Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája
A MECSEK DÉLI SÍKJÁNAK MOLLUSCA-FAUNÁJA 23 Legnagyobb abundancia értékkel — fajonként 100 példányon felül — a következő csigák szerepelnek' Pld. Valvata eristata O. F. Müll. 786 Bithynia tentaculata L. 327 Stagnicola palustris О. F. Müll. 110 Radix ova ta Drap. 1144 Physa fontinalis L. 329 Ph. acuta Drap. 120 Planorbis (Tropidiscus) planorbis L. 1451 P. (Anisus) spirorbis L. 804 Gyraulus (Gyraulus) albus О. F. M. 122 Segmentina complanata Drap. 110 S. nitida О. F. Müll. 795 Succinea putris L. 107 S. oblonga Drap. 245 Cochlicopa lubrica O. F. Müll. 141 Vallonia pulchella O. F. Müll. 427 Aegopinella (Retinella) nitens Mich. 124 Zonitoides nitidus O. F. Müll. 1055 Monacha cartusiana O. F. M. 126 Trichia hispida L. 291 Monachoides rubiginosa A. Schmidt 414 Pisidium cinereum Aid. 137 9165 Felületes mérlegeléssel ezt а 21 fajt kellene a csigaasszociáció állományalkotó elemeinek tekinteni, mert hiszen azoknak összesített egyedszáma 9165 példányra rúg, amely szám a 10 593 példányt elérő populációnak 86,51%át éri el. Ez a megállapítás azonban hibás volna, mert pl. a Physa fontinalis L., a Physa acuta Drap., vagy a Segmentina complanata Drap.-fajok mindössze egy-egy tóban, mocsárban fordulnak elő — s ott valóban a domináns fajok szerepét töltik be —, egyéb biotopokból azonban hiányoznak. Többet árulnak el azok a fajok, melyek élénkebb vagilitásufcra, a táplálék felvételében jelentkező igénytelenségükre és a kedvezőtlen mikroklimatikus feltételeikkel szemben nagyobb tűréshatásukra való figyelemmel az élettereikben nem válogatósak. Ilyenek: a Viviparus fasciatus O. F. Müll., Valvata eristata O. F. Müll., Bythinia tentaculata L., Limnaea stagnalis L., Stagnicola palustris О. F. Müll., Radix ovata Drap., Planorbarius corneus L., Planorbis (Tropidiscus) planoirlbis L., P. (Anisus) spinorbis L., Gyraulus (Gyraulus) albus O. F. Müll., Vallonia pulchella O. F. Müll., Aegopinella (Retinella) nitens Mich., Zonitoides nitidus O. F. Müll., Monacha cartusiana O. F. Müll., Trichia hispida L., Monachoides (Zenobiella) rubiginosa A. Schmidt. Ezek a fajok a mellett, hogy rendszerint magas példányszámban jelentkeznek, egyszersmind a legtöbb tereprészben is előfordulnak:, következésképpen konstancia értékük eléri, sőt meghaladja az 50%-ot. A többi fajok példányszám szerinti megoszlása annyira csekély, megjelenésük a faunában annyira ritka, hogy azok — százalékos megoszlásúik alacsony értékeire való figyelemmel — mint állományalkotó elemek nem jöhetnek számításba. Szükségesnek látszik, hogy néhány szóval a Drávapart „hordalék-faunájával" is foglalkozzunk. Első megközelítésben úgy tűnik fel, hogy ezeket az „ismeretlen terepről" a víz sodra által elhurcolt „idegen elemeket" nem is volna szabad a Mecsek-hegység déli síkjának malakofaunájába felvenni. Ez a felfogás azonban nem helytálló. Mert igaz ugyan, hogy az Aegopis verticillus Fér. és a Perf oratella bidens Chemn. fajoknak egyetlen élő példányát se találtaim a Dráva partján, illetőleg annak árterületén, de üres héjaik annyira frissek voltak, hogy a hullámoknak azokat feltétlenül közeli terepről, de legalábbis Baranya megye déli határsávjárói kellett elsodorni. Megítélésem szerint a szóbanlevő fajok jelenléte szekundér lelőhelyük ellenére is arra enged következtetni, hogy azok nem túlságosan messziről kerülhettek oda, s hogy a csigák a Dráva menti ártér erdőségeiben élnek. Az ártéri erdők rendszeres behatóbb vizsgálata azonban csaknem lehetetlen, mert a terep szigorúan ellenőrzött határsáv. Dél-Baranya puhatestűinek ökológiai értékelésénél feltűnő az életközösségben a szárazföldi populációkkal szemben a vízi fauna 50%-ot megközelítő túlsúlya. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy vizsgálatunk tárgya sík terep, melyen a talajvíz számottevő területeket takar s amelyet számos patak vize öntöz, s ha helyesen mérlegeljük a terepen szétszórtan előforduló mocsarak, nádasok, lápok stb. hidrobiológiái jelentőségét, valamint a Dráva árterületének sok száz négyzetkilométert elérő kiterjedését, — érthetőnek találjuk, hogy a rendkívül változatos életfeltételeket biztosító terepen az állandó letelepedésre a hidrofauna is számtalan megfelelő biotopra talál. Az a körülmény, hogy az életközösségben a csigapopuláció vízben élő tagjainak százalékos arányát közvetlenül a vízparton és a vizes réteken elterjedt fajok 22,10%| kal követik, ugyancsak a sajátos terepviszonyokban leli magyarázatát, mert a Dráva partján, valamint az árterület számtalan nedves terepén igen sok csigafaj talál optimális környezetre. E mellett a Mecsek-hegység déli síkjának legnagyobb részét hatalmas kiterjedésű, mocsaras terepekben gazdag rétek alkotják.
