Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

234 PAPP LÁSZLÓ totta, hogy kicsiny sajkás „ágyúk" felszereléséhez tartozhattak. A Kait levelében jelzett egyenes pengéjű, drágakövekkel díszített kard a maga szabványos útján vándorolt Bécsbe, — tengernyi műkincsünkkel együtt, — a Habsburgok kincseskamráiba. A baranyai főhercegi uradalom dolgozóinak parancsba adták, hogy a csatamezőn talált értékeket az uradalom központjába szolgáltassák be, innen pedig azokat kötelesek voltak továbbjuttatni. * A közeledő 400 éves évforduló előtti 1924. év őszén a Hadtörténelmi Múzeum megbízásából kezd kutatásba Gergely Endre hadtörténész.

70 A forrásokban megnevezett három helyet: Törökcsászár dombot, Földvári és Bácsfalut kívánja sorbavenni, a két utóbbit mint felkutatásra váró faluhelyeket. A Földvár fekvési helyének gyanított Majs—Buziglica közötti térségen, — ,,a fennforgó körülmények között" munkában nem kezdhetett, így a Törökdomb környékének „felderítését" kívánta elérni, „Frigyes kir. herceg tábornagy úr engedélye alapján", az uradalomtól kapott 4 munkással. Gergely még megtalálta a dombot körülvevő, akkor már alacsony sáncot, amelynek ma már alig van nyoma és a domb minden részén a „kincskeresők" turkálásnak nyomait. Kutatóárkaival, szelvényeivel leért 3,5 m mélységig is, miközben őskorinak látszó edénytöredékeket, római téglákat, épületanyagtörmeléket, kibányászott falüregeket talált és néhány római érmet. Kutatóárkot ásott az Űjistálló legdélibb épületének délkeleti sarkán, ahol ismét őskorinak látszó hulladékok kerültek elő. Az ugyanitt korábban talált sok csontról tudomást szerezvén, megemlíti, hogy azokat a régészkedéssel foglalkozó Ádám Imre kölkedi ref. lelkész római síroknak tartja. Az Űj istállótól északnyugatra megásat egy, ott ma is látható, lapos dombocskát is, ahol semmiféle leletre nem akad, majd 16 árkot ásat a Vizslákra vivő úttól északra levő panrton, ahol ismét jelentéktelen mennyiségű tégla-, cserépdarabot talál. Végül a partos helyen, — mivel munkásait elveszik, — sietősen kutatva, 4 római sírt tár fel. A következő évben még annyi segítséget sem kap, mint az előzőben. Pénze nincsen, „az uradalom munkásokat nem adott." A közelgő, nagyhangon hirdetett emlékünnepély rendezőinek pedig sok mindenre volt gond70 Gergely E. i. m. Mohácsi Emlékkönyv. 349— 3&0. o. \ _; juk és pénzük, efféle célokra azonban semmit sem áldoztak. Gergely három héten át járja a környéket, adatokat gyűjt későbbi, meg nem valósult ásatásaihoz. Bejárja a Majs—Buziglica közt megközelíthető térséget s megállapítja, hogy „a Majstól délkeletre, mintegy 3,5 km-re fekvő nagy, szakadékos vízmosás két oldalán levő magaslatok, de még inkább a Majs legkeletibb házaitól mintegy másfél kilométernyire délkeletre fekvő pont" azok a helyek, „ahonnan az egész lejtőt és annak lábát, Majstól a Buziglica erdőig látni lehet." Ebből arra következtet, bár, szerinte, ezt „semiféle kézzelfogható adat nem bizonyítja, hogy „ez az a domb, ahonnan a szultán a csatát végignézte, s amely köré az elesett törököket temettette." Ez a hely megfelel a Mersei .magaslatnak és környékének. Gergely itt kifejezi azt a gondolatát is, Pecsevire utalva, hogy itt lehetett az a kioszk, amelyet „Hamsabég budai beglerbég" építtetett, de hangoztatja, hogy mindez egyelőre feltevés, „aminek mibenlétét az ásatás van hivatva felderíteni." Gergely, a nagyszabás úünnepségek után munkája folytatásához még kevésbé kaphatott támogatást. Az bizonyos, hogy fáradozásának eredményeit, a kutatások veszteségére, sohasem hasznosította. Az 1959. évi kutatások A csatatér kutatása gondolatának Mohácson mindenkor voltak lelkes ébrentartói. Közöttük kiemelkedően Ete János,

41 a mohácsi Kanizsay Doirottya Múzeum jelenlegi vezetője, később a fiatal Szűcs József és Salga István, egyszerű munkásemberek. A csatahely kutatásterületének őre, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, 1959. évben vette programjába az elődöktől .megindított munka folytatását. Jelentős része volt ebben az imént megnevezettek szorgalmazásának, majd pedig annak a bejelentésnek, hogy Szűcs és Salga a közigazgatásilag Nagynyárádhoz, kezelés dolgában a Sátorhelyi Állami Gazdasághoz tartozó Lajmér pusztán, földmunka közben, sok embercsontra talált. E bejelentés alapján, 1959. szeptember hó 21-én ásatásba kezdtünk azon a helyen, amely a Sátorhelyi Állami Gazdaság központjából csaknem pontosan északra, 2 km, a laj71 A szerző ehelyütt is megköszöni Ete Jánosnak a kutatásai során részére állandóan és sokirányban nyújtott segítséget.