Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Dombay János munkássága

194 PAPP LÁSZLÓ vállalkozhat a gyűjtemény kiépítésére, amihez anyagi eszközei sincsenek. Hosszas töprengés után, 1936. decemberében, Dombay javaslatot terjeszt a vármegye vezetői elé a korábban nem csekély eredménnyel működött Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület feltámasztására, ennek keretében megyei múzeum létesítésére, amivel nemcsak gyűjteményének fejlesztését oldanák meg, hanem a. megye egész területére kiterjesztenék működését. Tudatják vele, hogy erről a kérdésről már a Nemzeti Múzeummal is tárgyaltak, olyan értelemben, hogy a vezetést Dombayra bízzák. Ez utóbbinak egyetlen akadálya, hogy nincsen egyetemi végzettsége. Az altemplom ásatását januárban is folytatja. „Reményeim nem váltak valóra, — mert semmiféle tárgyi bizonyítékot nem találtam, amely a XI. sz-ra utalna. A feltárt sírok üresek, így csakis a sírok helyzetéből, a helyiség kiképzéséből lehet a kolostor ittlétére vonatkozóan következtetni..." A Műemlékek Országos Bizottságát az ásatásokról nem értesíti, mert ez volt az uradalom kívánsága, ,,de a múzeum szempontjából sem lett volna célszerű az ügy nyilvánosságra hozása ... Elhatároztam hát, hogy a bencés kolostor kutatását szüneteltetem, minden időmet és erőmet a vártorony restaurálására és a gyűjtemény fejlesztésére fordítom." Várja a megígért intézkedést felvetett javaslatára, de „nyomasztó csend és nyugalom van ... érthető aggodalommal vagyok eltelve, de készítem a torony restaurálásának tervét . .." Az „ügy" azonban nem olyan egyszerű. Azt csak az 1937. évi szeptember havi vármegyei közgyűlés tárgyalja. Dombay attól tart, hogy a Pécsre tervezett Baranya Vármegyei Múzeum gondolata nem örvendezteti meg a pécsieket, mert hiszen Pécsnek van mintegy négy évtized óta három osztállyal működő múzeuma. A megyei vezetők erre nem számítottak, de Dombaynak lett igaza. Végül a megye keresztülviszi akaratát, a következő évben a kultuszminisztérium hozzájárul ahhoz, hogy a pécsváradi gyűjtemény Pécsre kerüljön s felállítsák a Baranya Vármegyei Múzeumot, amelynek vezetőjévé (múzeumőrévé) Dombay Jánost nevezik ki. Kikötik, hogy négy éven belül meg kell szereznie az alaki képesítést, aminek az akkor már többgyermekes családapa eleget is tesz. A pécsváradi gyűjtemény a pécsi vármegyeházának udvarán, két kis toldaléképületben kap helyet, az egyikben a régészet, a másikban az Igaz Lajos gyűjtötte népművészeti anyag. A régiségek azonban csak raktári elhelyezéshez jutnák, a néprajzi tárgyakból kis kiállítást rendeznek be. Mégis, Dombay Jánosnál boldogabb embert alig lehetett volna találni Pécsett ebben az időben. Elérte álmai vágyát, kizárólag a régészkedésnek élhet. Az 1938—1941 évek között folytatja, illetve megkezdi a kékesdi, a gyódi, ellendi, szellői, a két nagypalli avarkori^az első és második ellendi, a pdlotabozsoki, а somogyvasasi, mekényesi Árpád-kori, a kői római^kori^ temető ásatását. Számtalan leletmentést végez, ; egyebek közt olyan helyeken (Szentlászló, I -szentegyedi, máriakéméndi, meződi római- 1 kori, cselegörcsönyi avarkori temető), ahová ! élte végéig visszakívánkozott, hogy félbemaradt kutatásait folytassa. De csaknem minden : évben visszatért a zengővárkonyi szelídgesz- ! tenyések közelébe, a nagy lengyeli őstelepre ; s készül ennek nagyszabású feltárására. Pécsre költözését követően az eddig gyűj- и tött anyagának szakszerű leltározásába kezd. l! Gyöngy betűkkel írt leltárkönyveiben hasonló fejlődési folyamatot látunk tükröződni, } mint korábban az ásatási tevékenységét meg- • örökítő feljegyzéseiből. Tárgyleírásai határo- j zottabbak, rövidebbek lesznek, ha mégis jobban elidőzik egyik, vagy másik tárgy mellett, ennek indokoltságát mind több esetben meg- i állapíthatjuk. A fontosabb tárgyak leírását rajzokkal kíséri. Néhány év alatt ábrázolási készsége valósággal művészi fokot ér el, rajzait szakember s laikus egyaránt megcsodálhatja. Eközben — budapesti barátai közvetítésé- | vei — elérkezik az első szerény publikációjához. Zengővárkonyi ásatásainak anyagából ad bemutatót a Germania 1938. évi lapjain. (Das Neolithicum von Zengővárkony Kom. Baranya (Ungarn). G. 22. к. 215—218. old. 1938). A következő évben az akkor Fettich Nándor szerkesztésében megjelenő Archaeologia Hungarica közli, — a tanulmány számára írt szerkesztői előszó kíséretében, — „A zengővárkonyi őskori telep és temető" с munkáját, a teljes szöveg angol nyelvű fordításával. (A. H. XXXIX. köt. 1—45. + 46—98. o. Budapest, 1939). [Л/ jAz azideig 11 csoportban feltárt 78 sírt írjaHe Dombay János ebben a tanulmányában. A síroknak és mellékleteiknek elhelyezésében észlelt jellegzetességeket pontosan kielemezve, néhány máig is helytálló megállapításhoz