Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Dombay János munkássága

DOMBAY JÁNOS MUNKÁSSÁGA 193 és következtetéshez jut. (pl. társadalmi rétegj ződés a sírok fekvése és mellékleteik alapján), de megkockáztat olyanokat, amelyek könnyen támadhatók. („Napvallás", a zsugorított holttesteknek „imádkozó" testtartásban I való földbehelyezése, stb.). Feltűnő, hogy nem utal Wosinszky lengyeli ásatásaira, illetve anyagát emezekével csupán egy csekély jelentőségű kérdés felvetése nyomán hozza kap\ esolatba. A dolgozat gyengeségeit szemügyre véve, Gallus Sándor, a Folia Archaeologica 1939. I—

II. évfolyamában írt a tanulmányról kritikai ismertetést. Dicsérően ismeri el Dombay ásató érdemeit, de heves támadásban is részesíti egyes szakszerűtlen megállapításait, korai általánosításai miatt és támadja a szerkesztőt, mert a szerinte egyszerű anyagközlésnek meg nem érdemelt fontos helyet és díszes külsőt áldozott. Ugyanakkor, ugyanazon a helyen Roska Márton dicsérőleg ír a zengővárkonyi ásatások kezdeti eredményeinek publikálásáról, kiemeli az anyag nagy jelentőségét s kijelenti, hogy Zengővárkony a hazai őstörténet számos kérdésére fog még rávilágítani. A szerkesztő Fettich védi önmagát és Dombayt. Rámutat arra, hogy az anyag értéke joggal érdemli meg. a részére biztosított helyet, a közlés módszerét illetőlen pedig, — éppen Gallus írásaiból vett példa alapján, — bizonygatja, hogy Dombay elfogadott módszert alkalmazott munkája megírásánál. Régész szakkörökben sok vitára adott okot Dombay írása, illetve a Folia hármas kritikája. A tanulmány utóbb még egy kritikai ismertetést kapott Patay Pál tollából. (Arch. , Ért. 1940. 274—276. o.) Patay is rámutatott Dombay egyes állításainak tarthatatlanságára. Í (Napkultusz), vagy nem igazolható voltára (az J egyes sírcsoportok egy-egy család temetkezési ; helyéül szolgáltak, stb.), kétségbe vonta a telepnek Dombay által vélt terjedelmét, sajná: lattal állapítja meg, hogy Dombay nem tudta, vagy nem akarta Zengővárkonyt Lengyellel kapcsolatba hozni. Igyekszik pótolni Dombay időrendi, stb. megállapításainak hiányait, mondván, hogy Zengővárkony a rézkor II. szakaszába, a tiszai kultúrába tartozik s feltétlenül rokonságban van Bodrogkeresztúrral. Kétségbe vonja Roska megállapításait, aki Zengővárkonyt az újabb kőkor legvégére eső Tripolieval hozta kapcsolatba, a kapcsolat, rokonság további keresése során pedig északnyugat irányába. Szelimecz (Zelence) festett njkerámiája felé mutat. Végeredményben pedig I Patay elismeri a szorgalmas, lelkes, fáradságot nem kímélő, rendszeres munkát, amelyet I Dombay a feltárásnál és az anyagismertetés-| ; nél kifejtett, amiért neki a magyar régészet

Щ a legnagyobb elismeréssel és hálával tartozik. Számottevő közlemény többé nem jelent ? meg Dombay Jánostól az országos szaklapokban, a Zengővárkony folytatásáig. A Pécsi Városi Múzeum új vezetőt kap, akivel Dombay barátságos kapcsolatot tud teremteni. Ennek jeleként a városi múzeum 1939—40. évi értesítőjében jelenik meg a „Báránya vármegyei múzeum őskori agyagszobrai", с kis tanulmánya, amelyben az eddig előkerült zengővárkonyi állat- és anyaszobrocskákat ismerteti, rámutatván ezeknek az ősi társadalomban betöltött szerepére is. (Pécs Szab. Kir. Város Majorossy Imre Múzeumának 1939—40. évi Értesítője. Pécs, 1940. 6— 10. o.) A Városi Múzeum 1941. évi működését később éppenséggel Dombay János ismerteti I a Janus Pannonius Társaság folyóiratában. , (Sorsunk. III. évf. 2. sz. 1942. 146—147. o). Dombay János néhány év alatt Pécs város ' művelődésében számottevő szerephez jut. A helyi lapok szívesen adnak helyet ismeretterjesző közleményeinek, előadásokat tart. \\ Az új megyei múzeum anyaga gyarapodik, raktárszerűen sem tudják már befogadni azt a megyeházán biztosított helyiségek. A cél pedig nemcsak a raktári elhelyezés, hanem h komoly, nagyobbszabású állandó kiállítás. [| Dombay János szakadatlanul kilincsel,- járja a megyeházát, a minisztériumot, a Nemzeti Múzeumot. Szüntelen szorgalmazásának eredménye, hogy 1941. évben a megye megvásárolja a Széchenyi tér 12. sz. alatti egyemeletes, régi épületet. Egyelőre azonban itt is csak a népművészeti gyűjtemény kerülhet kiállításra. A régészeti anyag a kitűzött célhoz nem elegendő mennyiségű, egyes időszakokban nagy űrök tátonganak, egyszóval nincsen még együtt annyi anyag, amennyivel a megye régészeti múltját ábrázolni lehetne. Amire elérkezett volna a kiállításhoz, Dombay János terveibe már beleszólt a második világháború. A múzeum épületének jó részét katonai célokra veszik igénybe, a gyűjtemény, gondosan becsomagolva, a pincébe kerül. Változatlan gonddal folytatja leltározási munkáját. Betűi a gyöngyszeműségből veszítenek, rajzai egyre tökéletesebbek. Az elkövetkezett esztendők alatt azonban Dombay János nem ül más tekintetben sem tétlenül. Megszűkített anyagi lehetőségek ellenére is az 1941—42. években az 1933-ban felfedezett Pécsvárad—aranyhegyi kőrézkori és kora vaskori telepek kutatását kezdi meg s folytatja a következő évben is, feltárja a 13*