Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

28 GEBHARDT ANTAL 1. Stagnicola palustris О. F. Müll. 2. Planorbis (Tropidiscus) planorbis L. 3. P. (Spiralina) vortex L. 4. P. (Spiralina) vorticulus Troech. 5. P. (Anisus) spirorbis L. 6. Succinea putris L. 7. S. oblonga Drap. 8. Cochlicopa lubrica O. F. Müll. 9. Abida frurnentum Drap. 10. Vertigo pygmaea Drap. 11. Truncatellina cylindrica Fér. 12. Pupilla muscorum L. 13. Vallania pulchella O. F. Müll. 14. V. costata O. F. Müll. 15. Imparietula tridens Müll. 16. Zebrina detrita O. F. Müll. 17. Cochlodina laiminata Mont. A felsorolásból megállapítható, hogy a Mecsek deli síkján ma élő puhatestűeknek több mint egyharmada már évszázezredekkel ezelőtt Dél-Baranyában elterjedt. Ez a százalékos arány azonban messze eltér a kutatott vidék recens faunájának számbeli értékeitől, amit érthetővé tesz az a körülmény, hogy a vízi eredésű Mollusca-fauna nagymértékű kiesése a fosszilis csigák faj számát jelentős mértékben csökkenti. A kérdés elbírálásánál azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy környékünkön a löszperiódus Mollusca-faunája a vizsgálatok eredménye szerint 50 fajt, 1 alfajt, 10 változatot és 2 formát számlált, s annak 66%-a a területünkön ma is él. Amikor a jégkor véget ért, a malakofauna nemcsak az egyedek gyakorisága tekintetében, hanem faji összetételében is jelentékenyen megváltozott, mert a csigaállomány egy része a környezeti viszonyoknak számukra kedSzerző tanulmánya bevezető részében célkitűzéseit ismerteti. Az első fejezet a Mecsek-hegység déli síkjának terepviszonyaival foglalkozik. DélBaranya különböző részeiben, mégpedig: 1. Pécs város lakott területén, 2. Pécsújhegy környékén, 3. Üszögpusztán, 4. a Basamalomi réten, 5. a Füzes-dűlőben, 6. a Pellérdi halastavaknál, 7. a Nagyárpádi mezőségen, 8. Villányban, 9. a Palkonyai halastavaiknál, 10. Harkány környékén, 11. a Garéi mocsarakban, 12. a Sumonyi halastavaknál, 13. Sámod—Majlátth-puszta—Alsócun környékén a Drávaparton és 14. Drávasztára—Zaiáta— Lajostanya határában ugyancsak a Drávaparton végzett gyűjtéseket, s az egyes tereprészekkel kapcsolatban ismerteti azok csigacö18. Clausilia dubia Drap. 19. Punctum pygmaeum Drap. 20. Vitrea diaphana Stud. 21. V. crystallina O. F. Müll. 22. Aegopinella (Retinella) nitens Mich. 23. Zonitoides nitidus O. F. Müll. 24. Euconulus fulvus O. F. Müll. 25. Fruticicola fruticum O. F. Müll. 26. Helicella obvia Hartm. 27. Trichia hispida L. 28. Monachoides rubiginosa A. Schmidt. 29. Perforatella bidens Chemn. 30. Arianta arbustorum L. (apró alpesi változat. 31. Cepaea vindobonensis С. Pfeiff. 32. Helix pomatia L. 33. Pisidium obtusale C. Pfeiff. vezőtlenné válása következtében, egykori elterjedési területéről visszavonulva, a pleisztocén faunaképből eltűnt és ezeknek helyét a löszkorszakot követő idők jellemző fajai foglalták el. A középeurópai fajoknak a pleisztocén után általánosan jelentkező magas arányszámai arra utalnak, hogy a jégkort követő klímaváltozás több olyan faj beáramlását tette lehetővé, mely a jégkor alatt életfeltételeit területünkön még nem találta meg. Egyes fajokat tehát a klímaváltozás területünkről visszahúzódásra kényszerített (boreo—alpesi elemek), más fajokat viszont letelepedésre késztetett. Amit a fauna a kigyomlálással veszített, azt behozta a bevándorlással, következésképpen az arány hozzávetőleg változatlan maradt. Hogy azonban a bevándorlás területünkre milyen útvonallakon át történt, azt a további terepvizsgálatok fogják eldönteni. nozusait is. Topográfiai szempontból különbséget tesz: 1. az ártéri vizes erdők és rétek, 2. az ármentes teraszok és 3. a „hegyföldek" között, ami alatt az ormánsági nyelvhasználat a hegyoldalak síkságba olvadó peremét érti. A második fejezet tanulmánya rendszertani részét öleli fel. Vizsgálatai során a délbaranyai csigafaunából 10 593 példányszámban 96 fajt, 1 alfajt, 6 változatot és 11 formát —, összesen 114 rendszertani egységet (taxon) gyűjtött. Minden fajnál közli a gyűjtés helyét, idejét és zárójelben a gyűjtött példányok számát. A harmadik fejezet a vizsgált terep ökológiai viszonyait két fejezetben tárgyalja. Az első (I). részben limnológiai tényezőkként: a A recens fajok: 34,26%-a összefoglalás