almosba átmenő ritka Carex pilosás foltokkal tarkított altípusa. A Melica uniflorás gyertyános tölgyeseik lösztakaró nélküli mészkőtörmelékből kialakult barna erdei talajon találhatók nagy kiterjedésben a Misina— Tubes gerinctől északra a gerinc Melica uniflorás mészkőkedvelő tölgyese után, sőt a gerinc északi peremén ittott avval is keveredve. A sűrű szövedékű Melica uniflora gyepe közé itt-ott, főleg a mélyebb helyeken sok Carex pilosa is keveredik, kis foltokban pedig a tetők sziklás erdőiben felbukkan a Mercurialis perennis is. A Melica uniflorás típus újulása jobb, mint a Carex pilosásé, feltéve ha nem túl sűrű a gyökérszövedék; viszont lényegesen rosszabban újul, mint az almos típus. Mivel a mecseki gyertyános tölgyesek keverednek bükkel és igen gyakran bükkös gyertyános tölgyeseket alkotnak annál is inkább, mert a Mecsekben nincs meg a bükköv és a bükkösök csak extrazonálisan, megfelelő mikroklimatikus körülmények között, fagyzugmentes helyeken, főleg északnyugati kitettségben találhatók, így azután a bükkösökben is fellelhetők az almos, Asperulás, Carex pilosás és Melica uniflorás típusok épúgv. mint a gyertyános tölgyesekben és még inkább olyan módon, mint a bükkös gyertyános tölgyesekben. Az Asperulás bükkös típus aránylag ritka a Mecsekben, inkább csak annak keleti felében és a magasabb fekvésben lelhető fel. Ebben a bükk, akárcsak az almos típusban, jól újul. Kevésbé jól újul a Melicás típusban. Még rosszabban újul a zárt Carex pilosás gyepben. Kisebb foltokban felbukkan OrraZis-típusú bükkös is. Alacsonyabb fekvésben, völgyek alján, völgyfenékalj összemosott, nedves mikroklíma jában található meg ez a típus. Az erdőújulatoknak ez a típus sem nagyon kedvez. A ritkább erdőtípusok közül a Carex glaucás = flaccás mészkedvelő és cseres tölgyes felújítás tekintetében hasonlóan újul a Melica uniflorás típushoz, míg a Festuca drymeiás gyertyános tölgyes és bükkös zárt gyepe miatt újulás szempontjából kedvezőtlenebb, mint a Carex pilosás típus, de a gyakorlatban kevesebb gondot okoz, tekintettel arra, hogy csak kis területen található. Végül a gesztenyések, parkerdővé alakult másodlagos megjelenésű típusokban, mint a Festuca heterophyllás típusú cseres tölgyes erdők, könnyen lehetnének felújíthatók és területileg növelhetők eredeti termőhelyük környékén, ahol azelőtt, főleg Pécsbányán, nagyobb területen voltak, de jórészük helyén már emberi települések vannak és csak maradvány-fák jelzik az egykori kiterjedtebb gesztenyeerdőket. Ma jer (1956) megpróbálja erdészek részére közérthető módon ismertetni az erdőtipuscsoportjainkat és az erdőgazdaság számára hasznosítani. Tenyészeti övei közül minket a Mecsekben a bükkös-gyertyános-tölgyes és tölgyes, valamint a bükkös faállománya érdekelnek. Égereseknek és nyáras füzeseknek a Mecsekben kicsi a jelentősége. A termőhelyek közül elsősorban a nem, podzolosodó és a többénkevésbé nem podzolosodó törmelékes, valamint a bázikus erdőtalaj fontos a Mecsekben. A podzolosodó talajok csak ritkábban termőhelyei a mecseki erdőknek. Vízgazdálkodás szempontjából a száraz egyvirágú gyöngyperjés (Melica uniflorás) félszáraz büikksásos (Carex pilosás), kisebb fokban üde, szagos mügéo (Asperula odoratás), a félnedves podagrafüves (Aegopodiumos) és nedves erdei pajzsikás (Nephrodium) erdőtípusok a legfontosabbak. Az igen száraz tölgyesekben a törpe sás (Carex humilis) és barázdált csenkesz (Festuca sulcata) és főleg sudárrozsnok (Bromus erectus) alkot erdőtípust a karsztbokorerdőkben (Cotino-Quercetum), míg a száraz tölgyesekhez sorolható mészkedvelő tölgyesben (OrnoQuercetum) főleg az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) az erdőtípus alkotó. A Melica
