Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Papp László: A mohácsi csatahely kutatása
A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 233 lésének épületcsoportjai, a mellettük elterülő komlóskertek nagy helyet foglalnak el, gazdasági kisvasútvonalak hálózzák be a „terepet." A Feketekapu—Sátorhely vonalától délre, a Borzáig húzódó területen csak a gazdaság 7 sz. művelési táblájáról nyílik szabad kilátás. Túl a Borzán nyíltabb a térség. Igen jó lehetőséget nyújtanak a körültekintésre a Majs településének délkeleti sarkán lévő, s attól délfelé húzódó dombok, a több ízben tárgyalt mersei-géti dombvonulat. A közérdeklődés hatására, majd a csata 400 éves évfordulójának közeledtével megindulnak a próbálkozások és komoly kutatások. Az eszközökhöz képest szerfölött nagy terület alapos munkábavételét jórószben az imént említett tényezők is befolyásolták, nem is beszélve az anyagi akadályokról. 1923. évben néhány lelkes ember, élükön Brand Ede iskolaigazgató-tanárral, Mohácson múzeumegyesületet alapít, azzal az elgondolással, hogy múzeumot létesítenek. Ennek a megmozdulásnak egyik fő célja az 1526. évi gyászos csata helyének, sírjainak és tárgyainak kutatása. 67 Brand Ede — buzgó ügyszeretettel — adatokat gyűjt a csata helyének meghatáirozásához, s evégből ásatásokba kezd. Évkönyvi beszámolójából és a mohácsi múzeum archívumában őrzött kéziratából kitűnően, a „Csele patak'balpartja és az országút mellett" lévő őrháznál, illetve „az őrház és az országúttól keletre 42 m távolságra, a sík szántóföldön egy kis dombot" észlelt. Ezt felkutatta, s két belyen, „és pedig egy 8 m és egy 12 m területen(!) az emberi csontvázak összevissza dobáltan feküdtek — s miután a gödör oldalaiból is csontok látszottak ki, szintén nagy ob tömeg csont vázra lehet .következtetni." Az egész területet nem áshatták fel. „Körülbelül" 60 koponyát ástak ki. „Leletünk 4 rézspirális, melyek a 4 koponya halántékához függőleges helyzetben voltak odatámasztva.. ." Talált még egy „XVI. sz.-foeli francia zsetont" is, aminek segítségével, — „mivel Zsigmond lengyel király II. Lajos nagybátyja, egy nagyobb csapat katonát küldött segítségül s a lengyelek a XVI. sz.-beli franciákkal összeköttetést tartottak fenn", arra következtet, hogy „a föltárt tömegsírok a mohácsi csaával vannak összefüggésben." 08 Brand Ede ugyanitt megemlíti azt is, hogy a század elején, az általa kutatott területen, 67 Mohács r. t. város évkönyve. 07. o. — Mo hács. 19126. Szedi. Brand Ede. 68 Brand Ede kézirata 44—46. o. az őrház délkeleti oldalán, földásáskor, „kb. 150—200 emberi csontokra (!) akadtak. Feltehető, hogy az 1526-iki csata alkalmával, üldöztetés közben, itt ütközet volt", — írja. ,.A legszorgosabb kutatásom dacára a sírban semmiféle érmet, tárgyat nem találtam ..." A Nemzeti Múzeum részéről Fehér Géza, vezetésével 1949. évben ugyanitt végzett leletmentő ásatásokon, — amelyek szüksége a mohács—bátaszéki vasútszakasz építésének alkalmával merült fel, — megállapították, hogy a Brand Edétől említett terület az Árpád-kori és késő középkori Csele község temetőjének maradványa volt. Az ásatás során további 95 sírt tártak fel, megtalálták a falu településhelyét és Árpád-kori, valamint késő-középikori házrészleteket is felkutattak. 69 A Brand Edétől mohácsi tömegsíroknak nézett középkori temető korát kétségtelenül meghatározzák a temető sírjaiban talált S végű haj karikák, érmek és egyéb leletek. A „bronzspirálok" a középkori viselethez tartozó pártmaradványöknak bizonyultak. A csontvázak „összevisszasága" önmagában Is általánosan ismert középkori temető-jellegzetesség, amire Lajmér falu alább ismertetendő temetője is példa. A cselei temető sírjai tehát a mohácsi csatával összefüggésbe nem hozhatók. Brand Ede, kutatása közben, a sátorhelyi pusztától északra, az osztásban, nagy területen ,,edénytöredékeket'', alapfalmaradványokat is talált, amelyeket „egy törökök által feldúlt falu maradványának" néz, (kézirat 58. o.), de ugyanerről a helyről már előbb (kézirat 10. o.) megállapítja, hogy ,.a talált téglák szerint római telep volt." Kár, hogy Brand Ede munkásságát nem a környéken lakók nagyobbmérvű kikérdezésére fordította, összegyűjtött adatai közül csupán a már említett, Kait József uradalmi tiszttartónak közlései tekinthetőik értékesebbeknek. Kait egész életét az uradalomnál töltötte, jól ismerte annak, így a csatahelynek, egész területét és az ügy iránt érdeklődő, művelt ember volt. A korábban idézett levelében említett ágyúgolyók sorsáról mit sem tudunk. A mohácsi múzeum szépszámmal őriz kisebbnagyobb ágyúigolyót, ezek közül azonban hiteles helyről, éppen Feketekapu környékéről, csak néhány kicsiny, 4,4, 4,8, 6 cm átmérőjű vas- és ólomgolyó való. Ezekről Csillag Ferenc ezredes, fegyvertörténész megállapíü9 Ifj. Fehér Géza: Az 1949. évi Mohács—Cselepataki mentőásatás. Arch. Ért. Ш55. 212— 22в. o.
