Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Dombay János munkássága

DOMBAY JÁNOS MUNKÁSSÁGA 193 Értesíti a Nemzeti Múzeumot s belefog a mentésbe. Alig kezdi meg a munkát, Kékesdről kap hírt, ahol római temető sírjai mennek veszendőibe a szőlő alá forgatás munkájától. Megkezdi ezek megmentését is. Elképzeléseiben már ott tart, hogy keresi a temetők sírjainak népeit, azokat a történelem mozzanataiba szeretné behelyezni, de belátja, hogy számára ez korai feladat. A zengővárkonyi őstelep eközben állandóan nyugtalanítja. Szeptemberben is dolgot zik az Igaz dűlőben. Rájön arra, hogy a telep I roppant kiterjedésű. Nem tud megállapodni egyetlen helyen: „évenként hol itt, hol ott | ásom a kutatóárkokat, — írja — míg valahol komolyabb jelentőségű lelet helyhez nem köt". Rendszertelennek látszó rendszerét heI lyesnek tartja s igazoltnak látja akkor, ami! kor Bárdos József földjén megtalálja a telep ' első sírjait, ezzel, mint kezdetben véli, ,,a telep szívét." A sírokból pedig előkerülnek a vékonyfalú, festett edények, köztük a csőtalpas tálak tömegei. Utóbb rájön arra, hogy a sírok csoportonként csekély számúak s egyegy központi térség köré sorakoznak. Önbizalma egyre erősödik. Munkájában mindvégig hű segítőjének, ösztönzőjének, feleségének segítségével az egyik zengővárkonyi sír in situ kiemelését is megkísérli, „keserves fáradsággal", de az első alkalommal sikertelenül. A második kísérlet azonban eredÏ ménnyel járt. A 2 mázsa súlyú ládát egykerekű taligán szállítják a várba. * A Történeti Múzeum, Fettich Nándor és László Gyula javaslatára, a pécsváradi gyűjtemény fölött afféle patronáló szerepet hajlandó vállalni s a kultuszminisztériumhoz fordul a vártoronynak restaurálása, a gyűjtemény céljaira való végleges átengedése végett. Az akció sikerrel jár, amiről Dombay karácsonykor kapja meg az értesítést. Rendkívüli szabadságot kap —, amivel szemben főnöke rosszallását fejezi ki —, hogy a második és harmadik helyiséget is rendbehozassa, ajtóval, ablakkal lássa el és berendezze. Ásatásaira 200 pengőt a megye, 200 pengőt a Pécsi Bányaigazgatóság, 80 pengőt az uradalom folyósít. Az innen-onnan befolyó összegekből Dombay 6 új tárlót készíttet s 1936. június 14-én kidoboltatja a pécsváradi jegyzőség területén, hogy a múzeum vasárés ünnepnapokon 9—12 óráig látogatható. * A három múzeumi szobát rendbehozták, azonban maga a vártorony s többi szobái változatlanul siralmas állapotban vannak. „A felső terem tele papíranyaggal, nincsenek ablakok, a szél és eső szabadon behatol, a menynyezet leomolva, a csigalépcső kikorhadva... a légvonat kibírhatatlan. A torony és a toldaléképület kívülről elhagyatott, összedőlni készülő épület benyomását kelti..." Dombay bizakodik, hogy ha a múzeumot sokan látogatják, a belépődíjakból elő lehet teremteni az épület helyreállításának költségeit. „Ezzel a tudattal fogtam hozzá a kutatómunkához és ásatásokhoz", — jegyzi fel önmagának is emlékeztetőül. Folytatja akékesdi római kori temető ásatását, kipuhatolja ugyanott egy másik, de elpusztult római temető helyét. Püspökszenterzsébeten avar temető ásatásába kezd, augusztusban a szilágyi határban, az Aranyoldalban dolgozik, amelynek római lelőhelyét az eddig előkerültek közül a legfontosabbnak tartja: itt épületmaradványokat, színes mozaikpadló-töredékeket, tégla-sírokat talál, Valens és Valentinianus érmével keltezve. Egyelőre 11 sírt tár fel. Még ugyanezen hónapban próbaásatást végez Olasz határában, ahol, töredékesen, II. sz.-i római emlékek kerültek elő. Ezeket a pécsváradi járáson kívül esett munkálatokat már a {Történeti Múzeumtól kért és kapott „megbízás" alapján végzi, amiről hivatalosan értesül a pécsi múzeum is. Szeptemberben 10 nap alatt 15 zsugorí- il tott sírt tár fel Zengővárkonyban, ezek közül L hatot „földjével együtt" emel ki. Most már külön „őskori osztály" felállításának gondolatával foglalkozik. Erre a célra a vártorony földszíntjén levő, kocsiszínnek használt nagyobb helyiséget szemeli ki. Megkapja, sőt 2500 pengőt is a helyiség helyreállításához, további 500 pengőt a torony tatarozásához. Építészeket küldenek ki a vártorony állapotának megvizsgálására, megmentését lassanként egy kis gárda szorgalmazza. Novemberben belekezd a pécsváradi altemplom ásatásába. Csak néhány sírt talál az apsis előtti térségben, ezek korát — mivel mellékletük nincsen, — nem tudja megállapítani. Mindeközben felvetődik a gyűjtemény tulajdonjogának és a gyűjtemény^szervezet fejlesztésének kérdése. Az eddig ugyan nem túlságosan nagy összegű áldozatokat a vármegye hozta, a Történeti Múzeum viszont a pécsváradi gyűjteményt „expozitúrájának" tekinti. Dombay tudja, hogy a Nemzeti Múzeumnak csupán annyi érdeke fűződik az ügyhöz, hogy segítenie kell a pécsváradi járás területéről előkerülő leletanyag megmentését, de nem 13 J. P. Múzeum