Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. I.
SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 1 KOVÁTS VALÉRIA I. AZ OSTROM A NÉP EMLÉKEZETÉBEN Közel 400 esztendeje annak, hogy Szigetvár hősi helytállása bekerült a történelembe. A korabeli híradások, krónikák, s a későbbi történeti munkák ismertté tették a legendás hírű várat. 2 A szépirodalom számára is hálás témának bizonyult a drámai küzdelem; a szigetvári hősök önfeláldozása szimbólummá magasztasult. 3 A név és hely híre határainkon túl is elterjedt, de Zrínyi és katonái nagy tetteit csak a történeti és irodalmi műveltséggel rendelkezők ismerhették meg. A népi kultúra számára mindez ismeretlen maradt, csak Szigetvár környékének paraszti lakossága emlékében él az egykori Szigetvár hősi időszakának története. Ezt a néphagyományt kívánjuk bemutatni a történeti eseményekkel egybevetve, kronológiai sorrendben. Ezt részben azért tesszük, mert a Szigetváron föllelhető néphagyomány nem mutat különleges vonásokat, ugyanazoknak az elképzeléseknek helyi variánsai élnek, amelyek az ország más vidékein is találhatók, ugyanekkor ez az általános színezetű hagyományanyag Szigetváron és környékén sajátos környezetének megfelelő formát ölt s a helyi eseményekre vonatkoztatva jelenik meg. A hagyományanyag tárgyalásánál, a történeti esemény időrendi sorrendje mellett, 1 A szigetvári történeti néphagyományok összegyűjtött anyagáról szóló tanulmányt három részben kívánjuk közzétenni. A jelen I. részt követi a hódoltsági hagyományanyag közlése, majd a harmadik részben a feldolgozást, értékelést adjuk. 2 Máig is legrészletesebb feldolgozás, bár több szempontból elavult, Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek. (1865.) c. munkája foglalkozik az 1566. évi ostrom forrásanyagával. — Legutóbb Németh Béla: Szigetvár története, (1903.) monografikus feldolgozásában ismerteti az ostrom történetét. 3 Karanovits József: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, költészetükben. (1905.) — Êcsy ö. István: Sziget vára és Zrínyi magyarországi latin költészetben. (1935.) azokra a helyi jelenségekre kívánjuk a figyelmet felhívni, illetve, amennyire lehetséges, a felvetődő kérdésekre feleletet adni, hogy milyen úton-módon került a néphez egy-egy motívum, melyek azok, amelyek képzeletét foglalkoztatják, mi az, ami számára közömbös, vagy érdektelen. Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolnánk, illetve, mielőtt a hagyoímányanyagot ismertetnénk, szükséges a szigetvári lakosság történetének rövid vázolása. 4 A színmagyar, városias Sziget települést 1408 óta említik az oklevelek. Dél-Dunántúlon, a zselici dombok alján, az Almás patak árterületén, a Drávától 25 km-re északra, Pécstől 32 km-re nyugatra találjuk a XV. sz. elején az Anthemios Oswald által épített kis torony-erődöt, Sziget mellett. Az 1500-as évek elején már a kézművesek egész sora él itt, s a városi fejlődés nagy lépésekkel halad előre. Ez magától értetődik, ha arra gondolunk, hogy Sziget a Pécstől nyugati irányban menő kereskedelmi út mentén feküdt, s a déli, szlavóniai vidékekkel szoros kapcsolatban állott. Török Bálint a közelgő török veszély miatt, a torony-erőd köré földvárat épít s magát a várost is földsánccal veszi körül. Az 1555. évi első nagy török támadás a védőműveken meghiúsult, s ezt követően a vár és város megerősítésének korszaka kezdődött, amiből a magyarok és horvátok egyaránt kivették részüket. Ennek a megerősítésnek következménye, hogy a török elől menekülő lakosság a megerősített Szigetbe húzódik. A felduzzasztott lakosságot a sáncokkal, várfalakkal körülvett földvár már neon 4 A lakosság történetének ismertetésénél felhasználtam Németh Béla idézett munkáját és Szentirmay Tibor: Szigetvár nagyközség település földrajza (1935.) с munkáját, amelyek azonban éppen a szóbanforgó vonatkozásokban nem teljesen kielégítőek. 9 J. P. Múzeum
