Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

24 GEBHARDT ANTAL A ligetek mindössze 11,57%-ot elérő faunájával szemben az erdő csigaállománya ismét magasabb (16,08%) százalékkal jelentkezik. Kétségtelen, hogy a szárazföldi szervezetek számára a legváltozatosabb miliőfeltételeket az erdő nyújtja s az egymástól néha élesen elütő mikroklíma szinte megrostálja a csigapopulációt. Minden biotopban (lombhulladék, növényi korhadék, kéregalja, fák gyökérzete stb.) olyan faj él, melynek környezetigényét és táplálkozásbiológiai szükségletét az adott miliő a legjobban kielégíti. Az életközösségnek kevés tagja (6,31%) kedveli a kevésbé nedves, szárazabb terepeket. De ez a kevés faj is inkább fokozott melegigénye, mint a szárazság miatt keresi fel a szóbanlevő terepeket. A fajok legnagyobb része mészkedvelő s ez a magyarázata egyrészt annak, hogy inkább csak mészhegységek talapzatánál fordulnak elő, másrészt, hogy a vizsgált — általában mészszegény —, terepen az általánosan elterjedt Monacha cartusiana O. F. Müll, faj kivételével, a puhatestűek rendkívül csekély példányszámban szerepelnek. Környezettani vonatkozásban szemlét tartva a Mecsek déli síkján elterjedt Mollusca-állományon, megállapítható, hogy az öszszetételben minden tekintetben alföldi faunára emlékeztet. Az életközösségben szereplő hegyi, vagy éppen alpesi elemek olyan kevésszámúak, hogy azok jelenléte az asszociáSzármazástani adatok értékelésének állatföldrajzi szempontból azért van fokozott jelentősége, mert a Mecsek déli síkján élő puhatestűek megjelenésükkel irányt mutat- hatnak azokra az utakra, amelyeken át a csigák előnyomulása és a Mecsek térségeinek benépesedése végbemehetett. Ez az útkeresés egyrészt azért érdekes, mert a terep csaknem határos a horvát (illyr) hegyvidékkel, mely a déli kapcsolatú, balkáni és mediterrán faunaelemeket közvetítheti, másrészt mert érintkezésben van a Drávával, melynek sodra mecióban alárendeltnek tekinthető. Minél nagyobbfokú az orografiai viszonyok által biztosított környezeti feltételek tekintetében a megegyezés, vagy hasonlóság két — habár egymástól távoleső —, terep között, az egybevetett faunák faji összetételében annál jobban elmosódik az eltérés. Ezt a feltevést tanulságosan támasztja alá néhány összehasonlítás eredménye. Míg ugyanis a vizsgált terephez fiziografiai szempontból rendkívül hasonló Csurgó környékén (Kovács Gyula levélbeli közlése szerint) a Dráva mellett eddig ismert 53 fajból 47 (88,6%), az Alföld jellegű Zselicségben (Somogy m.) az ott gyűjtött 77 fajból 65 (84,4%), Győr környékén (Gönyü járás) 76 fajból 62 (81,5%) közös a Mecsek déli síkján elterjedt Möllusca-faunával, — addig hegyvidékek közelében: a Balaton mellett 100 fajból 79 (79,0%), Keszthely környékén 103 fajból 77 (74,6%), a Mecsekben 100 fajból 68 (68,0%), a Keleti-Alpok közelében, Kőszeg vidékén 88 fajból már csak 67 faj (64,7%) közös Dél-Baranya csigapopulációjával. Az összehasonlítások eredményéből az a következtetés vonható le, hogy a puhatestűek elterjedésében nem annyira a földrajzi távolság, mint inkább a mikrofclimatikus tényezők, a talaj minősége, a nedvesség foka, a táplálkozásbiológiai adottság és nem utolsó sorban a törzsfejlődést irányító s az elterjedést szabályozó történeti múlt a döntő tényező. gyénk területére nyugati irányból — feltehetőleg a Keleti Alpokból is —, szállíthat csigákat, illetőleg azok petéit. Hogy azonban ez a faunaközvetítés a természetben valóban fennáll-e, s hogy az a Mecsek csigáinak faji összetételében milyen mértékben érvényesül, arra csak a Dél-Baranya vizsgálat alá vetett terepein elterjedt puhatestűek származási adatainak részletes elemzése nyújthat megbízható alapot. A Mecsek déli síkján élő csigák faunagenetikai csoportjai a következők: 4. Fauna genetikai kérdések