Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Papp László: A mohácsi csatahely kutatása
206 PAPP LÁSZLÓ török már javában folytatta, s 3 nap múlva be is fejezte az eszéki híd építését. „Ha pedig a török sereg már átkelt a Dráván, a király csak két út között választhat: vagy megütközik, minden erejét megfeszítve, vagy pedig elmenekül", — írja Burgio az augusztus 19-én kelt jelentésében. 25 A haditanács javaslatára a király a nagynehezen gyülekező magyar sereg fővezérévé kinevezi a kétségbeesetten tiltakozó Tomory Pál érseket, társául az erdélyi seregével útban lévő, de a csatától végül is távolmaradt Szapolyai János vajda testvéröccsét, Györgyöt. Tomoryt a Dráva mellől rendelte fel Rátára a király, ahol annak a Perényi Péter temesi bán csapataival egyesített hadosztálya várakozott. Ez a sereg Brodarics szerint 5— 6000 emberből, Istvánffy szerint 7000 lovas és „ennél jóval kevesebb gyalogos", nagyobb részben könnyűlovas magyar nemesből állt, akik elmozdulni sem akarva, harci láztól fűtötten, lázadással fenyegetőzve követelték a törökkel való azonnali megütközést. Tomory, fővezérré választását nyomban követően, fővezértársával, a királyi seregi részére, az ebben járatos Gnojensziky Lénádnak, a lengyel segélycsapat vezérének útmutatása szerint, „Mohács mellett .... a táborhelyet kiszemelte s .. . ki is mérte, s kinek-kinek a helyét kijelölte". Ezután, Perényi Péterrel együtt, visszatért,saját katonáihoz, akik akkor még Karasicán túl voltak táborban, hogy a király parancsára, „ha sikerül őket erre rávenni, a királyi táborba vezesse őket". Itt Tomory tehetetlenül látja, hogy a török sereg nagy része már átkelt a Dráván, azt csekély létszámú csapatával megállítani nem tudná, akkor sem, ha ezt a parancsot kapta volna. Nehéz tusakodás árán sikerül rábírni lázadó embereit, hogy vele a mohácsi térségbe visszavonuljanak. Ennek következtében a török, — bár kisebb csatározások árán, — utat nyer az észak felé, Bainanyavár, Buziglica irányába való előnyomuláshoz. A főuraknak és a birtokos nemeseknek az a csoportja, amelyiknek otthona, gazdasága a Dunántúl veszélyeztetett területén van, annak s családjának elpusztításától félvén, a mohácsi mezőn való megütközést kívánja. Akik pedig a helyzetet másként látják, s reménykedtek a segély csapatok megérkezésében is, a visszavonulást sürgetik. 2_) Mohiács Magyarországa. Báró Burgio pápai követ jelentései. — Ford. Bartomiek Emma. Bpesi, 1S26. 114. o. Még kiáltóbb az, ellentét Tomory* „saját csapata", és a királyi sereg hangadó urai között, akikkel amazokat, nagyobbrészt szegény nemeseiket, vagyoni és társadalmi helyzetük is szembeállítja. Tomory emberei változatlanul a Dráva mentén, de legalábbis a Karasica táján történő megütközést követelik s Tomory szavára csak úgy hajlandók a királyi táborhoz visszavonulni, hogy vezérük őket a sík mezőn késedelem nélkül való megütközésről biztosítja. Maga Tomory korábban az ideiglenes visszavonulás .mellett foglalt állást, utóbb, nyilván saját embereinek kényszerítő magatartása következtében, a királyi tanácsban az azonnali összecsapást javasolta. Időközben, valószínűleg augusztus 22-én, a királyi sereg a kijelölt táborhelyet már elfoglalta s „mindnyájan sátrak alatt tartózkodtak", míg maga a király, csekély kísérettel, a Macedón testvéreik újfalvai házában szállt meg. Burgio erről, augusztus 25-i levelében azt jelenti, hogy: „Őfelsége Mohács falú mellett ütött tábort, az ellenségtől mindössze négy magyar mérföldnyire", 26 ahol „Őfelségét az ellenségtől nem választják el többé hegyek, sem folyók, sem erdők". Burgionak ezt, a kétségtelenül Brodaricsnak augusztus 23-án kelt futártudósítása alapján írt jelentését akként kell értelmezni, hogy ekkor már a választott csatahelyet látta maga előtt a magyar sereg, de nem magát az ellenséget. Ez ekkor még a Báni hegyek felé volt felvonulóban. A török fősereg, a ruméliai hadtest, augusztus 22-én kelt át a Dráván, s az előhadak sem előzhették meg túlságosan. A két magyar tábor valószínűleg augusztus 25-én egyesült, amint Brodarics írja: „körülbelül fél mérföldnyire Mohácstól, de úgy, hogy katonáink nem vegyültek össze, mert a két tábor között egy kis hézag maradt". Istvánffi szerint „Mohácshoz 2—3000 lépésnyire" vonultak vissza Tomory emberei, „a hadnagyok és nemesek". Istvánffi úgy tudja, hogy a tábort szekérsánccal erősítették meg, s a csata előtt „őrzésére a szakács, a markotányosok és 26 A távolságmértékek, mérföldek hosszértéke tekintetében sokáig le nem zárt vita folyt a történészek között. Gyalókay kimutatja, hogy egy magyar mérföldön, amivel Brodarics és értesítései alapján, Burgio számolt, 6.3&3 rn távolságot kell érteni (i. m. 214. o). Elfogadhatóbbnak látszik Halmay Barna érvelése, aki szerint az akkori magyar mérföld kb. 7,5 km távolságnak felel meg.
