Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

A MECSEK DÉLI SÍKJÁNAK MÓLLUSCA-PAUNÁJA 29 folyóvizek közül a források és patakok, az állóvizek közül pedig a Dráva holtágainak, a tavaknak (halastavaiknak) és a mocsaraknak környezeti viszonyait tárgyalja s megállapítja, hogy a délbaranyai csigapopulációban a hidrofauna 43,15%-os arányszámmal szerepel. A fejezet második részében (II.) a szárazföldi élethelyek mikroklimatikus viszonyait és az egyes terepek malakofaunáját ismerteti. A vízparton és a vizes réteken a csigaállomány 22,10%-a, a nedves, félárnyékos, bokros ligetekben 11,57%-a, az erdőkben, erdőszéleken és tisztásokon 16,08%-a, a kevésbé nedves, kopár, meleg terepeken 6,31%-a él. A vizsgált tereprészek ökológiai karaktere topográfiai eloszlás szerint nem egységes. Mások és egymástól jelentékenyen eltérőek a pécsi rétek, az erdők, vagy a Drávapart környezeti viszonyai s ehhez képest más faji összetételt és abundancia értéket mutat azok faunája is. A figyelemmel kísért populációdinamika kérdéseinek keretében közli azoknak a domináns fajoknak jegyzékét, melyeket fajonként százon felüli példányszámban gyűjtött, valamint azokat a nagyvagilitású faunaelemeket, melyek a legtöbb és legváltozatosabb élettérben terjedtek el. Ugyanebben a fejezetben foglalkozik a Drávapart hordalékfaunájával s a csigahéjak épségéből következtetve megállapítja, hogy azokat a folyó sodra nem túlságosan távoli helyekről, semmieset&§* re sem a Keleti-Alpokból, hanem valószínűleg a Dráva erdővel borított, közeli árterületeiről szállítja. A Mecsek déli síkjának Mollusca-állományát környezettani vonatkozásban mérlegelve, megállapítható, hogy az öszszetételében minden tekintetben alföldi faunára emlékeztet. Ennek igazolása céljából az ország különböző részeiből néhány összehasonlító arányszámot közöl s azokat egybeveti a délbaranyai csigaállománnyal. A negyedik fejezet faunagenetikai kérdésekkel foglalkozik. A származástani adatok értékelésének állatföldrajzi szempontból azért van fokozott jelentősége, mert a Mecsek déli síkján élő puhatestűek megjelenésükkel irányt mutathatnak azokra az utakra, amelyeken át a csigák előnyomulása és a Mecsek térségeinek benépesedése végbement. Szerző felsorolja a vizsgált terepen élő csigák faunagenetikai csoportjait, az egyes csoportokat alkotó faunaelemeket s azok arányszámait is ismerteti. E szerint az ősi törzs tagjai 22,10%kal, a középeurópai fajok 50,52%-kal, az alpesi fajok 2,10%-kal, a déli kapcsolatú (mediterrán) fajok 5,26%-kal, a délhorvát (illyr) fajok 2,10%-kal, a keletbalkáni (moesiai) fajok 9,47%-kal, a keleteurópai (szarmata) fajok 3,15%-kal, végül a bennszülött (endemikus) fajok 5,26%-kal vesznek részt a cönozisban. A Mecsek déli síkjának csigapopulációját állatföldrajzi vonatkozásban az jellemzi, hogy annak állományalkotó elemeit magas — 72,63%-ot elérő arányszámmal, — az ősi törzs tagjai mellett a középeurópai elemek képviselik, míg a faunának a fajspektrumban résztvevő többi tagjai mindössze 27,34 százalékos arányszámmal az alpesi, déli kapcsolatú, délhorvát, keletbalkáni, keleteurópai és a bennszülött fajok között oszlanak meg. A faunagenetikai értékelésekkel kapcsolatban a szerző még azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a vizsgált terepen elterjedt recens puhatestűek közül milyen fajok éltek területünkön a jégkorban. Számszerű kimutatásban 33 ilyen fajt sorol fel, melyek a Mecsek déli síkján élő fajoknak 34,26%-át képviselik. Befejezésül a fosszilis és recens fajok számarányainak egybevetésével igyekszik magyarázatot adni a középeurópai fajok nagyarányú beáramlásának és területünkön észlelt elterjedésének. IRODALOM: 1. Entz G.: A Balatonnak és vízkörnyékének puhatestű faunájáról. (Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, XIII. kötet, Tihany, 1941.) 2. Gebhardt A.: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsány i-hegy en (Janus Pannonius Múzeum 1957. Evkönyve, Pécs). 3. Gebhardt, A.: Malakofaunisztikai, ökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Zselicségben (Somogy megye). Állattani Közlemények XLVII. kötet, 1—2. füzet. , 4. Gebhardt, A.: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája (Janus Pannonius Múzeum 1958. évkönyve, Pécs). 5. Pintér, I.: Adatok Keszthely környékének Mollusca-faunájához (Állattani Közlemények, XLVI, 1. 2. füzet, 11957.) 6. Soós, L.: A Kárpát-medence Mollusca-faunája (Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1943.) 7. Soós, L.: Magyarország állatvilága: Csigák I. (Gastropoda I.) Budapest, 1956. 8. Visnya, A. és Wagner, J.: Kőszeg és környékének Mollusca-faunája (Vasi Szemle könyvei, 1936. III. évf., 4. sz., Szombathely). 9. Wagner, J.: Malakozoologische Mitteilungen aus West- und Südungarn (Zoologische Anzeiger Leipzig, 1930. Bd. 86, Heft 11/12)